A Hagyományos Kínai Orvoslásban (HKO), mint természetgyógyászati ágazatban nagy szerepet játszik a növényekkel gyógyítás.
Az emberek már az ősidőktől fogva használtak gyógynövényeket betegségeik kezelésére. A CSIKÓFARK (Ephedre sinica) nyomai például 60.000 éves iraki sírokban is megtalálhatóak. Ez a növény egyébként Magyarországon is honos, azonban védett, általában mongol importból származnak a magyarországi gyógyító növények. A csikófark érdekesség például, hogy a kínaiak asztma ellen használták, a nyugati világban pedig újabban a gyógyszeripar is hasznosítja, mint az efedrin nevű vegyület alapanyagát.
Átfedések a HKO gyógynövényei és a nyugati gyógynövények között
A kínai gyógynövény gyógyászat jellemzője, hogy a kínai gyógynövények és a hagyományos nyugati gyógynövények között részben átfedés tapasztalható (a kínai orvoslás szerint is gyógynövény például a KAMILLA, a GYERMEKLÁNCFŰ, vagy a FOKHAGYMA), részben pedig a kínai gyógynövényekkel gyógyítás átszivárog a nyugati természetgyógyászatba, ennek révén pedig a köztudatba.
Eléggé sokan ismerhetik például a goji bogyót (annak is két változatát, a KÖZÖNSÉGES ÖRDÖGCÉRNÁT és a KÍNAI ÖRDÖGCÉRNÁT), mely egy hagyományos kínai gyógynövény.
Sok kínai gyógynövény nálunk kerti virágként ismeretes, mint például a liliomfa, vagy az aranyfa. E növények felhasználásának lehetőségét a keleti világban gondosan feltérképezték, és rengeteg panaszra alkalmazhatónak találták őket – szemben a nyugati világgal, ahol a kutatások e téren általában eléggé korlátozottak voltak.
Biztonságosak-e a kínai gyógynövények?
Nyugati emberként gyakran hallunk a kínai környezeti állapotokról, a különféle élelmiszer botrányokról, a kínai élelmiszer biztonság hiányáról. Másrészt sok gyógykészítmény is negatív hírverést kapott: némelyik ritka fajok kihalásával fenyeget, másokban mérgező vegyi anyagokat fedeztek fel. A importált készítmények minősége igencsak változó, így sok szakember csak a Szingapúrból, Japánból vagy Kaliforniából származó termékeket ajánlja.
A nyugati világban népszerűvé váló más alternatív gyógymódokhoz hasonlóan az egészségügyi hivatalok megpróbálják szabályozni a kínai gyógyászati eljárásokat is, így mára sok kínai gyógynövény Ausztráliában és néhány európai országban feketelistára került.
Csak biztonságos helyről szerezzünk be kínai gyógynövényt!
Amikor olvasom a naturportal gyógynövényeit a kínai gyógynövények esetében az adagolásnál, illetve az ellenjavallatoknál sokszor furcsa elnevezésekkel találkozhatok…
Az emberi testről, illetve a növényekről és azok hatásairól alkotott kínai elképzelések nagyban különböznek a nyugati felfogástól. A nyugati természetgyógyászathoz hasonlóan a HKO is kategorizálja a gyógyhatású készítmények, így a gyógynövények belső tulajdonságait is.
Kezdetekben a kémiai analízis módszere nem létezett, azaz nem tudták az egyes hatóanyagokat izolálni és e szerint csoportosítani a gyógyító növényeket: alkaloidák, szaponinok, vagy szteroid vegyületeket tartalmazó gyógynövények.
Ezért más kategorizálási módszereket találtak ki a hagyományos kínai orvoslás gyógyító növényeire. A kategorizálás a pontos és évezredes empirikus tapasztalatokon, a megfigyelésen alapult. Ilyen kategóriák az alábbiak:
Jellemzők: Hideg, Hűvös, Meleg, Semleges, Forró, Enyhén Meleg, Hűsítő, Enyhén Hideg stb…
Ízek: Édes, Savanyú, Keserű, Csípős, Sós, Fanyar, Semleges (ezek az ízek nem a nyugati felfogás szerint értendőek)
Mely meridiánra hatnak: Máj, Tüdő, Szív, Vese, Lép, Epehólyag, Vastagbél, Vékonybél, Húgyhólyag, Gyomor, Szívburok, Hármas melegítő
A naturportal oldalain is e terminológia szerint szerepelnek a HKO-ban is használatos gyógynövények.
Az alábbi kínai gyógynövények szerepelnek a naturportal-on:
(naturportal © Minden jog fenntartva!)
/KATTINTS A GYÓGYNÖVÉNY NEVEKRE A BŐVEBB INFORMÁCIÓÉRT!/
álginzeng
Szinonímák: álginszeng
Latin elnevezések: Panax notoginseng, Radix notoginseng
A gyógynövény évelő sötétzöld levelei leágazóak, bogyói pirosak. Ezek a jellemzők mind a termesztett, mind a vadon termő és gyűjtött növényre igazak. A kínaiak a legértékesebbnek a vadon termő változatot tartják. A kínai úgy emlegetik, mint a “3-7-es gyökeret”, mivel a növénynek 3 ága van, és mindegyik ágán 7 levél helyezkedik el. E mellett a gyökeret az ültetés utáni háromtól hét évig gyűjtik. Nem igazi ginzeng, de hatásos növény. A HKO szerint íze édes és enyhén keserű, minősége meleg és főként a Máj és Gyomor meridián megbetegedéseinél alkalmazzák.
alkörmös
Szinonímák: amerikai alkörmös, amerikai karmazsinbogyó, galambbogyó, tintabogyó, tízporzós alkörmös, fitolakka
Latin elnevezések: Phytolacca americana, Phytolacca decandra
Éretten bíborvörös bogyóit sokáig élelmiszerszínezékként használták; Franciaországban a vörösbor színezésére termesztették is – színezőanyaga az a betacián, ami a cukorrépában is megtalálható. Miután kiderült, hogy triterpénszaponint és lektint tartalmaz, ilyetén használatát betiltották. Az alkörmösből gyógyászatilag hasznosítható anyagokat nyernek ki. A homeopátiában is használatos. Gyökere szaponint tartalmaz; ezeket helyenként mosószernek használják.
aloé
Szinonímák: aloe vera, áloé, orvosi aloé, valódi aloé, nyugat-indiai aloé, abesszín aloé, keserű aloé, barbadosi aloé, barbadoszi aloé
Latin elnevezések: Aloe vera, Aloe barbadensis
A lilomfélék (Liliaceae) családjába tartozó, törzs nélküli, húsos tőlevelekből álló kaktuszféle, mely az elmúlt években rendkívüli népszerűségre tett szert. 5 méter magasra is megnő. Vastag, húsos kb. 50 cm hosszú csipkézett szélű vagy tüskék leveleből áll. Sárga vagy piros füzérvirágzata 1 méter hosszúra is nyúlhat. Két részét használják, egyrészt a tiszta zöld zselészerű anyagot, ami a levél beljsejében található, másrészt pedig a kesernyés sárga ízű levelét. A nedv erősebb tisztító hatású. Az Aloe vera pozsgás, évelő növény, virágai sárgák. Húsos, pozsgás, lándzsa alakú levelei 50 cm-re is megnőhetnek, az egész növény magassága 120 cm lehet. Kizárólag leveleit használják gyógyászati célokra; a levelek egyes részeit más és más célra hasznosítják. Az a sűrűn folyó, kocsonyás nedv, amivel az Aloe verát leginkább azonosítani szokták, a növény leveleinek belső részéből származik. A levél szerkezetében, a legkülső rétegek és e között a kocsonyás rész közötti sárgás, keserű ízű lé szárításával nyerik az aloe latexet (tejnedvet). A kereskedelemben ezt aloe hepatica vagy aloe barbadensis néven hozzák forgalomba. Kínában a XI. század óta szárító hatású gyógyszerként alkalmazzák. Elsőként Csang Jü-hszi és Szu Szung Csia Jou Pen Cang (A Csia Jou-kor orvosságai) című munkájában bukkant fel. Az aloé neve az arab alloeh szóból származik, de már a régi görögök is használták az aloé (“keserű”) és az aloedarion (“tisztító”) szavakat.
amerikai ginzeng
Szinonímák: kanadai ginszeng, amerikai ginszeng, kanadai ginzeng
Latin elnevezések: Panax quinquefolius, Panax quinquefolium
Maximum 1 méter magas, évelő növény, mely hosszú nyelű, ovális, fogazott levelekkel és kis, sárgászöld virágokkal rendelkezik. A növény villás alakú gyökerét és a leveleit hagyományosan az amerikai bennszülött indiánok használták gyógyászati célokra. A 19. századtól a gyökereit módszeresen gyűjtötték, és kínai illetve hong kong-i kereskedőknek adták el, akik gyakran borsos árat fizettek a különösen öreg vad gyökerekért. Az amerikai ginzenget a XVIII. század elején jezsuita papok “fedezték fel” Kanadában, és 1765-ben már meg is találhatjuk a Csao Hszüe Min által írt Ami a Materia Medicaból kimaradt (Pen Cang Kang Mu Si Ji) című munkájában. A növény hamarosan értékes exportcikké vált: a XIX. században az erdőket irtó telepesek (köztük Daniel Boone) gyűjtötték be, majd hajóra rakva nagy mennyiségben Kínába szállították. Az igazi ginzengtől eltérően ami általában vörös színű, az amerikai ginzeng fehér színű. A HKO szerinti íze: Édes és enyhén keserű.
apró csalán
Szinonímák: árvacsalán, kis csalán, csalán
Latin elnevezések: Utrica urens
Maximum 50 cm magas, évelő növény, melyen csalánszőrök találhatóak. Szinte teljesen azonos módon hasznosítható, mint közeli rokona a nagy csalán (Utrica dioica). Zöldségként is el lehet készíteni, ízük hasonló a spenótéhoz. Hagymával és répával együtt csalánleves főzhető belőle.
astragalus
Szinonímák: asztragálusz, kínai csűdfű, csűdfű
Latin elnevezések: Radix Astragali; Radix Astragalus; Astragalus membranaceus
Már az ókori maják földjén, valamint a 2. századtól az ősi kínai gyógynövénytanban is ismeretes volt. Magasabb rendű növénynek tartották, mellyel nemcsak betegségeket, hanem az ember általános életenergiáját is erősíteni lehet. A hüvelyes növények családjába tartozó, többéves, télálló növény. Elsősorban a kontinentális éghajlatot kedveli, Kínában és Mongóliában őshonos. Pillangós virágzata sárga színű, édesen illatozó. Maximum 40 cm magas, évelő növény, melynek a gyökere édeskés ízű. A kínai csűdfű hazájában keresett tonikum, amely főleg a kitartást és a test ellenálló képességét növeli. Napjainkban ennek az Ázsiából származó növénynek a szárított gyökerét egyre gyakrabban lelhetjük fel Európában is, mindenekelőtt megfázást és vírusfertőzést megelőzó szerként, valamint menstruációs panaszokat enyhítő gyógyszerként. A csüdfű gyógyító, immunerősítő tulajdonságait fokozhatjuk, ha más gyógynövényekkel, például ginszenggel, édesgyökérrel vagy bíbor kasvirággal (Echinaceával) társítjuk.
atractylodes
Szinonímák: atraktilódész, fehér atractylodes, fehér atraktilódész, kínai atractylodes
Latin elnevezések: Atractylodis macrocephala
A kínai gyógyászatban a növényt a Tang-dinasztia korától (Kr. u. 650 körültől) használják. A híres “Négy nemes hozzávaló főzeté”-ben (Sze Csün Ce Tang) is megtalálhatjuk a Paj Csu-t, a Zsen Sen-nel, a Fu Ling-gel és a Kan Cang-gal egyetemben. Manapság a fogyasztó étrendekben tűnik fel gyakran, hisz segít szabályozni az étvágyat. A virág július-augusztusban nyílik, a magok augusztustól szeptemberig érnek. A virágok kétlakiak. Az egyik legfontosabb és leggyakrabban használt gyógynövény a HKO-ban. A HKO szerinti íze Csípős és Keserű, jellege: Meleg. A Lép és a Gyomor meridiánjaira hat.
barátcserje
Szinonímák: illatos barátcserje, szűzbariska, ürüfa, szűzbokor, ürüfű
Latin elnevezések: Vitex agnus-castus
A vasfűfélék (Verbenaceae) családjába tartozó növény. 3-5 méter magas, sűrű, elágazó, keskeny, tojásdad levelei átellenesek, ujjasan osztottak. Vörös és sárga bogyó termésében 4 mag található. Aromás illatú, pálmaszerű levelei vannak. Az antik korban a barátcserje a szüzesség szimbólumának számított, amely állítólag segített a szexuális késztetés legyőzésében. Ezen kívül úgy tartották, hogy a birtoklása megvéd a sorscsapásoktól. Az illatos barátcserje a nevét (“barát” állítólag a libidó csökkentő hatásáról kapta. Ezzel együtt másik neve (“szerzetes bors”) ennek az ellenkezőjére utal.Az ellentmondás oka, hogy a barátcserje hormonkiegyensúlyozó hatású, tehát mindkét elnevezés igaz lehet.
bergamott
Szinonímák: bergamottnarancs
Latin elnevezések: Citrus bergamia, Citrus bergamia Risso et Poit., Citrus aurantifolia var. bergamia (R.& P.)W.& A. / Citrus aurantum ssp. aurantifolia var. bergamia
Legfeljebb 10 méter magas, örökzöld fa, világossárga gyümölcsökkel, melyek héja sima. E növény gyümölcseinek héjából nyerik a híres bergamott olajat, melyet a fekete teához adva kapjuk az ún. Earl Grey teát. A bergamottolajat ezen kívül a kozmetikaipar hasznosítja (parfümöt és hajvizet állítanak elő belőle).
bodza
Szinonímák: fekete bodza, fái bodza, gyepűbodza, bodzabokor, bodzafa, csete
Latin elnevezések: Sambucus nigra
A bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó növény. Cserje, illetve fa formájában is fellelhető. Levele szárnyasan összetett, rendszerint 5 levélből áll. Virágzata sárgásfehér, kellemes illatú, ernyőszerű, szétterülő. Termése 5-8 mm átmérőjű, gömbölyű, feketéslila színű bogyó. Íze édes-savanykás. A cserje vagy kisebb fatermetű fekete bodza ősidők óta ismert, legendákkal övezett házi növény. Néha két-három méter magas fává is megnő. Május-június hónapban hozz nagy, lapos álernyőit, melyeket piciny fehér virágok alkotnak. Igen jellegzetes, sajátos illata van. A körtedarbokkal, szilvával készített bodzakompót pompás, egészséges ásványi anyagokban gazdag desszert. A régi időkban a bodzacserje a házi istenek lakhelye volt, ezért a mai napig szívesen ültetik a parasztudvarokban az istálló vagy a csűr oldalfalához. A bodza termését színezésre (pl. bor, ételek) is használják.
bojtorján
Szinonímák: közönséges bojtorján, lapu, bogáncs, ragadvány, útszéli lapu, keserűlapu, buzogáncs, ragadáncs, nagybojtorján
Latin elnevezések: Arctium lappa, Arctium majus
A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó közönséges bojtorján kétéves növény. Az első évben fejlődnek nagy, akár 60 cm hosszú tőlevelei, a második évben jelenik meg az erőteljes virágzó szár, amelyen 3-3.5 cm átmérőjű, bíborlila, fészekvirágzatba tömörülő virágok fejlődnek. Gyökere karó alakú, kívül szürkésbarna, belül piszkosfehér, fanyar, undorító ízű. A virágfészkek gömbösek, a virágok pirosak, horgas csúcsúak, melyek beleakadnak a ruhába, illetve az állatok szőrébe.
boróka
Szinonímák: közönséges boróka, gyalogfenyő, borovicskafenyő, borókafenyő, gyalogfenyő, apró fenyő, borostyántüske, borosán, fenyőtüske, borsikafenyő, borsfenyő, fenyőmag, törpeboróka, töviskés fenyő, borókafenyő, gúzsfenyő, pattanófenyő, komkék
Latin elnevezések: Juniperus communis
A ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó növény. Kétlaki, örökzöld, fás szárú 2-4 méteres, örökzöld. Levelei ár alakúak, szúrósak, 1-2 cm hosszúak. Virágai kicsinyek. Termései tobozbogyók, két éven át érnek, zöldből kékes-hamvas bevonatóak lesznek. Szaguk terpentinre emlékeztető, íze édeskés, aromás, kesernyés. A bogyókat egészben, szétnyomva (forrázat vagy főzet alakjában), porrá zúza (kapszulában), tinktúraként, vagy illóolajként használják. Gyakran keverik más vizelethajtó hatású növényekkel, mint például a tövises iglice, vagy és az aranyvessző. Őseink időnként borókaágakat dobtak a tűzbe, hogy így védekezzenek a gonosz szellemek ellen. A boróka kitűnő ipari és háztartási fűszer, különösen húsok pácolására és halkészítmények ízesítésére használatos. A borókából illóolajat és pálinkát is előállítanak. Tulajdonképpen borókapálinka az angolok “gin” nevű itala is. A borókaolaj a borovicska pálinka készítésénél melléktermékeként jelentkezik, a pálinka tetején úszik, onnan gyűjtik össze. Egy másik lepárlási mód szerint az illóolaj lepárlása után visszamaradó anyagot cefrézik, és abból készítik a pálinkát. A termést szétnyomkodva (forrázat vagy főzet formájában), porrá zúzva (kapszulában), tinktúraként vagy illóolajként használják.
borsmenta
Szinonímák: borsosmenta, fehér menta, angol menta, magyarországi menta
Latin elnevezések: Mentha piperita, Mentha piperitae
Az Ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó növény. A mentafajokat több mint 2000 éve hasznosítják, a növény legkorábbi ismertetése a Kr. e. 1500 táján készült Ebers-papiruszon maradt fenn. A borsosmenta a vízimenta (Mentha aquatica), a hosszúlevelű menta (Mentha longifolia) és a szicíliai menta (Mentha rotundifolia) kereszteződéséből alakult ki. Valamennyi mentafaj hasznosítható, de hatóanyag tartalmuk eltérő. Gyökértörzse vékony, belőle húsos tarackgyökerek, és a felszínen kúszó indák fejlődnek. Szára 60-80 cm, egyenes, elágazó, pirosló, gyéren szőrös. Levelei keresztben átellenesen állnak, 2-8 cm hosszúak, lándzsa alakúak, hegyes, fűrészes szélűek. Virágzata tömör füzér, a virágok világos lilák. Termése makkocska. A növény minden része kellemes illatú, hűsítő ízű mentol tartalma miatt. Likőrkészítésre is használják. A mentaolajat a kozmetikai-, a gyógyszeripar és az élelmiszeripar is sokoldalúan használja.
buchu levél
Szinonímák: illatos ruta, bukkó, illatosruta
Latin elnevezések: Agathosma betulina (Bergius) Pillans, Barosma betulina Bartling., Bucco betulina Römer & Schultes, Diosma betulina* Thunb., Diosma crenata* Loddiges, Hartogia betulina Berg
A rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó növény, mely Afrika egyik legismertebb gyógyhatású növénye. 1800-ban került Európába, és 1821-ben már szerepelt a brit gyógyszerkönyvben. Erős illata a rozmaringra és a borsmentára emlékeztet. Gyakran a medveszőlővel társítják. Maximum 2 méter magas cserje, tipikus ismertetőjegye az olajmirigyekkel teli bőrszerű levél. A buchu levél kellemes ízű, önmagában forrázatként is fogyasztható. Forrázatként (filteres tasakokban), tinktúra, por, száraz kapszula vagy folyékony kivonat formájában használják. Önmagában, vagy más vízhajtó növényekkel együtt alkalmazzák.
cayenne
Szinonímák: cayenne bors, csilipaprika, chilipaprika, csili, ördögbors, guineai bors, cayeni bors, cayeni-bors, cserjés paprika
Latin elnevezések: Capsicum minimum; Capsicum frutescens; Capsici fastigiati et C. Capsici frutescens
A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, kicsiny, 70 cm-nél nem magasabb évelő félcserje. Zöld szárán, törékeny ágain ovális, fogazott levelek ülnek. Termése, a paprika hosszúkás, felfújt bogyótermés, mely a törpepaprikához hasonló, téglavörös színű, csípős ízű termés. A paprika kezdetben zöld, majd érett állapotban sárga, vagy élénkpiros lesz. A cayenne a HKO szerint melegítő hatású (egyrészt a csípőssége, másrészt a vörös színe miatt) csilipaprika por. Konyhafűszer.
csalán
Szinonímák: csípős csalán, nagy csalán, kétlaki csalán, csólány, csóllány, évelő csalán, közönséges csalán, csollán, csalány
Latin elnevezések: Urtica dioeca L., Urtica dioica Linne, Urtica dioica ssp. dioica
A csalánfélék (Utricaceae) családjába tartozó, kétlaki, évelő növény. Minden része csalánszőrökkel borított, melyek a bőrhöz érve felpattannak és a bőr alá fecskendezik a csalánmérget, ezáltal viszketést és felhólyagosodást okozva. Gyökértörzse hosszú, elágazó, barnássárga, szára 1 méternél magasabbra is megnő, levele nyeles, lemeze tojásdad vagy lándzsás, hegyes, durván fűrészes szélű, virágzata füzérszerű. A nőnemű virágai zöldesek, a hímneműek sárgásak, a levelek hónaljában jelennek meg, álfüzéreket alkotva. Világosbarna termése sárgarépamagra emlékeztető illatú. Friss leveléből főzeléket, levest, salátát készítenek. A saláta elkészítése előtt forrázással el kell távolítani róla a szőröket. Az utak mentén beszennyeződött példányok nem alkalmasak a fogyasztásra. Régebben oly nagy becsben tartották, hogy csodatévő tulajdonságokkal is felruházták (pl.: képessé tesz a félelem leküzdésére). Forrázatként, szirupként, porított formában, száraz kivonatként és tinktúraként alkalmazzák. Reneszánszát éli a fiatal hajtásokból készített leves, vagy főzelék fogyasztása.
csikófark
Szinonímák: bogyópikk, pikkelybogyó, közönséges csikófark, kínai csikófark, efedra, kínai csikófarok
Latin elnevezések: Ephedra vulgaris Rich., Ephedra distachya L., Ephedra sinensis , Ephedra sinica
A csikófarkfélék (Gnetaceae) családjába tartozó, zsurlószerű, alacsony cserje. Szára fél méter hosszú is lehet, heverő vagy felemelkedő, ágas, zöldesszürke színű. Ágai átellenesek, 1 mm vastagok. Levelei 1-2 mm hosszúak, alul rövid csővé összenőttek. A porzós virágok rövid barkákban állnak, a termős virágzat rendszerint kétvirágú. Termése álbogyó, 6-7 mm hosszú, gömbölyded, vörös színű. A kínai csikófark teáról az a legenda járja, hogy már Dzsingisz kán testőrei is csikófarkteát ittak, hogy ébren tartsák magukat, mivel elalvás esetén lefejezés fenyegette őket. A kínai szerzetesek állítólag ennek segítségével emelték koncentrálóképességüket a meditáció során. A HKO szerint az íze csípős és kicsit keserű, a jellege: meleg. A Tüdő és a Húgyhólyag meridiánjaira hat.
diófa
Szinonímák: kulcsos dió, közönséges dió, közönséges diófa, dió, királydió, nemes dió, pompás dió
Latin elnevezések: Juglans regia, Juglans regia L.
