Ehető bogáncs az asztalon?


Az ehető bogáncs számos közismert képviselője közismert. Ilyen a máriatövis, vagy például az articsóka.

Most egy kevéssé közismert bogáncsfajtán mutatjuk meg, hogy nem minden gaz, ami annak látszik, ez az aranybogács.

Milyen növény az aranybogács (Scolymus hispanicus)?

Ezek olyan növények, amelyek a mediterráneumban, illetve a globális felmelegedéssel egyre északibb területeken is nőnek patakok, ereszcsatornák és határok közelében. Hazánkban is bátran meg lehet már próbálkozni a termesztésükkel.

Arany bogáncs leírása

A bogáncsfélék családjába tartozó növényeknek hosszú ideje rossz hírneve van, a kertekben vagy a területeken gyomnak számít. Azonban ez koránt sincsen így. Számos gyógyhatásuk mellett az ízük is remek és bátran beilleszhetők az étrendünkbe.

Kétéves, lágyszárú tüskés növény, felálló elágazású, 50-80 cm magasságig tartó szárral, tüskés és megszakadt szárszárnyakkal. Levelei elágazóak, tüskések, karéjosak és fehér erekkel márványosak. A virágfejek magányosak, apró tüskés levelekkel veszik körül, a rája virágai sárgák. Számos faj őshonos a Földközi-tenger térségében, és nagyon hasonlítanak a közönséges bogáncshoz.

Arany bogáncs története

Az arany bogáncsot az ókor óta ehető növényként használták. A legrégebbi utalás Hésziodosztól származik, aki a Scolymus virágzásának időszakát a nyár kezdeteként határozza meg.

A múltban szükségből kellett enni, különösen a nagy éhínségek idején (múlt század 40-es évei), mivel önellátó ételnek számított. Ma azonban azok, akik megeszik, luxuscikknek tartják.

Jelenleg a növényt a vadon gyűjtés mellett továbbra is vadon növekszik, és körülbelül 10 éve termesztik a kereskedelmi hasznosítás érdekében, termesztése üzleti perspektívát jelent a gazdák számára.

Gyógyászati értéke

A gyökeret már az ókorban használták különféle betegségek elleni szerként. A legtöbb ókori orvos azt hitte, hogy vizelethajtó. A gyökeret borban főzték, és nehezített vizelés (dysuria) kezelésére írták fel. A kellemetlen testszag korrigálására is ajánlották. A népgyógyászat rengeteg betegség gyógyítására használja: gyomor-bélrendszeri problémák, bőrgyulladások, vesegyulladás, ízületi gyulladás és mások. A főtt gyökerekből származó lé különösen terápiás hatású.

A gyökerekből főzött tea képes stimulálni a vizeletet. Ennek köszönhetően a visszatartott folyadékok kiküszöbölhetők. A főétkezések előtt ajánlott bevenni.

Ezenkívül kimutatták, hogy stimulálja a májat, segít az epe kiválasztásában és elősegíti az emésztés javulását. A főétkezések előtti egy csésze aranybogáncsnak köszönhetően elkerülhető a gáz, a savasság és a gyomor nehézsége.

Mint más zöld leveles zöldségek, például a mángold vagy a spenót, ezek a bogáncsok is nagy mennyiségű vitamint tartalmaznak. Köztük megtalálhatjuk a B vitaminok csoportját, az A és C vitamint. Ez utóbbi kettő antioxidáns. Ezek olyan anyagok, amelyek segítenek az immunrendszerének javításában. Ezenkívül ezek az anyagok felgyorsítják az öregedést és a betegségek megjelenését.

Nagyon megfelelőek azok számára, akik fogyni akarnak. Csak 27 kalóriáa 100 grammra. Tökéletes azok számára, akik alacsony kalóriatartalmú étrendet tartanak.

Felhasználása és étkezési értéke

Dioscurides arról tájékoztat, hogy az ő idejében a spárgához hasonlóan a zsenge szárat is megfőzték, amint megjelent. A bizánci lexikográfusok a növényt zöldségként határozták meg: „vad tüskés zöldség”. Egyedül, de húsos hallal vagy csigával is elkészíthető. Péppé is készíthető és húsételek mellé.

Korábban ezeket a növényeket vadon gyűjtötték.

Mivel sok olyan ember van, aki el van ragadtatva a finom ízétől, ezért ma már termresztik és luxus cikként is értékesítik. Egyesek viszont kizárólag a dekoratív értéke miatt tartják.

Ültetése, öntözése, aratás, metszés és betakarítás

A növény ültetésének legjobb ideje tél végén van. A virágból kiszedett magok felhasználhatók ültetésre. Ha biztosabb eredményt szeretnél, akkor közvetlenül a palántát, vagy magoncot érdemes kiültetni.

Ha viszont inkább magokból termesztjük, akkor a legjobb, ha soronként barázdákat készítünk a földön. A sor távolságnak legalább kb. 30-40 centiméternek kell lennie, hogy ne versenyezzenek a növények az élelemért és a vízért.

Az sem probléma, ha kert nem túl nagy, mivel kevés helyet igényel. Ültetés előtt fontos a talaj előkészítése. Ehhez a legoptimálisabb, ha a talajt elkeverjük szerves komposzttal vagy komposzttal, és felszántjuk vagy megtisztítjuk a gyomtól.

Bár a bogáncs igénytelen gyomnövénynek tűnik, annak érdekében, hogy a növény sikeresen növekedjen, tekintet nélkül az ültetés módjára, bizonyos gondossággal kell eljárni. Közülük figyelembe kell venni néhány szükséges feltételt.

Időjárás

Ideális esetben meglehetősen napos, meleg helyen kell lennie a növénynek, ahol a hőmérséklet egész évben kellemes. Képes ellenállni a hideg hullámnak, de nem sokáig. Ez a megfelelő meleg és napos környezet jobb minőségű növényt is eredményez. Ezért hazánkban délre néző területekre ültetjük.

Öntözés, és egyéb gondozás

Nem különösebben vízigényes növények, így csak ritkán, nagy szárazság, vagy aszély idején igényelnek öntözést. Csapadékosabb időszakban az öntözése szükségtelen. Nem igényel metszést. Csak tartsa tisztán, távolítsa el az elhullott leveleket és a gyomokat, különösen az első évben, ahol hajlamosabb a még nem használt földterület miatt.

Betakarítás

Betakarításuk kesztyűben, metszőollóval történik. Csak a leveleket kell szüretelni oly módon, hogy csak a zöld és hosszúkás szárakat hagyjuk meg.

Az ehető részek a tüskés levelek (a tüskék eltávolítása után) valamint a gyökér és a kéreg.

Betakarításának megfelelő ideje a tél és a tavasz eleje (januártól áprilisig), még a virágszár kibújása előtt.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük