Himalájai só

Talán már hallottatok a himalájai vörös sóról, vagy szimplán himalájai sóról.

Egyes körökben igen keresett és emiatt ma már gyakran hamisított kősóról van szó.

Kb. 600-500 millió éves, azaz a prekambrium és a kambrium határának környékén ülepedett le.

Nevét onnan kapta ez a színében és megjelenésében is különleges kőzet, hogy a Himalája hegység belsejében, extrém nyomásviszonyok között keletkezett, illetve kristályosodott ki.

Egyik nagyon tiszta formája az Indus só vagy őssó, amit a keleti orvoslásban évszázadok óta alkalmaznak.

A himalájai só is tengeri só az eredetét tekintve, de a hegység speciális belső viszonyai miatt a legtisztább tengeri só.

Himalája só esetén az említett jódtartalom természetes benne, nem kell külön pótolni, és a pajzsmirigynek is a legmegfelelőbb formában van jelen benne.

A himalájai só 86 %-a nátrium-klorid, ellenben a maradék 14 %-ban ott vannak azok a nyomelemek, amiket a konyhasóból kivonnak.

A himalája só gazdag emiatt magnéziumban, káliumban, kalciumban, szulfátokban, elektrolitokban, de tartalmaz hidrogén-karbonátot, fluoridot, bromidot és stronciumot is.

Ezeken kívül is rengeteg mikroelem van még benne, összesen közel 90 fajta.

Nátrium tartalma negyede a hagyományos sóénak, így használatával elkerülhető a “túl sós” táplálkozás.

Káros környezeti hatásoktól mentesen keletkezett és maradt fenn, mivel 400-600 méter mélyen kristályosodott ki.

Lúgosító hatású, ami a szervezet sav-bázis egyensúlyát kedvezően befolyásolhatja.

Megvásárolható élelmiszer boltokban konyhai, étkezési célra felhasználható formában, valamint lakásunk dekorálására, egészségünk megőrzésének céljából sólámpa formájában is.

Egyre gyakrabban találkozhatunk a felső légúti megbetegedések csökkentésének, illetve a gyógyulást elősegítendő szándékkal épített/készített sószobákkal, ahol szintén himalájai sóból burkolt falakkal találkozhatunk.