A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó, hatalmas, hosszú életű, Ázsiából származó fa, amely akár 300 évig is elél. Szereti a napsütötte területeket, de a talaj összetételével szemben nem mondható igényesnek. Termést csak élete 10-15. évében kezd hozni, ezért előnyösebb, ha kertünkbe már kifejlettebb példányt ültetünk. A kertben elegendő helyet kell biztosítanunk a számára és érdemes felkészülnünk, hogy közvetlen környezetében semmi nem fog kinőni. A diófa gyökere ugyanis olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a legtöbb növény számára mérgezőek. A diófa egyike azoknak az értékes növényeknek, amelyek minden részét hasznosíthatjuk. Nem csupán a termése és a fája hasznos, hanem a levele (Juglandis folium), a termésének a külső, húsos burka ( Juglandis nucis pericarpium), alamint a termésben lévő kemény hártyás képződmény, az ún .”közfal” (Juglandis nucis dissepimentum) is. Gyorsan növő törzse különösen jó minőségű faanyagot ad, amit gyakran haszMagyarországon bútor, vagy luxus kivitelű fapadló készítésére. A diófa emellett jelentős méztermelő növény, és a belőle nyert kivonatok rovarűző hatásúak. Levelei tojásdadok, 5-10 cm hosszúak, sima szélűek. Csonthéjas remése barna, fajától függő keménységű. A magot külső zöld, húsos-leves burok fedi. A magon belül feltörve elválasztó hártyákat találunk, ezeket külön is felhasználják gyógynövényként. Gyógynövény a növény levele, törzse, a dióbél, a termés zöld burka (diókopács) is. Rendkívül érdekesek és gyógyhatású anyagokban gazdagok a fa még éretlen termései, amelyek még szorosan be vannak zárva a zöld termésburokba, és a belső héjuk még nem keményedett meg. Ezeket az éretlen terméseket júniusban szokás begyűjteni, és vagy ki kell őket szárítani, vagy alkoholba tenni. Az éretlen diónak más a hatónyag-összetétele, mint az érettnek. Sokkal kevesebb zsír található benne, viszont nagy mennyiségben tartalmaz C-vitamint, valamint fertőtlenítő és antibekteriális hatású anyagokat. A diófából nyert természetes (sárga) színezőanyagot fel lehet használni textíliák színezésére is. A likőripar is felhasználja. A diólikőr gyógyító hatású és kivételesen jó ízű. Íme egy recept: az éretlen diót vékony darabokra szeleteljük, egy pohárba tesszük, majd a poharat teletöltjük jó minőségű alkohollal. Az ízhatás fokozásának kedvéért beletehetünk egy szál fahéjat, de nem feltétlenül szükséges. Legalább egy hónapig napos helyen állni hagyjuk, mjad leszűrjük, és ízlés szerint édesítjük. A dió érett termése az agyműködésre és az idegrendszerre rendkívül előnyös hatással van, ezen túl a bőrre és a nyálkahártyára is előnyös. Az érett diótermés hajlamos a gyors oxidációra a benne található telítetlen zsírsavak miatt, ezért érdemes hűvös, sötét helyen, kis mennyiségben tárolni. Az érett diót ajánlatos először alaposan kiszárítani, és csak utána eltenni, nehogy bepenészedjen. Mélyhűtőben is tárolható, vagy eltehetjük mézben, hogy elkerüljük a zsírsavak nemkívánatos oxidációját. A dióból nyert finom növényi olaj sokáig megőrzi jellegzetes dió ízét és illatát. Ezért remekül felhasználható hidegtálak és sütemények készítésekor. Plinius (Kr. u. 23-79) jegyezte le gyógyhatását először. A növényt Kínában a XII. század óta használják, magjának jang-erősítő hatást tulajdonítanak. Forrázat, tinktúra és folyékony kivonat formájában alkalmazzák.
édesgyökér
Szinonímák: édesfa, igazi édesgyökér, cukorkóró
Latin elnevezések: Glycyrrhiza glabra, Glycyrrhiza glabra Linne, Glycyrrhiza hirsuta L., Liquiritia officinarum Medic
A hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozó növény. Maximum 2 méter magas, évelő növény. Sárga színű gyökerei vannak barna kéreggel, valamint sárga virágokkal. Ánizsra emlékeztető ízű és illatű gyökérrel rendelkező gyógynövény. Az élelmiszeripar erős édes íze miatt hasznosítja (több százszor édesebb a hagyományos cukornál), szívesen használják ízfokozóként édességekben és italokban. Az édesgyökér besűrített vizes kivonatából a gyerekeknek ún. medvecukrot (Succus liquiritiae) állítanak elő, amely tömbökben és 5-10 dkg-os rudakban kerül forgalomba. Felhasználják még a barna sör színezésére, illetve az emésztést serkentő gyógytea készítésére is. Az édesgyökér édes íze a glicirrhizintől származik, az élelmiszer és a gyógyszeripar ízjavítóként hasznosítja. A port forrázást és áztatást követően állítják elő. Nagyobb darabok, szeletek, por vagy folyadék formájában kerül forgalomba.
édeskömény
Szinonímák: főnigli, közönséges édeskömény, máltai kömény, firenzei kömény, magyar ánizs, olasz kömény, olasz édeskömény, kerti édeskömény, fűszeres édeskömény, gumós édeskömény, bécsi fű, bécsi kapor, borkömény
Latin elnevezések: Foeniculum vulgare var. azoricum, Foeniculum vulgare var. dulce, Foeniculum vulgare var. vulgare, Foeniculum vulgare P.Mill., Anethum foeniculum L., Foeniculum capillaceum Gilb., Foeniculum officinale All.
Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozó, évelő vagy kétéves, magas, lágyszárú növény. Szürkés-kékeszöld levelei többszörösen szárnyasan összetettek, finoman szeldeltek. Ernyőszerű virágzata apró, sárga virágokból áll. Illata az ánizséra emlékeztető. Zöldes, vagy barnás szürke termése hosszúkás, végei felé keskenyedő ikerkaszat. A HKO szerint mint fűszer csak a megfelelő testtípus esetében használható. Fűszerként nemcsak a magját, hanem a fiatal levélzetét is hasznosítják. Illóolaját a kozmetika ipar és a likőripar is hasznosítja (az abszint egyik alapanyaga). Az édesköményt Európában már az ókorban is termesztették, a régi kőtáblákon és papiruszokon is megemlítették mint parfümök összetevőjét és fűszert, de igen régóta használják gyógynövényként is. Kínában először a XI. században kezdték alkalmazni. Három variánsa lézetik: gumós édeskömény- Foeniculum vulgare var. azoricum, fűszeres édeskömény – Foeniculum vulgare var. dulce, kerti édeskömény – Foeniculum vulgare var. vulgare. Kenyérbe sütik, péksüteményekre, teasüteményekre is hintik. A növény fiatal levélzetéből salátát és főzeléket is készíthetünk. A termésből ipari úton vonják ki az anetolt a gyógyszer- és az illatszerkészítéshez. Termését és illóolaját a modern gyógyászat széleskörűen felhasználja.
epimedium
Szinonímák: püspöksüveg, szarvaskecskefű
Latin elnevezések: Epimedium grandiflorum, Epimedium brevicorum, Epimedium pubescens, Epimedium koreanum, Epimedium wushanense, és Epimedium acunminatum, Epimedium sagittatum
A hagyományos kínai orvoslás szerinti íze Csípős, jellege Meleg. Rengeteg fjtáját ismerjük, melyek hatása némileg eltér egymástól.
eucommia
Szinonímák: eukommia, kínai gumifa, kínai gumiszil, guttapercha; guttaperchafa; guttapercsa
Latin elnevezések: Eucommia ulmoides; Palaquium gutta (Hook.) Baill.Syn: Dichopsis gutta (Hook.) Benth. ex MurtonSyn: Isonandra gutta Hook.Syn: Palaquium oblongifolium (Burck) BurckSyn: Palaquium treubii Burck
Gyógyászati célokra a fa kérgét használják. Lefejtve a fáról a kígyóbőrhöz hasonlít. Egyike az 50 alapgyógynövénynek, amit a HKO használ. Ezt a fajt már egy I. századi kínai írásban megemlítik gyógynövényként. Kb. 15 méter magasra növő fa, 8–16 cm hosszú levelekkel. Levelei szeldeltek. A virágait márciustól májusig hozza. Virágai aprókés zöldes színűek. Júniustól novemberig hozza termését, mely 2–3 cm hosszú és 1–2 cm széles. A növényt megsértve tiszta folyadék távozik belőle. A guttaperchának nevezett kaucsukszerű anyagot, amely a levelek vagy a kéreg megsértésekor tör elő, gyakran használják fel fogtömésekben.
fahéj
Szinonímák: valódi fahéj, kínai fahéj, indiai fahéj, babérkasszia, kassziafahéj, fahéj, fahéjfa, kínai fahéjfa
Latin elnevezések: Cinnamomum cassia, Cinnamomum verum, Cinnamomum aromaticum, Cinnamomum aromaticum Nees, Cinnamomum Cassia Blume, Cinnamomum cassiae, Cinnamomum zeylanicum var. cassia Nees, Laurus Cassia C.G.Nees, Persea Cassia Spr.
A babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó, 5-8 méter magas, örökzöld fa. Mintegy 20 cm hosszú levelei egyszerűek és húsosak. Virágai laza fürtökbe tömörülnek. Bogyótermése sötét-barnás-vöröses. A fiatal ágak kérge jellegzetes illatú és ízű fűszer. A fehéjat már a civilizációnk kezdetén is nagy becsben tartották. Az ősi nemzetek uralkodói és az istenek számára megfelelő ajándéknak számított. Az első kínai feljegyzések a gyógyító hatásáról a Kr.e 2700. évből származnak. Az ókori egyiptomiak is alkalmazták a halottak balzsamozásához, valamint megfázás és influenza, menstruációs problémák, esetleg reuma esetén, és szívesen keverték a fahéjat szerelmi bájitalokba vagy tömjénbe is. Az Ószövetség is többször említi a fehéjat, Mózes például azt mondja, hogy az édes fahéjat (héberül: qinnamoon) kell használni a szent kenet olajaként. A fa fiatal ágainak kérgéből lehántással, majd őrléssel készítik a fahéj néven ismert fűszert. Mintegy 18 fajta fehéjfa lézezik a Földön, ezen közül a Ceylon szigetén termesztett Cinnamomum verum (valódi, vagy ceyloni fahéj) a legegészségesebb, és a legjobb ízű, illetve illatú. Ma is Sri Lankáról származik a világban felhasznált fahéj 90 %-a. A legjobb minőségű ceyloni fahéj után, a kínai és malabári fahéjat jegyzik. A HKO szerint felhasználják a fa kérgét, illetve a fa ágát egyaránt. Gyógyhatásuk is némileg eltér egymástól. A fahéj kéreg (Gui Pi) esetében a Rou Gui vietnámi fahéj fajtát tartják a legbecsesebbnek. A kérget összetörés és porítás után csak a főzés utolós öt percében kell a főzethet adni, különben elveszíti illóolaj tartalmát. A fahéj ág (Gui Zhi) nem olyan ízes mint a kéreg, de ne főzzük öt percnél tovább. A fahéjfából kétféle illóolaj is készíthető. Az egyiket a fa kérgéből, azaz a fa belső kérgének lehántásával, szárításával, majd gőzdesztillálásával nyerik, a másikat pedig a fa leveleinek desztillálásával állítják elő. Mindkét illóolaj aranysárga színű, jellegzetes fahéj illatú és csípős, fűszeres ízű.
fehér mályva
Szinonímák: borsos mályva, orvosi ziliz, ejbis, ziliz, fehérmályva, bársonyos mályva, fehér ziliz
Latin elnevezések: Althaea officinalis Linne, Althaea kragujevacensis Pančić ex N. Diklić & V. Stevanovic;, Althaea micrantha Borbás, Althaea sublobata Stokes, Althaea taurinensis DC., Althaea vulgaris Bubani;, Malva maritima Salisbury, Malva officinalis (Linnaeus) Schimper & Spenner, Malva althaea E. H. L. Krause, Althæa officinalis L., Althea officinalis L.
A mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó, évelő növény, mely 1.5 méter magasra is megnőhet. Karéjos levelei bársonyosan szőrösek, szórt állásúak. Fehér vagy halvány rózsaszínű virágai ötszirmúak. Karó alakú gyökere idősebb korban elágazó, a nyaknál 5-8 cm vastag, húsos, gyakran fél méternél is hosszabb.
fekete bors
Szinonímák: fűszerbors, borscserje
Latin elnevezések: Piper nigrum, Piper longum
A borsfélék (Piperaceae) családjába tartozó, évelő, kúszó, kapaszkodó liánféle. Az egyik legismertebb és legnagyobb mennyiségben termesztett fűszernövény, melynek gyógynövénykénti felhasználása nyugaton nem közismert. Egyszerű, váltakozó, vastag levelei hosszúkás, kihegyezett szív alakúak. Apró virágai hímnősek, vagy egyneműek.A fekete bors nem más, mint a cserje kifejlődött, de még éretlen állapotban szüretelt zöld szemei, melyeket hosszan, napon szárítanak ki. Így nyerik el sötét vagy fekete színüket. Maga a bors a cserje termése kb. 5 milliméter átmérőjű, sötétvörös, amikor teljesen érett, és mint minden csonthéjas gyümölcs magot tartalmaz. Az antik kor óta termesztik fűszer- és gyógynövényként, fontos kereskedelmi termék. A konyhában felhasznált fekete borsot az érett termésből napon szárítva nyerik, az fehérborsot pedig az érett (piros) termésből nyerik. Ha több napon át tengervízben áztatják, majd lehántják a húsos termésfalát, akkor fehér borshoz jutnak. A kelet-indiai Piper longum és a Piper officinarium szolgáltatja a kevésbé értékes hosszúborsot (Piper longum). Légyűző és mérgező szereket is készítenek belőle.
fekete kardamom
Szinonímák: nagy kardamom, kardamomum, malabári kardamom
Latin elnevezések: Alpinia Oxyphylla, Amomum subulatum, Cardamomi fructus, Alpinia Cardamomum Roxb., Amomum cardamomum Linne, Amomum repens Sonn., Cardamomum officinale Salisb.
Indiában élő, 3 méter magasra is megnövő növény. Szürkéssárga vagy barnás színű, illatos magokat tartalmazó termései adják a drogot. A “valódi” kardamom a zöld kardamom. A fekete kardamom-ot a gasztronómiában sem csak a zöld kardamom helyettesítőjének tarthatunk számon, hanem speciális ízharmóniát képvisel. A fekete kardamomot inkább a rusztikusabb, erősebb fogásokban kedvelik. Mint emésztést segítő szer és likőripari ízjavító kerül felhasználásra.
fekete üröm
Szinonímák: közönséges üröm, taplóüröm
Latin elnevezések: Artemisia vulgaris
A fészkesvirágzatúak (Compositae vagy Asteraceae) családjába tartozó, évelő növény. Virágfészkei a szár felső részén dús füzérben helyezkednek el, a virágok sárgák, vagy vörösesbarnák, június-júliusban nyílnak. Maximum 1,5 méter magasra nő, tipikus ismertetőjegye: leveleinek fonákja gyapjasan fehéren szőrözött. Felálló, gyakran bíborszínű szárán erőteljesen szeldelt, színi oldalán fakózöld, fonákján fehér, szőrös levelekkel. Valaha úgy hitték, hogy a boszorkánysággal áll kapcsolatban. Kínában a moxaterápiában használják: a meridiánok, és az egyes akupresszúrás pontok melegítése (égetése) céljából a növény kis kupacait akupunktúrás tűkön, fokhagymán, vagy közvetlenül a bőrön égetik el, avagy ún. moxa rúd formájában alkalmazzák. A HKO szerinti ízük Csípős és Keserű, jellege Meleg. Állítólag az ókori római katonák a szandáljukat ürömlevelekkel bélelték ki, hogy talpukat egészségesen tartsák. A konyhában manapság főként húsfogások ízesítésére használják (pl. egészben sült kacsa). Majoranna pótlására is alkalmazható. A növény a keserűségét a szekviterpén-laktonoknak köszönheti. A szárított növényt többféle formában is alkalmazzák: forrázat, por, kivonat, tinktúra vagy szirup formájában.
fokhagyma
Szinonímák: büdös hagyma
Latin elnevezések: Allium sativum, Allium sativum Linne, Allium sativa, Allium sativum sativum, Allium sativum var. sativum
Maximum 1 méter magas, évelő növény. Eredetileg Közép-Ázsiábaól a Tien-San hegység vidékéről származik. A vándor mongol törzsek vitték magukkal először Kínába, majd onnan folyamatosan terjedt el a világ minden részén. Az agyagos, homokos telejt és a szárazabb, melegebb éghajlatot kedveli. Köztudomású, hogy a finomabb íz és a jobb minőség elérése céljából a vegetációs időszakban kifejezetten tilos trágyázni, és el kell távolítani róla a virágokat. A fokhagymát az ősi kultúrák is ismerték, az emberiség több mint 5000 éve használja főzésre és gyógyításra egyaránt. Fokhagymát ettek már az egyiptomipiramisokat építő munkások, később a római és a kelta harcosok, valamint a gladiátorok is, hogy erejüket növeljék. A középkorban pedig a pestis és egyéb fertőző betegségek ellen alkalmazták. Fertőtlenítő hatása már több évszázada ismert. Az első világháborúban, még az antibiotikumok megjelenése előtt, friss fokhagymalével fertőtlenítették a nyílt sebeket. Kis termetű, lágy szárú, évelő gyógy- és fűszernövény, igazi konyhai csodanövény. Ernyőszerű virágzatát hosszú, csúcsban végződő, lehulló virágburoklevél veszi körül. Hagymája több fiókhagymából (gerezd) áll, amelyeket közös, pergamenszerű fehéres hártya borít. Antiszeptikus hatását szerte a világon évezredek óta ismerik. A gyógyászatban használják az ún. újfokhagymát is, mely a fokhagyma korai termése, mely még nem fejlesztett gerezdeket, de a fokhagyma jellegzetes ízével illatával már rendelkezik. Gyógyszerek is készülnek belőle, ezek azonban nem olyan hatásosak, mint a természetes fokhagyma. Az hagymafélék (Alliceae) családban a sajátos “hagymaszagot” S-alkil-Lciszteinszulfoxid speciális vegyület adja, amit az allin liáz enzim hasít, és számos bomlás- és végtermék jön létre. Ezek különböző di-, tri- és polialkilszulfidok. A vöröshagyma (Allium cepa) esetében fő princípium a propánthiál-S-oxid, a fokhagymánál (Allium sativum) alliin, allicin, illetve ajoén stb… Mindezen vegyületek, valamint szteroidszaponinok, kelidonsav és mások felelősek az évszázadok óta tapasztalt és kísérletileg is igazolt antiarterioszklerotikus, koleszterincsökkentő, HDL-fokozó, fibrinolatikus és trombocita-aggregációs gátló hatásért. A hagyma különféle gyógykészítmények formájában alkalmazható (por, kivonat, tinktúra stb…).
fűzfa
Szinonímák: fehér fűz, fűz, közönséges fűz, ezüstös fűz, kosárfűz, kányafa, fehér fűzfa
Latin elnevezések: Salix alba, Salix alba var. vitellina (L.) Stokes, Salix alba vitellina (L.) Stokes., Salix alba var. alba
A fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó, közismert fa. Lecsüngő ágú változatát, a szomorúfüzet, díszkertekbe is ültetik. Kétlaki lombhullató fa, 10-25 méter magasságra is megnő. Vízparton, nedves helyeken található. Törzsén a kéreg repedezett, esetleg odvas. Fiatal hajtásai hajlékonyak, kosárfonásra is használják. Levelei lándzsa alakúak és fogazottak, tapintásuk selymes. Virágai barkaszerű virágzatot alkotnak. A fehér fűz leveleinek színi oldala fényes zöld, fonákja pedig ezüstfehér és selymesen szőrös. Innen ered a fajta elnevezése is, mert a többi fűzfajta (kb. 400-féle) szőrei sötétebbek. A tavasz és a megújulás jelképeként is ismert, mivel a legkorábban virágzó növények közé tartozik. A kínai orvosok a fűzfa kérgének gyógyító hatásait már több ezer éve ismerik és alkalmazzák. Fűzfakérget tartalmazó receptúrákat már az ókori egyiptomiak, az ókori görögök (Hippokratész) és a rómaiak (Galenos) is készítettek. Az aszpirint eredetileg az ebben a növényben található szalicilsavból vonták ki 1838-ban Németországban. Vegyészek (Bayer cég kémikusai) 1899-ben megváltoztatták a molekula szerkezetét a nem kívánt mellékhatások miatt (kiderült, hogy a szalicilsav túlzott szedése károsítja a gyomor nyálkahártyáját, fájdalmat, gyomorfekélyt és erős vérzést okoz), és megszületett az acetil-szalicilsav, valamint az aszpirin. Ám az acetil-szalicilsav hosszú távú fogyasztása sem javasolt. Az orvosok napjainkra bebizonyították, hogy a fehér fűzfa kérgéből származó kivonat (a szalicil és egyéb anyagok természetes keveréke) sokkal hatékonyabb, mint a szintetikusan előállított aszpirin, és a hosszú távú alkalmazása során sem okoz problémákat. Gyógyászati célokra a kéreg begyűjthető kosárfonó üzemekben is, de csak ott, ahol forró vízzel nem kezelik. A forró víz ugyanis sok hatóanyagot von ki a kéregből.
galagonya
Szinonímák: cseregalagonya, kétbibés galagonya, egybibés galagonya, gelegonya
Latin elnevezések: Crataegus oxyacantha, Crataegus laevigata, Crataegus monogyna, a HKO-ban: Crataegus pinnatifida
A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó tüskés félcserje, amely a 10 m magasságot is elérheti. Sűrű bokra, amelyet gyakran használnak élősövény kialakítására. Apró levelei fényes zöld színűek. Ötszirmú, fehér, vagy rózsaszín virágai áprilistól júniusig nyílik. Áltermése ősszel, éréskor vörös színű lesz.
ganoderma gomba
Szinonímák: pecsétviaszgomba, lakkos tapló, reishi, lakkostapló
Latin elnevezések: Ganoderma lucidum Fr. Karst., Boletus lucidus Fr., Ganoderma polychromum, Ganoderma sessile, Polyporus lucidus, Polyporus polychromus
Az egyik híres “misztikus kínai gomba” a Kínai Orvoslásban. A Huang Qi-hez hasonlóan immumerősítésre használatos. Tulajdonságai: Édes íz, és enyhén meleg energia. Újabban a nyugati orvoslás is “felfedezte”. Előállítanak belőle kávét, szappant, fogkrémet, kapszulákat, illetve por formájában is kapható.
ginzeng
Szinonímák: igazi ginzeng, ázsiai ginzeng, férfigyökér, életgyökér, erőgyökér, koreai ginszeng, koreai ginzeng, ázsiai ginszeng, kínai ginszeng
Latin elnevezések: Panax ginseng, Aralia Quinquefolia Decne / Panax ginsing C.A.Mey.
