Tudatosodás, és félelmeink irányítása


Tudatosodás a személyiségünk fejlődése, és félelmeink irányításának érdekében.

Annyi mindent lehet olvasni, hallani. Mindenfelé jobbnál jobb tanácsokat kapunk, ha nem kérünk, akkor is.

Én is kéretlenül adok tanácsot ebben a cikkemben azzal kapcsolatban, hogy törekedjünk-e a tudatosodásra vagy sem.

Miért kérdés ez egyáltalán?

Számomra azért, mert a személyes fejlődésem a tudatosodáson keresztül valósul meg.

Az, hogy beazonosítom, az egyes helyzetekben milyen szerepet játszottam, majd levonom a következtetést: legközelebb is így fogok eljárni hasonló helyzetben vagy legközelebb erre figyelni fogok!

Tudatosodás, vagy carpe diem?

 

Azért tettem fel élesen a címben az alapkérdést, mert mostanában több cikket találtam, ami arra inspirál, hogy élj a pillanatban, hagyd a múltat és a jövőt, majd lesz valami, mert mindig elrendeződnek a dolgok.

Aztán van az a mondás is, hogy „Hagyj az Istennek is munkát!” Szóval megjelent egy új nézőpont a témában, ami egyre inkább szembe tűnő.

Feltűnő, mert idáig az önismereti tréningek és folyamatok voltak a trend.

Most tulajdonképpen egy nyitott ezo-piacon rengeteg módszerből választhatunk.

Ez nem jó vagy rossz, sokkal inkább tény. De mi történt?

Hogy keletkezett ennyi módszer a személyiségünk, a tudatunk, az életmódunk, az életformánk, egészségünk fejlesztése érdekében?

Hova tűnt a tudatosság iránti vágykeltés? Mit üzen ez a jelenség? Valójában erre a kérdésre keresem a választ.

 

Az alap problémák megtalálásának fontossága

 

Korábban, a problémáról szóló cikkemben már írtam, sose az a valódi kérdés, ami miatt felkeressük a tanácsadót.

Előbb-utóbb kibukik, mi az, ami a mélyben munkál bennünk és a felszínre szeretne törni. Így van ez az én esetemben is.

Először azt kérdeztem, hogy „Most akkor tudatosodjunk vagy ne?”

Mit jelent az, hogy egyre többen a jelenben lenni értékét hirdetik és ehhez a tudatosodást, mint akadályozó tényezőt definiálják?

 

2020-ban eltűnt a tudatosodás?

 

2020 márciusa óta tudjuk, hogy a világ végérvényesen megváltozott.

Ha a környezetemben körülnézek, senkinek sem lett ugyanolyan az élete a karantén feloldásával sem, mint amilyen előtte volt.

Mi változott? A hozzáállás. Másként tekintünk a jövőre, mint két és fél évvel ezelőtt.

Ha belegondolunk, és inkább nem gondolunk bele. A bizonytalanság átitatja az életünket úgy, hogy fel sem tűnik! Nem tűnik fel, hogy keressük a visszaigazolást a jövővel kapcsolatos várakozásainkra.

Egyszerűen carpe diem-et játszunk, szorongva a holnap ránk váró hírektől.

Itt látom az elakadást: fáradtság, fásultság és kétségbeesett „még ez talán pont belefér” állapotok határozzák meg a hétköznapjainkat, miközben a mának is élünk.

Ez embertelen létállapotba taszíthat bennünket, ha nem állunk meg. Kettősségben vagyunk, akaratlanul is, mert ha még a fejünk kint van a vízből, időnként jön egy hullám, ami beterít és pár másodpercig nem kapunk levegőt.

Nincs valódi „jól érzem magam a bőrömben” érzés – egy-két esetet leszámítva – csontvázak dőlnek ki a szekrényekből.

Korlátok az életünkben

 

Szépen fogalmazva ez így hangzik: napvilágra kerül mindaz, amivel idáig nem akartunk foglalkozni, amire nem fordítottunk figyelmet, energiát, mert nem szerettük.

