A mandala (szanszkrit: मण्डल, maṇḍala) a kozmosz illetve különféle istenek hindu vagy buddhista vallási ábrázolása.
Elkészítési folyamata maga is egyfajta meditatív szertartás.
Mi a mandala jelentése
A szó, az ősi indiai nyelvből, a szanszkritból származik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong.
Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas a. m. „elme”).
Használata
Évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz.
A jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán.
Ezek a test- és kéztartások (szakszkrit: mudrā), a hangok, ami nem más mint a mantra, a kézbe vehető tárgyak a mālā, illetőleg az istenségek különféle képi ábrázolásai, azaz a maṇḍala.
A mandala (legtöbbször, de nem mindig) egy kör alakú területet jelent.
Valójában az ember potenciálisan megvalósítható legmagasabb tudatállapotának képi kifejezése.
Tehát a világegyetem képe, a kiáradás és visszaolvadás folyamatában megjelenítve, tehát annak lényegében ábrázolva.
Használatának célja
Célja megtalálni a tudatosság egységét, és helyreállítani az emberben a dolgok ideális rendjét.
Legfontosabb célja a mandala alkalmazásának, hogy a meditálót bevezesse egy tökéletes kozmoszba, ahol a külső elemek és a belső tudatszintek között harmónia uralkodik.
Tehát valójában a mandala egy tudatos fejlődési folyamat térképe, mondhatnánk ”lélekvezetője”. A cél, elfoglalni a mandala megszentelt, mágikus körének közepét, a mozdulatlan mozgató helyét. Ekkor a megnyilvánulások visszaolvadnak eredeti egységükbe, felismerszik a mikro- és makrokozmosz azonossága.
Három minőség emelkedik ki ezek közül: a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erő. Ennek a legmagasabb tudatállapotnak az elnyeréséhez a gyakorlónak be kell hatolnia a mandalába.
A tradicionális mandala koncentrikus, szimmetrikus kör alakú kép. A mandalában a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmeket társítanak ezekhez a formákhoz.