A borostyánfélék (Araliaceae) családjába tartozó, 60-80 cm magas, lágy szárú, évelő növény. Gumó formájú gyökere gyakran emberi alakra emlékeztet. Jelentése kínaiul: embergyökér. Sima szára zöld, időnként vöröses színű, levelei tenyeresen összetettek. Zöldesfehér apró virágai ernyővirágzatot alkotnak. Az igazi ginzeng a legdrágább ginzeng fajta. Csak megbízható helyről származó ginszenget vásároljunk, mert gyakran csempészik és ennek során szennyeződhet. Az igazi ginzenget Kínában, Koreában és Japánban termesztik, különféle hatóanyagtartalmú, árú és minőségű változata érhető el. A kínai gyógyászatban már 5000 éve alkalmazott gyógynövény, mivel afrodiziákumnak tartották. A XVII. században a sziámi király követei értékes ginzenggyökérrel ajándékozták meg XIV. Lajost. Likőr, pálinka, dzsem, száraz pokivonat, tabletta készül belőle. A szárított gyökér fehér, a forrázott vörös színű.
golgotavirág
Szinonímák: passióvirág, granadijja, májusi alma, észak-amerikai golgotavirág, amerikai golgotavirág, májusialma
Latin elnevezések: Passiflora incarnata
A golgotavirágfélék (Passifloraceae) családjába tartozó, kacsokkal kapaszkodó kúszócserje, hármasan összetett, fogazott levelekkel. Nagy, egyesével álló virágainak öt fehér szirma fölött bíbor vagy rózsaszín szálakat és narancssárga porzókat találunk. Zöldes vagy barnás árnyalatú, tojásdad alakú, sárga húsú, apró termése ehető. Onnan kapta a nevét, hogy bizonyos részei Krisztus szenvedését idézik. Hármas levele a kereszt három szárát, krornája Krisztus töviskoronájára emlékeztet. Forrázatként, tinktúraként, folyékony és száraz kivonat formájában használják.
gyömbér
Szinonímák: vadgyömbér, szegfűszagú gerely, szegfűgerely, gyömbérgyökér, fűszergyömbér, álgyömbér
Latin elnevezések: Geum urbanum, Zingiber officinale, Amomum angustifolium, Amomum Zingiber, Zingiber officinalis, Zingiber zingiber
A gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó, maximum 60 cm magas, évelő, lágy szárú növény, hosszú levelei lándzsára emlékeztetnek. Virágai az íriszhez hasonlóak sárgák, bíborvörös ajakkal, az egész növény durván szőrözött. Termése sok magot tartalmazó tok. Főbb fajtái a hámozatlan, fekete „barbadosi” és a hámozott, fehér „bengáliai” gyömbér. Vágva, őrölve, egyes országokban kandírozva (cukrozva) is árusítják. Gyökértörzsét – hámozást követően – nyersen is felhasználják. Fűszerként is használatos. A középkorban azt hitték, hogy a növény gyökeréből készült ital lángra lobbantja a szerelmet. A kínai és az indonéz konyha legrégebbi és legkedveltebb fűszernövénye (mindenekelőtt húsételek fűszerezésére, de például desszertek készítéséhez is felhasználják). Használják még porítva, kivonatokban, tinktúrákban és különböző speciális gyógykészítmények összetevőjeként.
hamis ginzeng
Szinonímák: szegény ember ginzengje, dang shen, harangfolyondár
Latin elnevezések: Codonopsis pilosula
Évelő növény, a hossza elérheti a 10 métert. Általában bokros és sűrű növény. A gyökere hosszú és vastag, édes ízű, ovális zöld levelei vannak. A harang alakú zöld virágok belsejében halványlila szálacskák helyezkednek el. Nagyon népszerű és széles körben használt kínai gyógynövény, amely gyakran szerepel gyógynövény-formulákban, mint a valódi ginzeng (Panax ginseng) helyettesítője és kevésbé költséges alternatívája. Ez a gyógynövény kevésbé drága, ezért gyakran nevezik a “szegény ember ginseng”-jének. akkor használható ginzeng helyett, ha nincs szükség a valódi ginzeng erejére. A növényt ősszel takarítják be és szárítják meg. Állítólag a vadon élő példányok hatóanyag tartalma kedvezőbb összetételű ( a termesztett példányok gyökere viszont nagyobb). Ez a gyógynövény viszonylag későn került be a kínai gyógynövények közé: először 1751-ben jelent meg a Vu Jilo által írt Pen Cang Cung Hszin-ben. Mint a legtöbb qi erősítő növény, ez is édes és finom. A Lép és a Tüdő meridiánjaira hat.
hamvas áfonya
Szinonímák: mocsári áfonya
Latin elnevezések: Vaccinium uliginosum L. s. str., Vaccinium uliginosum ssp. uliginosum
Sokkal elterjedtebb a másik 3 fő áfonya faj – a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), a nagybogyós áfonya vagy más néven tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon vagy Vaccinium oxycoccus), valamint a vörös áfonya (Vaccinium vitis idaea) – gyógyászati célú felhasználása, tekintettel arra, hogy a hamvas áfonya toxikus hatással rendelkezik. Ennek ellenére előfordul a gyógyászati célú alkalmazása, elsősorban külsődleges fertőtlenító szerként.
homoktövis
Szinonímák: ezüsttövis, fűztövis, európai homoktövis, kárpáti homoktövis, tengerparti homoktövis, homokfa
Latin elnevezések: Hippophae rhamnoides, Elaeagnus rhamnoides (Linnaeus) A. Nelson, Rhamnoides hippophaë Moench
Az ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozik. Nemesített fajtáit termesztik. Maximum 4 méter magas, lombhullató cserje, számos élénknarancs színű cserjével. Az álbogyói éretten narancssárga színűek, savanykás ízűek. A kesernyés ízű bogyókból vitaminból gazdag lekvár, szörp, gyümölcslé készíthető. Gyümölcskonzervek vitaminozására és ízesítésére, valamint erősítő gyógyszerek és tápszerek készítésére használják. Bőrfestékek alapanyagául is használják.
izsóp
Szinonímák: kerti izsóp
Latin elnevezések: Hyssopus officinalis
Az ajakosvirágúak (Labiatae vagy Lamiacae) családjába tartozó illatos félcserje. Legfeljebb 60 cm magas cserje, aromás illatú, lándzsa alakú levelekkel. A virágok 7-9-esével álörvökban állnak, fehér, kék vagy piros színűek; július-augusztusban nyílnak. Fűszerként is használatos. Termése makkocska. A virágból desztilláció útján sötétsárga, keserű és fűszeres ízű illóolajat nyernek, amelynek illata a varádicséra emlékeztet. A növényt szokás “a bibliai fertőtlenítőként is említeni, mivel a Zsoltárok könyve (51:9) azt mondja: “Tisztíts meg engem izsóppal, és én tiszta leszek.” Az ószövetség papjai 2500 évvel ezelőtt az erős illatú izsópot templomok vagy az istentisztelet más helyiségeinek a tisztítására használták. Néhányan úgy vélik, hogy a kérdéses növény valójában az Origanum syriacum, a szír izsóp. A görögök köhögésre, légszomjra írták elő (Dioszkoridész). Hildegard von Bingen herbalista szent rendfőnöknő “szomorúság”-ra, depresszióra ajánlotta, valamint a “tüdő tisztítására”. A XVII. századi angol herbalista Nicholas Culpeper Dioszkoridész-hez hasonlóan mellkasi betegségek gyógyítására rendeli alkalmazni. Aki méheket szeretne a kertjében az ültessen izsópot. A növény alkalmas a szőlő illatanyagainak növelésére és a káposzta hozamának fokozására is, mint köztes vetemény. A napos, száraz helyeket kedveli. Az izsópot gyakran más, az emésztési problémáknál hatékony növényekkel (koriander, közönséges édeskömény, ánizs stb…) együtt alkalmazzák gyógyteák vagy ivóoldatok formájában. A kerti izsóp története az európai civilizáció kezdetéig nyúlik vissza. A Földközi-tenger vidékéről származik. Az ókori népek szent növényként tekintettek rá.
japánakác
Szinonímák: közönséges pagodafa
Latin elnevezések: Sophora japonica, Styphnolobium japonicum (L.) Schott
A hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozó, legfeljebb 30 méter magas, lombhullató fa, hosszú hüvelyes termésekkel, mely hüvelyekben a magvak befűződve helyezkednek el. A virágbimbót gyógyszeripari nyersanyagként használják rutin nevű flavonoidglikozid előállítására, mivel kb. 10-15 % rutint (P-vitamint) tartalmaz (dr. Dános szerint), így e hatóanyagra nézve a világ legelőnyösebb nyersanyaga. Más adatok szerint a drog 12-30 % rutint (szoforin-flavonol) tartalmaz (Rápóti – Romváry). A rutin tartalmú gyógyszerek szabályozzák az érfal rugalmasságát, a hajszálerek áteresztőképességét. Csökkentik a hajszálerek fokozott törékenységén alapuló vérzékenységet. A japánakác virágait a Hagyományos Kínai Orvoslásban használják csak gyógytea készítményekbe, kapszulákba. Magyarországon gyógyteaként nem használatos. Leggazdagabb hazai gyógyteaként alkalmazható rutintartalmú gyógynövényünk a vadárvácska (Viola tricolor), melyből viszont nem gazdaságos ipari méretekben rutint előállítani. Házilag és iparilag is a másik legjobb rutin tartalmú növény a hajdina (Fagopyrum esculentum). A hajdina föld feletti részei 5 % rutint tartalmaznak. Erősen mérgező növény, ennek ellenére bizonyos esetekben terápiásan is alkalmazzák.
kamilla
Szinonímák: orvosi székfű, pipiske, katóka, bubulyka, orvosiszékfű, Szent Iván pipitér, szikfű, szűzekanyja, székfű, német kamilla, vad kamilla
Latin elnevezések: Chamomilla recutita (L.) Rauschert., Matricaria chamomilla Linne, Matricaria recutita L., Chamomilla officinalis C.Koch, Chrysanthemum Chamomilla Bernh., Matricaria recutia, Matricaria suaveolens* L.
A fészkesvirágzatúak (Compositae vagy Asteraceae) családjába tartozó, egynyári, jó szagú növény. Közismert a kúp alakú virágzata, melynek szirmai fehérek, közepe sárga színű. Kúp alakú virágzata végálló fészek. A fészektányér először félgömb alakú, később virágzáskor megnyúlik, kúpos és belül üreges lesz. Szárának magassága elérheti a 60 cm-t. Sárgászöld levelei sallangosan szeldeltek. A kamillavirág világszerte a legismertebb, gyakori háziszer, és a legtöbb állam gyógyszerkönyvében szereplő hivatalos drog. A kamillát tea és kivonat formájában, valamint desztillált illóolajként használják. Különféle gyógyszerkészítmények alapanyaga.
kanadai gyömbér
Szinonímák: aranypecsétfű, kanadai aranygyökér, aranygyökér
Latin elnevezések: Hydrastis canadensis
A boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó, Észak-Amerikában és Kanadában honos erdei aljnövényként terem, de Európában is termeszthető. A boglárkával rokon, veszélyeztetett növény. Aranysárga színű allevelei vízszintesen terülnek el., gyökerei vékonyak. Akár 40 cm magasra is megnő. Egyetlen, vörös színű termése közvetlenül valamelyik levélen ül. A növény gyökere hazájában olyan kedvelt gyógynövény volt (panacea), hogy túlzott gyűjtése miatt majdnem kipusztult. Az indián őslakosok ízeltlábúak elleni védekezésre is használták. Íze nagyon keserű. A szárított és darabolt gyökértörzsből kivonat készül. (A gyógyszerkészítményekben 2 mg aranygyökér engedélyezett.) A leggyakrabban tinktúra formájában használják, más növényekkel például a csodamogyoróval együtt.
kardamom
Szinonímák: valódi kardamom, zöld kardamom, fehér kardamom, kardamon, kardamomum, kis kardamom, malabári kardamom
Latin elnevezések: Cardamomi fructus, Elettaria cardamomum, Elettaria Cardamomum White et Maton, Alpinia Cardamomum Roxb., Amomum cardamomum Linne, Amomum repens Sonn., Cardamomum officinale Salisb.
3 méter magasra is megnövő nádszerű növény. Szürkéssárga, vagy barnás színű, illatos magokat tartalmazó termései adják a gyógyhatást. A likőripar is hasznosítja. Elő-India délnyugati partvidékéről, a Malabár-part környékéről és Srí Lankáról származik, de napjainkra már Délkelet-Ázsia számos trópusi éghajlatú vidékén és Guatemalában is nagyban termesztik. A Malabár-parton az ősidők óta fogyasztják (már a szanszkrit írások is említik). A friss Malabár-cardamom aromája, formája és papagájzöld színe különleges. Kiszárított maghéja az általunk ismert legősibb fűszerek közé tartozik. Igen finom, édeskés, mégis erős aromája miatt szívesen használják currys ételek ízesítésére, valamint desszertekben és forralt borban.
kasvirág
Szinonímák: bíbor kasvirág, echinacea, keskenylevelű kasvirág, lángvörös kasvirág, bíbor kúpvirág, piros kasvirág, halvány kasvirág
Latin elnevezések: Echinacea angustifolia, Echinacea purpurea, Echinacea pallida, Ekínacea angustifolia, Ekínacea purpurea, Ekínacea pallida, Rudbeckia purpurea L.
A fészkevirágzatúak, vagy fészekvirágzatúak (Compositae vagy Asteraceae) családjába tartozó, az indiánok jól ismert gyógynövény. Népszerűsége az antibiotikumok megjelenésével az Egyesült Államokban hanyatlásnak indult. Európában kezdetben kerti növényként, a 20. században pedig mint gyógynövény is ismertté vált. Gyöktörzses, lágy szárú, évelő növény. A kifejlett példány 1,2 m magasra, 0,5 méter szélesre is megnő. Szára hosszú, elágazó. Az ovális-lándzsás levelek az alapnál lekerekítettek, érdesek, szélük fűrészes. Éghajlattól függően, késő május-kora július közt kezd virágozni. Virágai kétivarúak, méhek és lepkék porozzák őket. A 2–4 cm hosszú, széles, kezdetben felálló, később lecsüngő, pirosas-rózsaszínű nyelves virágok, és a bíborszínű csöves virágok alkotják a fészekvirágzatot. A fészekpikkely hajlékony csúcsú, virágpora sárga színű. Termése kaszattermés. Magvetéssel, metszéssel, továbbá a gyökértörzs osztásával szaporítható. Európában vadon nem nő, de a kertekben megtalálhatjuk. A HKO-ban (és általában a nyugati orvoslásban is) tinktúra formájában érhető el. Az Echinacea család 9 faja közül 3 alkalmazható orvosi célokra: a bíbor kasvirág (Echinacea purpurea), a keskenylevelű kasvirág (Echinacea angustifolia) és a halvány kasvirág (Echinacea pallida). Kutatások szerint az Echinacea purpurea (bíbor kasvirág, vagy lángvörös kasvirág) levele ugyanolyan hatásos, mint az Echinacea angustifolia (keskenylevelű kasvirág) gyökere. A gyógynövénykivonatból cseppet, szirupot, tinktúrát, tablettát, kenőcsöt és krémet készítenek. A kasvirág szárított formában sokat veszít a hatékonyságából, ezért kasvirág teát csak akkor készítsünk, ha nem ihatunk alkoholt (pl.: májproblémák, terhesség, 3 év alatti gyermek). Érdekesség, hogy a kivonatok szabványosítása nehézségekbe ütközik, Jelenleg a gyökeret használják fel a leggyakrabban.
kínai angyalgyökér
Szinonímák: nők ginzengje
Latin elnevezések: Angelica sinensis, Angelica polymorpha var. sinensis
Maximum 2 méter magas, évelő növény, melynek világoszöld vagy sárgás virágzata és sárga termései vannak. Kínában, Koreában és Japánban honos, illatos gyógynövény. Hírneve a ginzengét közelíti: a legfőbb, “minden célra alkalmas” női erősítő gyógynövénynek tekintik. Íze Édes és Csípős, jellege Meleg. Az érintett meridián csatornák: a Máj, a Szív és a Lép.
kínai datolya
Szinonímák: jujuba datolya, jujuba, közönséges jujuba, jujubafa, jujubadatolya, kínai vad datolya, jujuba fa, kínai datolya
Latin elnevezések: Ziziphus jujuba var. Spinosa, Zizyphus jujuba; Simmondsia chinensis (Link) Schneid.; Buxus chinensis Link / Simmondsia californica Nuttall / Simmondsia sinensis (Link) Schneid.
A bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó, alacsony, 6-8 méter magas fa, amely a Földközi-tenger egész vidékén elterjedt. Törzsének kérge barna, repedezett, ágai tüskéesk. Csipkés szélű, tojásdad alakú, váltakozó állású levelei és sárga, rövid bogernyőben csoportosuló virágai vannak. A Ta Cang szó szerinti jelentése “nagy datolya”, melynek gyümölcse a kínai orvoslás kiváló Szárnysegéd-orvossága, tehát gyakran adagolják a gyógyszerekhez, hogy a különféle alapanyagok hatásait egyesítsék. A Ta Cang fekete, míg a Hung Cang vörös színű? hatásuk hasonló, bár a Hung Cang hatékonyabban használható a vér táplálására. Ősei a krétakorszakból ismertek. Alaszkában kerültek elő megkövesedett maradványai. Európában a harmadkorban éltek már őspéldányai. Hazájában, Kínában 4000 éve eszik tápláló terméseit. Kis termetű fává fejlődő növény. Kistermetű lombhullató fácska apró lándzsás levelekkel, ágain vékony tüskékkel. Apró zöldesfehér, alig észrevehető virágait ezerszámra hozza. Korán, egy-két éves korában már termőre fordul. Októberben beérő bama szemű gyümölcsei kerekdedek, vagy ovális datolya formájúak, ropogós húsúak, édesek. Fogyasztják nyersen vagy aszalva, mézben vagy cukorban főzve, kemencében sütve, vagy pörkölve. Készül belőle jujubakenyér, kozmetikai termék és gyógyszer. Magassága 7,5-9 m, szórt-átellenes állású, háromerű, elliptikus levelei 2,5-7,5 cm hosszúak. Apró, sárga virágaiból sötétbarna, kerek vagy kissé hasábos, szilvaméretű csonthéjas termések fejlődnek. A fehér, ropogós gyümölcshúsban egy nagy, hegyes mag rejlik. Gyógyászati célokra gyakran készítenek főzetet a datolya, füge és mazsola, valamint a jujuba felhasználásával. Kínában a növényt már az V. század óta használják. A HKO szerinti íze Édes és savanyú, jellege Semleges.
kínai jamgyökér
Szinonímák: kínai jamszgyökér, jamszgyökér
Latin elnevezések: Dioscorea batatas Decne; Dioscorea opposita / Dioscorea oppositae Thunb. / Dioscorea opposite Thunberg
A jamszgyökérfélék (Dioscoreaceae) családjába tartozó, maximum 5 méteres kapaszkodónövény. A jamgyökereknek nagyon sok fajtája létezik. Jobb minőségű talajt igényel, és közepes mennyiségű vizet. Kétlaki. A fő gyökérgumón kívül a levelek hónaljában is hoz kisebb járulékos gumókat, amelyek felhasználhatók szaporításra. Egy átlagos jamsz-gumó belseje lisztes, íze a burgonyáéra hasonlít. Viszonylag jól tárolható. Ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag. A nemzetség sok faja haszonnövény, különféle eredetű gumókkal. Ezek formája, színe, íze sokféle. A kínai jamsz kisebb termetű (3 m), és hidegtűrőbb mint a többi jamgyökér fajta, melynek deres szára és nagy szív alakú levelei vannak. Ennek a növénynek a gyökerét Kínában szívesen fogyasztják salátaként, és természetes gyógyszernek tartják.
kínai hernyógomba
Szinonímák:
Latin elnevezések: Cordyceps sinensis; Cordyceps sinensis (Berkeley) Saccardo
A gomba főként hernyók élősködőjeként ismeretes, főként az ún. denevér lepke parazitájaként. Mikor a gomba megtámadja a lárvát egy sajátos szimbiózis alakul ki közöttük, melynek végén a gomba felfalja a gazda egész testét és megöli azt. Csak a kitin páncélja marad meg, melyből kinő a gomba. Az egész gomba-lárva-kombinációt orvosi értékéért gyűjtik. Ma már a Cordyceps-et gyakran gabonán termesztik. Az ősi Kínában a cordycepset gyakran kacsasülttel együtt főzték meg, és az így készült gyógyító hatású ételt kizárólag a császár és családja fogyaszthatta. A HKO szerint ízben édes, minősége kissé meleg, és fő gyógyhatása a Tüdő és a Vese meridiánban jelentkezik. A Hepialus armoricanus lárváján lévő gomba teljes egészében felhasználható. A hernyógomba jelentőségét egyesek a ginszengéhez hasonlítják. A kínai népi gyógyászok “csodatévő isteni remekműnek” vagy “az élet meghosszabbítójának” tartják és élő teremtménynek tekintik a Cordyceps gombát.
kínai ördögcérna
Szinonímák: lícium, lícium gyümölcs, goi bogyó, goji bogyó, farkasbogyó
Latin elnevezések: Lycium Chinense, Lycium Chinensis Mill.
A tüskés bokor goji néven ismert piros bogyóit a hagyományos kínai orvoslás (HKO) már több ezer éve pótolhatatlan növényként tiszteli. Maximum 4 méter magas, lombhullató cserje. Világoszöld levelei és skarlátvörös termései vannak. Gyógyító hatását felismerve, legalább kétezer éve termesztik a Tibeti-fennsík és Belső-Mongólia között a Ningxia síkságon. A növény csipkebogyóra emlékeztető termését rendkívül óvatosan, mesterséges szárítás és vegykezelés nélkül kell begyűjtani és megszárítani. Így őrzi meg tápértékét, gyógyhatásait és ezzel együtt kivételes hatékonyságát. A szárított goji bogyónak jellegzetes íze van, a csipkebogyó és a vörös áfonya kombinációjára hasonlít. A kínai konyha mesterei, valamint az ínyencek előszeretettel használják fel és ízesítik goji bogyóval az ételeiket. Müzlit, kalácsokat, salátákat, rizses vagy halételeket, leveseket lehet készítani vele.
körömvirág
Szinonímák: gyűrűvirág, kenyérbélvirág, kerti körömvirág, orvosi körömvirág
Latin elnevezések: Calendula officinalis
A fészkesvirágzatúak (Compositae vagy Asteraceae) családjába tartozó, maximum 60 cm magas, egynyári, gyógy-, dísz- és festőnövény. Szára szögletes, levelei hosszúkásak, lándzsa alakúak, levélnyél nélküliek. Fészekvirágzata végálló, benne a nyelves virágok különböző – sárga, narancssárga – árnyalatúak. Kaszattermésük bibircses, érdes. Gyógy- és ipari növényként is termesztett egyéves kerti növény. A körömvirág színanyagával élelmiszereket, gyógyszereket és italokat festenek.
közönséges Ördögcérna
Szinonímák: ördögcérna, farkasbogyó
Latin elnevezések: Lycium barbarum, Lycium halimifolium, Lycium barbatum
Maximum 3 méter magas cserje, tüskés ágakkal, lila virágokkal és piros termésekkel.
lepkeszeg
Szinonímák: görögszéna, görögbab, fenőgrék, görög lepkeszeg
Latin elnevezések: Trigonella foenum graecum; Trigonella foenum-graecum L.; Foenum-graecum officinale Moench; Trigonella foenumgraecum
A pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó, takarmányozásra is termesztett, ánizsra emlékeztető illatú, legfeljebb 80 cm magasságot is elérő egynyári növény, melynek összetett levelei három tojásdad alakú és fogazott szélű levélkéből állnak. Halványsárga, sárgásfehér, ritkán ibolyaszínű virágai egyesével vagy kettesével ülnek a levélhónaljakban. Felálló hüvelytermései 10-20 cm hosszúak, sok, akár 20 maggal. A görögszénát keleten és nyugaton is évezredek óta használják orvosságként és főzéshez is. Az egyiptomiak is használták balzsamozáshoz. A görögszéna a közép-keleti és orientális konyha kedvelt fűszernövénye. A konyhában porrá őrölt magvaival currys ételeket fűszereznek. A magokat porítva, tabletta formájában használják, vagy folyékony kivonatként, illetve tinktúraként.