Mi változott meg az elmúlt két és fél évben? Nem lehet nem szeretni. És ez feszít. Mert meg kell mondani, ha nem szeretek. Pontosabban, meg kellene mondani, hogy nem szeretek.

Azért nem lehet már nem szeretni, mert megértettük, okosan felépített világunk korlátokkal telivé vált, kiszámíthatatlan és egyetlen biztos pont benne a szeretet érzése. Mi építettük és építjük a korlátokat, mi tettük és tesszük bizonytalanná most is, pedig már tudjuk, nem kéne, és a varázsszó előkerült: tud.

Ha tudjuk, mit kellene másképp tennünk és nem tesszük, akkor butaságot csinálunk. Ha nem tudjuk, mi a megoldás, a kivezető út, ha nem ismerjük a múltat és nem kutatjuk a jövőt, nem vizsgáljuk meg, mi a viszonyunk a jelenhez, lesz egy béke bennünk. Nem kell szembenézni azzal, amit nem tudunk. A nem tudatos hozzáállás nyeresége az, hogy megússzuk a szembenézést önmagunk és a világ viszonyával. Nem kell másként cselekednünk, mint eddig, mintha minden a régi lenne, élhetünk így.

„A sejtéseknek jobb nem utána járni, mert mi lesz, a balsejtelmem beigazolódik? Az a pici biztonságérzetem is elillan, ez fog történni.” – ez nemrég hangzott el az egyik coaching ülésen Ügyfelemtől.

A kapaszkodó bennünk van, de kívül keressük.

A megoldás: tudatosodás

 

Pedig nagyon egyszerű megtalálni! Saját tapasztalatomból merítek, amikor azt mondom:

Hagyni kell a kétségeket, a félelmet, a fájdalmat, a szomorúságot és mindent, amit nem szeretünk magunkban megmutatkozni, feljönni.

Hagyni, hogy járjon át, nem ellenállni magyarázatokat keresve, hanem hagyni, jöjjön, aminek jönnie kell.

Hullámokban fog jönni, teljesen elönt, majd eltűnik és mikor fellélegeznél visszatér, hogy ami maradt a mélyben, azt is kimossa belőled.

Onnan fogod tudni, hogy végére értél a mélységeidet megjáró útnak, hogy érzed, visszatért az erőd. Van kedved tenni a dolgod.

Azt hiszem, napjainkban mindennél fontosabb az, hogy figyelemmel legyünk önmagunkra és a környezetünkre. Tudatosítsuk a hatásokat, amik érnek bennünket és azt is, mi vajon hogyan hatunk másokra.

Mivel járulunk a szűkebb-tágabb környezetünk minőségének jobbításához? A tudatosságunk a figyelmünkre épül, ha nem figyelünk, szétszóródik az energiánk és a káoszt fogjuk növelni. Ez pedig most nem lehet célja senkinek.

Összpontosítás, fókuszálás

 

Az összpontosítás, a fókusz, a legfontosabbra irányított figyelem – ezek szerepelnek a stabilitás kulcscsomóján.

A carpe diem is igaz. Igaz lesz, mert ha figyelsz, kibontakozik – elég gyorsan – az, ami a legfontosabb.

Egyszerűen nem tudod nem észre venni, hiszen figyelmedet összpontosítod. Rájössz, hogy az energiáddal Te gazdálkodsz és ez meghozza gyümölcsét: épülni fogsz, fejlődni. Jobb emberré válsz, mert magabiztos leszel és nyugodt.

A feszültségedet önreflexió útján oldod fel és nem másokra vetíted, mondjuk a pénztárnál sorban állva.

Amit sugárzol magadból, az szeretetteljes lesz. Erről szól a tudatossá válás, a tudatosodás folyamata és a carpe diem együttesen.

Éppen most, amikor már fáradt vagy és unod és minden bizonytalan, most van rá a legnagyobb szükség az összhangra.

 

KATTINTS IDE A MEDITÁCIÓS SZAKEMBEREK ELÉRÉSÉHEZ!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük