A téves önazonosítás, valamint az ebből fakadó helytelen életvitel következtében a szervezet egyensúlya felborul, és különböző problémák jelennek meg az ember életében, ilyenkor segíthet az ayurvéda gyógyítás.
Fontos, hogy a folyamat megértéséhez tisztázzunk néhány alapfogalmat.
Alapfogalmak és az ayurvéda gyógyítás
A legfontosabb ezek közül az agni, a biológiai tűz, amely felelős a szervezet anyagcseréjéért és irányít minden átalakítási folyamatot. Az agni a gyomorban, mint az emésztés tüze, felelős a táplálékok lebontásáért, ezen sejtek anyagcseréjét irányítja. Hozzátartozik még mentális szinten az embert ért élmények feldolgozása, de az intelligencia, a felfogóképesség, a megértés ugyancsak az agni funkciója.
A második fontos fogalom a prakrti, vagy egyéni alkat megismerése, hiszen ez nagymértékben meghatározza a hajlamot a megbetegedésekre. Az alkatot pedig a három dósa egymáshoz viszonyított aránya fejezi ki. Betegség mindig akkor alakul ki, ha ez az arány valamilyen oknál fogva felborul. A kapha alkatú ember hajlamos a kapha típusú egyensúlyvesztésre minden olyan esetben, amikor ez a minőség túlsúlyba kerül a környezetében. Pl.: nedves, hideg időben gyakrabban fordul elő felső légúti hurut. Ugyanez érvényes a pitta és vata típusú egyének esetében is. Amikor a dósák egyensúlytalansága létrejött, az agni már nem tudja kellőképpen kifejteni a hatását, a tápanyagok lebontása tökéletlen lesz. Ennek egyik következménye, hogy ama, azaz méreganyag keletkezik, ami károsítja a szöveteket, a másik, hogy az elégtelen lebontás miatt nem jut megfelelő tápanyag a sejtekhez, és ez tovább gyengíti a szervezet ellenálló képességét. Ezért igaz az, hogy bár az ájurvéda szerint a betegség elsődlegesen a tudatban keletkezik, testi szinten mindig az anyagcsere működésében nyilvánul meg.
Ebben a helyzetben könnyen elszaporodnak a különböző kórokozók, és számtalan fertőző betegséget okozhatnak. A tökéletlenül lebontott táplálékból származó melléktermékek pedig sokszor hosszú évtizedek múltán megnyilvánuló degeneratív elváltozásokat hoznak létre.
Egy ájurvédikus orvosra jellemző, hogy képes ezt a folyamatot a kezdetétől megfigyelni, és beavatkozni. Hiszen minél később ismerik fel a bajt, annál nehezebb lesz az egyensúlyt helyreállítani.
Az ayurvéda, az ayurvéda gyógyítás a betegség létrejöttének folyamatát hat szakaszra osztja, ezt nevezik sat krija kalnak.
Ismerkedjünk most meg ezekkel.
1. Szancsaja, fölhalmozódás
A fölhalmozódás szakasza: a három dósa egyensúlyának kibillenése kétféle ok miatt következhet be. Természetes módon reagálva a környezetben bekövetkező változásokra, illetve nem természetes módon a helytelen életmód következtében.
A legfontosabb természetes tényezők a következők: életkor, napszakok, évszakok váltakozása, földrajzi helyzet, és a táplálkozás.
A legfontosabb jellemzője ennek a szakasznak, hogy azok a dolgok, amelyek az éppen megnövekedett dósa mennyiségét növelnék, undort váltanak ki, amelyek pedig csökkentenék, azok vágyat.
E természetes reakció következtében ez az állapot a legtöbb esetben spontán rendeződik.
A dósa egyensúlytalanság miatt képződött ama (méreganyag) az emésztőtraktusban halmozódik fel.
Kapha túlsúly esetén a gyomorban, pitta esetében a vékonybélben, vata esetében pedig a vastagbélben okoz enyhe tüneteket.
2. Prakópa, rosszabodás
A rosszabbodás szakasza: az ama(méreganyag) olyan mértékben felhalmozódhat, hogy izgalmat vált ki a felhalmozódás helyén, és általános, nehezen elkülöníthető tüneteket okoz.
Például vata esetén a has puffadása, testszerte szúró érzések, ingerültség, pitta esetén szomjúság, melegérzés, gyomorégés, kapha esetében pedig hányinger, lustaság, étvágytalanság, kedvetlenség.
Ez a szakasz még mindig spontán megszűnhet, amennyiben a környezetben helyreáll az egyensúly, vagy a nem természetes okok miatt létrejött prakópa állapotot helyes étrenddel, életmód változtatással visszafordítjuk.
3. Praszara, a vándorlás
A vándorlás szakasza: amennyiben nem történik semmilyen beavatkozás, az ama(méreganyag) olyan mértékben felszaporodhat, hogy elhagyja az emésztő traktust és a dósák mozgásával a tápanyagokat szállító csatornákon át az egész szervezetben szétárad.
Potenciálisan bármelyik szervrendszer veszélyeztetett, de betegség még nem alakult ki.
Az amatapadós, ragacsos természete az oka annak, hogyha egyszer megtapad valamelyik szövetben, akkor onnan nagyon nehéz eltávolítani.
4. Szthána szamsraja, súlyosbodás
Súlyosbodás, szó szerint menedékhelyre találás: a testben keringő ama egy bizonyos szervben megreked, és károsítani kezdi azt.
Hogy melyik lesz az a bizonyos szerv, azt sok tényező határozza meg: veleszületett gyengeség, előzőekben ért károsodások, környezeti hatások, feszültségek.
Ebben a szakaszban veszik kezdetüket a degeneratív elváltozások, de a fertőzésekre való fogékonyság is.
5. Vjakta, tünetek
Vjakta állapot, a tünetek megnyilvánulásának szakasza. A betegség már nemcsak lehetőség, hanem valósággá vált.
Az érintett szervre jellemző tünetek dominálnak, és a betegség biztonsággal meghatározható.
Sajnos a kezelések ebben a szakaszban legtöbbször a tünetek megszüntetésére irányulnak, és így nem derül ki a háttérben meghúzódó ok.
Emiatt pedig a látszólagos gyógyulás ellenére a betegség újból fellángol, vagy más utat keres a megnyilvánulásra.
6. Bhéda, komplikációk
A komplikációk szakasza: ebben a szakaszban feltárul a kór valódi természete.
Az orvos biztonsággal tudja azonosítani a károsodott szöveteket, szerveket, valamint a betegség kialakulásához vezető dósa-zavarokat, és egyéb okokat. Ekkor azonban a súlyos károsodások miatt a kezelés már nagyon nehézzé válik, gyakran szövődmények is fellépnek.
Mire egy probléma az első szakasztól a hatodikig eljut, különböző idő telhet el. Néha elég néhány nap, de gyakran hosszú évek telnek el. Az ember hozzászokik a rossz közérzethez, fásultsághoz, nem is gondol arra, hogy változtatni lehetne ezen.
Az ayurvéda szerint azonban az egészség nem csupán a betegség hiánya, hanem olyan állapot, amelyben megtapasztalhatjuk az élet teljességét, a tudatosságot és a boldogságot.