lindera
Szinonímák:
Latin elnevezések: Lindera aggregata, Lindera strychnifolia
A HKO szerint Yang erősítő és melegítő gyógynövény, és mint ilyen mélyebben és melegebben hat, mint a Qi erősítők. Qi mozgató hatású növény. Kifejezett étel-gyógyszerként is számontartják. Hideg, vagy Yang Hiány kórképek esetén – különösen a téli hónapokban – jó szolgálatot tesz az ételhez közvetlenül is keverve. Az érintett csatornák a Lép, a Gyomor, a Vese és a Hólyag meridiánjai.
lóhere
Szinonímák: vörös lóhere, réti lóhere, vöröshere, vörös here, fehér lóhere, valódi lóhere
Latin elnevezések: Trifolium pratense, Trifolium repens
A hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozó, ehető gyógynövények egyike, finom ízű. Az Észak-Amerikai indiánok erőt adó zöldségként hasznosították. Írországban hagyományosnak számít a vörös heréből készült kenyér. Az őskeresztények a gyógynövényben a szentháromság szimbólumát látták. A görögök, rómaiak, az orosz népi gyógyítók, de még a kelták is ismerték és tisztelték a gyógyhatását. Számos helyen ún. zöldtrágya céljára termesztik, mert értékes talajjavító tulajdonságú. Illatos virágazata bíborpiros, gömb vagy tojás formájú, tömött fejecskét formáz, amely kicsiny szirmok együtteséből áll. Ismert mézelő növényként is, mert a virágok nektarin tartalma, édes íze erőteljesen vonzza a méheket. Jelentős gyógynövény. Elsősorban bíborpiros, vöröses virágát gyűjtik. A sötétebb színű virágok értékesebbek, gyógyító hatásuk erősebb. A növény színének erőteljessége a benne található gyulladásellenes és antioxidánshatású polifenolok és flavonoidok mennyiségére utal. Virágait természetes rostok festésére is fel lehet használni, a sárga és a barna árnyalataihoz.
macskagyökér
Szinonímák: macskagyökönke, valeriána, orvosi macskagyökér, mezei macskagyökér, baldrián, magdolnafű
Latin elnevezések: Valeriana officinalis Linne, Valeriana baltica Pleijel
A macskagyökérfélék (Valerianaceae) családjába tartozó, évelő növény. Gyökértörzse 3-5 cm hosszú, egészen kisujjnyi vastag; belőle számos, 10-15 cm hosszú, 2-3 mm vastag, sárgásbarna rostos gyökér ered. Évelő, lágy szárú növény, mely akár 2 méter magasra is megnőhet. Szára egyenes és barázdált. Levelei páratlanul szárnyaltak, az alsók nyelesek, a felsők ülők és szalagosak, durván fogazottak. Virágzata végálló, elágazó ernyő. Egész nyáron át virágzk, virágainak pártája fehér vagy rózsaszín. Termése egymagvú kaszattermés. Elnevezését onnan kapta, hogy a macskák előszeretettel hemperegnek benne. A gyökeret macskáktól elzárva kell tartani, mert a szagát kedvelik, a kiterített anyagban hancúrozva, be is szennyezik. A középkorban a macskagyökeret amolyan mindenre jó gyógynövénynek tartották (“panacea” “csodaelixír”), ami nemcsak a pestis ellen jó, de elűzi a boszorkányokat, ördögöket és a rossz szellemeket is. Napjainkban hatásukban különbözően a valepotriát alapú gyógyszerek és a valepotriátmentes készítmények.
máriatövis
Szinonímák: őszbogáncs, máriabogáncs, tarkabogáncs, szilibum
Latin elnevezések: Silybum marianum; Carduus marianus
A fészekvirágzatúak (Astraceae) családjába tartozó, lágy szárú növény, vaskos szára felálló, elágazó. Zöld leveleinek erezetét klorofillmentes levélszövet szegélyezi, ezért a levelek márványozottnak hatnak. Virágzata fészkes, bíbor színű, ritkán fehér virágokkal, melyek a szár csúcsán egyesével állnak. A virágok külső fészekpikkelyei erős, kemény tövisekben végződnek. Bóbitás kaszattermése tojásdad alakú. Annak köszönheti nevét, hogy levelein tipikus fehér mintázat figyelhető meg, amely a hagyomány szerint Szűz Mária teje. Finomra vágva, vagy durvára aprítva teaforrázatként hasznosítják. A porított termést száraz kivonat vagy tinktúra formájában más hasonló gyógynövényekkel együtt alkalmazzák.
őszi margitvirág
Szinonímák: margitvirág, apró margitvirág, anyafű, őszi aranyvirág, pirétrum, krizantém, krizantin, őszi varádics
Latin elnevezések: Tanacetum parthenium, Chrysanthemum Parthenium, Leucanthemum Parthenium, Matricaria odorata, Matricaria Parthenium, Pyrethrum Parthenium, Chrysanthemum indicum
A fészekvirágzatúak (Compositae vagy Asteraceae) családjába tartozó, 30 cm magas, először szétterülő, majd felálló szára zöldesfehér. Szélükön csipkézett, sárgászöldlevelei igen illatosak. A hajtásvégeken fejlődő összetett fészekvirágzat középső virágai csövesek és sárga színűek, szélsők nyelvesek és fehérek. Kamillára emlékeztető illattal rendelkezik. Egész nyáron át nyílik, virágai kis margarétákra emlékeztetnek. Fűszerként is használatos. A krizantémoknak rengeteg fajtája létezik, Magyarországon főként kerti virágként termesztik, de rendelkezik terápiás tulajdonságokkal is. A virágzat hatóanyagai sokféle gyógyszerhez szolgálnak alapanyagul.
páfrányfenyő
Szinonímák: ginkgo, ginkófa, ginkó
Latin elnevezések: Ginkgo biloba; Ginkgo biloba L.; Salisburia adiantifolia Sm.
A ginkgofélék (Ginkgoaceae) családjába tartozó, maximum 30 méter magas, lombhullató fa. A harasztok és a felsőbbrendű növények határán elhelyezkedő “ereklyefa”, azaz Földünkön “őskövületként” él. Vannak porzós és termős virágú fák (kétlaki növény), ez utóbbiak magja kellemetlen vajsav szagot áraszt. Kétkaréjú, ép szélű levelei legyező alakúak, villás erezetűek. Ősszel lehulló levelei aranysárgára változnak. A Távol-Keleten szent fa. A ginkó levele a nyugati világban is nagy népszerűségre tett szert az elmúlt évtizedben a visszértágulatra és megkeményedett erekre alkalmazott keringésserkentő orvosságként. A kínai orvosok csak a növény magját használják. A HKO szerinti íze Édes, Keserű, Fanyar, jellege Semleges. A Tüdő és a Vese meridiánjaira hat. A páfrányfenyő kivonata különféle öregedés elleni gyógyszerkészítmények és orvosságok alapanyaga.
palmetto gyümölcs
Szinonímák: fűrészpálma, kúszó őrspálma, dünepálma, közönséges szabalpálma, káposztapálma, palmettó, palmettópálma, szabalpálma
Latin elnevezések: Seronoa repens; Serenoa repens; Sabal palmetto
0.7-2.2 (legfeljebb 6) méter magas, fényes zöld levelű pálmafajta. Sárga, vagy elefántcsontszínű virágai egyedüliek, vagy csoportokban találhatóak. Ovális, húsos termése magot tartalmaz. Termései sötétzöld színűek, a levelek közepén ülnek. Levelei legyezőszerű csokrokba rendeződnek. Már az észak-amerikai indián őslakosok is használták gyógyászati célokra.
papaya
Szinonímák: papaja, dinnyefa
Latin elnevezések: Carica papaya; Carica hermaphrodita Blanco; Papaya carica Gaertn.; Papaya sativa Tussac; Papaya vulgaris DC.
A dinnyefélék (Caricaceae) családjába tartozó, kb. 10 méter magasra nő, a magas fa levelei a fa tettején egy csoportban helyezkednek el. Az apró, zöldes színű porzós virágok a levelek hónaljában ülnek. A nagyobb termős virágok önállóan a törzs felső részén találhatóak. Termése nagy, 20-30 cm-es, érett állapotban narancssárga bogyótermés, amely akár 5 kg-ot is nyomhat. A papajában az ananász bromelain enzimjéhez hasonló, ún. papain enzim található, mely fehérjebontó hatással rendelkezik. Ennek az enzimnek gyulladáscsökkentő és sebgyógyulást serkentő hatásuk van. Ödéma esetén is segítséget jelentenek. Terméseit gyümölcsként és zöldségként is hasznosítják a konyhában. Magvait, melyek kimagasló papain tartalmúak, porrá őrlik és húspuhítóként használják. A trópusi országokban a hús csomagolására és puhítására használják.
petrezselyem
Szinonímák: gumós petrezselyem, gyökérpetrezselyem, fodros petrezselyem, kerti petrezselyem
Latin elnevezések: Petroselinum hortense; Petroselinum crispum; Apium crispum Mill.; Apium latifolium Mill.; Apium petroselinum L.; Apium vulgare Lam.; Carum petroselinum (L.) Benth. & Hook.f.; Petroselinum crispum var. neapolitanum Danert; Petroselinum crispum var. radicosum (Alef.) Danert; Petroselinum hortense Hoffm.; Petroselinum sativum Hoffm.; Petroselinum vulgare; Petroselinum crispus
Legfeljebb 60 cm magas, kétnyári növény, nagyméretű, jellegzetes illatú gyökérzettel és levelekkel. A konyhában főként a húsos gyökerét használják (levesekbe, főzeléknek, salátába), de a levele is felhasználható. Általánosan ismert ipari és háztartási fűszer, mely gyógyításra alkalmas hatóanyagokat is tartalmaz. A magjából készült illóolajat az élelmiszeripar és a likőripar alkalmazza.
pünkösdi rózsa
Szinonímák: bazsarózsa, pünkösdirózsa, piros bazsarózsa, Bánsági bazsarózsa / Cseresznyepiros bazsarózsa / Kosfejű bazsarózsa / Mecseki bazsarózsa / Piros bazsarózsa / Pünkösdi rózsa, kerti bazsarózsa
Latin elnevezések: Paeonia officinalis; Paeonia officinalis L.; Paeonia officinalis femina / Paeonia officinalis mascula / Paeonia officinalis ssp. / Paeonia officinalis x paeonia peregrina / Pæonia officinalis L. / Pæonia officinalis femina L. / Pæonia officinalis mascula L. / Pæonia officinalis ssp. / Pæonia officinalis x pæonia peregrina
A bazsarózsafélék (Paeoniaceae) családjába tartozó, legfeljebb 60 cm magas, évelő növény, nagy virágokkal és hosszú porzószállal. A közkedvelt dísznövényt pünkösd idején, májustól június elejéig csodálhatjuk meg a kertekben. A növény latin nevét Páion (a görög istenek orvosa) nevéből származtatják, aki a hagyomány szerint a piros bazsarózsa gyógyerejével gyógyított. A bazsarózsa gyógyító erejéről említést tesz idősebb Plinius, az ismert római természettudós csakúgy, mint a híres Dioszkoridész és Galénosz görög orvosok is. A középkori herbáriumok szintén leírják gyógyító hatásait, többek között az ismert P. A. Matthioli siennai botanikus Herbáriuma is. Az antik világban a bazsarózsát – elsősorban a gyökér porát és a virág szirmait – a kor közkedvelt szerelmi bájitalaiba is belekeverték. Az arab orvosok cukorbaj elleni orvosságként ajánlották felhasználásra. Kínában már Kr.e. 2000-ben is ismerték, a kínai gyógyszerkönyvben ugyancsak szerepel. Japánban szintén ősidők óta termesztik, mint dísz- és gyógynövényt. Jelentős szerepet tölt be a Távol-Kelet hagyományos gyógyászatában. A bazsarózsafélék családjában megtalálható olyan lágyszárú évelő növény vagy fásszárú cserje, amely a 30-200 cm-es magasságot is elérheti. Napjainkban a kínai bazsarózsának számos alfaja is létezik, ezek a piros bazsarózsától elsősorban a levélszerkezetükben és a termőik számában különböznek. A bazsarósza nem igényes növény. Jól viseli a szárazságot, és a fagyot is jól tűri. Szereti a laza talajt és a napot, viszont nem jól viseli, ha átültetik, bolygatják, olyankor hosszú ideig nem virágzik. Tőosztással szaporítható, az ideális időszak erre az augusztus.
shii-take
Szinonímák: shii take, shiitake, illatos fagomba
Latin elnevezések: Lentinula edodes,Tricholomopsis edodes
Gyógyhatású gombafaj. Tumorgátló és a vérkeringési zavarokat enyhítő hatású. Egyes források szerint a legrégebbi termesztett gombafaj. Japánban és Kínában már mintegy 2000 éve termesztik, mára világszerte elterjedt. A csiperke és a laskagomba után a legnagyobb mennyiségben termesztett gomba: évente mintegy 600 000 tonnát termelnek belőle, főleg Kelet-Ázsiában. Holt faanyagokon él, eredetileg főleg a pasaniafa (Pasania cuspidata) anyagán, de miután másutt is termeszteni kezdték (például Európában) kiderült, hogy a bükk, a tölgy vagy a gesztenye fáján is megél. A shii-take vörösbarna színű, közepes termetű, fehér húsú kalapos gomba. Jól szárítható és porítható.
szegfűszeg
Szinonímák: szegfűszegfa
Latin elnevezések: Syzygium aromaticum; Eugenia caryophyllata; Caryophylli flos; Syzygium aromaticum (Linne) Merril, Caryophyllus aromaticus L., Eugenia caryophyllata Thunberg, Eugenia caryophyllus (Spreng.) Bullock & S. G. Harrison, Eugenia aromatica Baillon, Jambosa caryophyllus Niedenzu, Myrtus caryophyllus Spr., Sizygium aromaticum, Syzigium aromaticum
A mirtuszfélék családjába tartozó, legfeljebb 20 méter magas, örökzöld fa, erősen aromás illatú levelekkel. Ovális, kemény levelei fényesek, sötétzöld színűek. Vadon élő és termesztett örökzöld fa megszárított virágbimbója. A ki nem nyílott bimbók barna színűek, finoman ráncosak. A virágok csészéje élénkpiros, pártájuk rózsaszínes fehér. A virágok sűrűn az ágvégeken helyezkednek el. Jellemzően kellemes, fűszeres illatú, kesernyés és fűszeres ízű. Főleg mint fűszer kerül a kereskedelembe, de nagy mennyiséget desztillálnak illóolaj előállítása céljából, és ezt sokoldalúan használják fel. Eredetileg a Maluku-szigetekről származik. Európába az arabok hozták be. Kereskedelme a XVI. századig a portugálok birtokában volt, majd a XVII. században a gyarmatosító holland kereskedők kezére jutott, akik monopolhelyzetet teremtve lerombolták az általuk ellenőrzött Maluku-tenger minden más termésforrását. A szegfűszeg mikrobaellenes hatású, így régen a hús tartósítására használták.
szemvidítófű
Szinonímák: orvosi szemvidítófű, mirigyes szemvidító, közönséges szemvidítófű
Latin elnevezések: Euphrasia officinalis L., Euphrasia rostkoviana Hayne
A tátogatók (Scrophulariaceae) családjába tartozó egyéves növény. Maximum 40 cm magas, egynyári növény, virágainak közepe sötét színű, így némileg a szemre emlékeztetnek. Réteken és legelőkön gyakran előfordul. Szára bokrosan elágazó. Levelei keresztben átellenesen állnak, széles tojásdadok, oldalukon 3-6 hegyes fog van. Apró virágai füzérvirágzatba tömörülnek. Pártája fehér vagy lilás színű, az alsóajakon sárga folt és ibolyás színű csíkok vannak, a felső ajak hátrafelé hajló és rövidebb az alsónál. A gyógynövényből őrleményt és tinktúrát állítanak elő.
szerecsendió
Szinonímák: valódi muskátdió, muskátdió, muskátdiófa, valódi muskátdiófa, szerecsendiófa, valódi szerecsendió
Latin elnevezések: Myristica fragrans Houttuyn., Semen myristica, Myristica fragrans, Myristica aromatica Lam., Myristica moschata Thunberg., Myristica officinalis L.fil.
Legfeljebb 20 méter magas, örökzöld fa, nagyméretű, aromás gyümölcsökkel. Fényes levélzetű növény, mely 6-8 éves korában fordul először termőre. Kis sárga virágai fürtökbe tömörülnek. A szerecsendiófa halványsárga, csonthéjas termése egy magot tartalmaz. A magja a mandulához hasonlít, mely éréskor kettéhasad. A szerecsendió magköpenye (aryllus) is használható szerecsendió virágként (mácisz). A szerecsendió konyhai fűszernövényként a nyugati világban is ismert. Kevesen tudják róla, hogy erős gyógynövény is egyben, mely nagy adagokban akár delíriumot is okozhat. A likőriparban is felhasználják.
szibériai ginzeng
Szinonímák: tajgagyökér, keleti szerencsetövis, szibériai ginzeng
Latin elnevezések: Eleutherococcus senticosus, Acanthopanax senticosus
Erdei aljnövényzetben élő 2-3 méter magas tüskés cserje. Szürke kéreggel borított törzse van, ágain összetett, tenyér alakú levelei találhatóak. Apró virágai ernyőt képeznek. Termős virágai sárgák, porzós virágai lilák, hímnős virágai sárgás színűek, ősszel sötét színű, aromás bogyókat hoz. A nyugati világ számára az 50-es években vált ismertté, amikor a szovjet atléták nagy mennyiségben fogyasztották állóképességük és teljesítményük növelésére. Gyökerét száraz kivonat, por, vagy tinktúra formájában alkalmazzák. Ritkábban forrázatként is használják.
szőrös angelika
Szinonímák: molyhos angyalgyökér, szőrös angyalgyökér, szőrös angélika
Latin elnevezések: Angelica pubescens, Angelica pubescens Maxim.
A HKO szerinti íze: csípős és keserű, jellege enyhén meleg. A Vese és a Húgyhólyag meridiánjaira hat.
teacserje
Szinonímák: kamélia, tea, kínai teacserje
Latin elnevezések: Camellia sinensis (Linnaeus) Kuntze, Camellia Bohea Griff., Camellia Thea Link., Camellia viridis Lk., Thea Bohea L., Thea chinensis L., Thea sinensis Linn., Thea stricta Hayne, Thea vitidis L.
Akár a 20 méter magasságot is elérő cserje, a teaültetvényeken azonban olyan módon termesztik, hogy a magassága ne hadja meg a 1,5 métert. Dúsan elágazó örökzöld levelei váltakozó állásúak, lándzsa alakúak, finoman fűrészelt szélűek. Virágai fehérek és illatosak, a termése toktermés. A tealeveleket egészben szedik le, a leggyakrabban kézzel. A levelek aromája, minősége fentről lefelé csökken: a csúcsi és fiatal levelek illatosabbak, mint az alső idősebb levelek. Forrázatként fogyasztják. Gyógyszerkészítményeket (porok, kivonatok stb…) is előállítanak belőle.
vöröshagyma
Szinonímák: vereshagyma
Latin elnevezések: Allium cepa, Allium cepa Linne
Legfeljebb 60 cm magas, évelő növény, nagy, fehértől bíborszínűig terjedő virágzattal. Éverzedek óta termesztik konyhai és gyógynövényként. Ókori írások tanúsága szerint a piramisokat építő rabszolgák, a római légionáriusok, vagy a gladiátorok ellátmányának is fontos, és elmaradhatatlan részét képezte. A konyhában a sós ételek zömében megtalálhatjuk. Az hagymafélék (Alliceae) családban a sajátos “hagymaszagot” S-alkil-Lciszteinszulfoxid speciális vegyület adja, amit az allin liáz enzim hasít, és számos bomlás- és végtermék jön létre. Ezek különböző di-, tri- és polialkilszulfidok. A vöröshagyma (Allium cepa) esetében fő princípium a propánthiál-S-oxid, a fokhagymánál (Allium sativum) alliin, allicin, illetve ajoén stb… Mindezen vegyületek, valamint szteroidszaponinok, kelidonsav és mások felelősek az évszázadok óta tapasztalt és kísérletileg is igazolt antiarterioszklerotikus, koleszterincsökkentő, HDL-fokozó, fibrinolatikus és trombocita-aggregációs gátló hatásért.
vörös szilfa
Szinonímák: csúszós szilfa, vörös szil
Latin elnevezések: Ulmus fulva; Ulmus rubra
Legfeljebb 20 méter magas fa, vörösesbarna, szárnyas termésekkel. Az amerikai őslakosok kedvelt gyógyszerei közé tartozott.
zsálya
Szinonímák: orvosi zsálya, kerti zsálya, kakastaréjfű
Latin elnevezések: Salvia officinalis L.
Az ajakosvirágúak (Labiatae vagy Lamiaceae) családjába tartozó, legfeljebb 80 cm magas, örökzöld félcserje, hosszúkás-elliptikus, nemezesen szőrös levelekkel. Kékeslila virágai álfürtökbe tömörülnek. Négyszögletes ágait szürkésfehér szőrök borítják. A konyhában borjú-, marha- és disznóhús fűszerezésére használhatjuk. Fűszerolajak és fűszerecet előállítására is alkalmas. Június-júliusban virágzik. Az ókorban a halhatatlanság füvének tartották. A zsályát forrázatként, főzetként, folyékony és száraz kivonatban, vagy tinktúra formájában használják.
zsurló
Szinonímák: mezei zsurló, kannamosófű, bábaguzsaly, cindrót, békarokka, zsúrlófű, kannamosó fű, békaláb, lófarkfű, sikárlófű, ólomsimítófű
Latin elnevezések: Equisetum arvense L.
A zsurlófélék (Equisetaceae) családjába tartozó, maximum 60 cm magas, évelő növény, melynek sárgásbarna spórákat tartalmazó hajtásai csak tavasszal jelennek meg. Termőszára idővel elszárad, és a magasabbra növő meddőszáraknak adja át a helyét. A zöld meddőszár elágazó, az ágak örvösen képződnek. A főszár csomóin apró levelekből összefort hüvely látható. A zsúrlók nagy mennyiségben tartalmaznak kovasavakat, ezért régebben szívesen használták őket fémek fényesítésére (ezért hívják a növényt kannamosó fűnek is). A zsurló csiszolópapírnak is jó: fényesítésre, polírozásra, akár a körmünkön is. Latin elnevezése a növény külső megjelenési formájára utal: a latin equus szóból ered, jelentése ló, vadló és lófarok. Évelő virágtalan növény, spórával szaporodik. A spórákat a mezei zsurló termőfüzére tartalmazza. A zsurlók a Föld legelső növényei közé tartoznak. Több millió évvel ezelőtt az ős zsurlók fa termetűek voltak, a 30 méteres magasságot is elérték, erdőket alkottak, fosszilis maradványok bizonyítják létüket. A ma létező zsurlófajok között találhatóak olyan példányok, amelyek akár 8 méter magasságig is megnyúlnak, de a fajok többsége fél méter magasra nő. A zsurlófajok napjainkban rendkívül elterjedtek, olyannyira, mint valaha az őspéldányaik. Az Antarktiszt kivéve a Föld minden részén megtalálhatók. Gyógyászati célokra a mezei zsurló fiatal, ún. meddő, zöld hajtása használható. Az amerikai indiánok, a koreaiak és a japánok előszeretettel fogyasztják a mezei zsurló hajtásait nyers, vagy akár főtt állapotban is – úgy, ahogy a spárgát készítik mifelénk. A mezei zsurlót egyébként por alakjában és friss növény alapú készítményekben hasznosítják, de folyékony vagy száraz kivonatát, valamint friss növényből készült tinktúráját is alkalmazzák. A szárított növény forrázatként vagy áztatva fogyasztható.