Prána rendszerek

Prána rendszerek, a pránák rendszere.

Prána

 

A prána jelentése szél, az élet szele, vagyis a életenergia, élet levegő, életerő.

Az ember nagyon kevés figyelmet fordít a légzésére, pedig levegő nélkül néhány percig bírná csak.

A percenkénti mintegy 14-16 lélegzetvétel a nap során a kozmikus arányszám, a 108 körül rendeződik össze.

Átlagosan percenként 15 lélegzetvétellel számolva óránként 900, naponta pedig 21600 lélegzetvételt jelent. Ezt a nappali és éjszakai lélegzés szerint megfelezve 10800-at kapunk, ez pedig éppen százszorosa a 108 arányszámnak.

Ezért tanácsolják a jóga bölcseletében, hogy legalább száznyolcszor ismételje el az ember az imáit vagy mantráit, hogy ha nem is a tudatos éberségben eltöltött nappal minden lélegzetével, de legalább azok századrészével pozitív energiákban legyen az ember.

A levegő az őselemek egyike, a föld-, víz- és tűz-elemek után az anyagi mindenség finomabb szövetét adja, az éterrel egyetemben.

Ez a megfoghatatlan valóság.

Ráadásul ez a finom elem a mindenség több síkján is jelen van.

1. Kozmikus szinten primordiális őselemként.
2. A köztes létszférát betöltő közegként.
3. A környezetben, mint időjárási tényező légmozgásként.
4. Az ember mikrokozmoszában pedig mint a megfoghatatlan életerő.
5. Ezen kívül mint fiziológiás lélegzés.

 

A jógában a légzés fegyelmezése alapgyakorlat, aminek misztikus erejét felhasználva a jógik kiváló egészségre, rendkívül hosszú életre és természetfölötti képességekre tesznek szert.

A prána eleme a szél.

Aszél általános jellegzetességei közé tartoznak:

• az előrehaladó mozgás,
• a finom energiaátvitel,
• a közlés és az összeköttetések,
• a szárító hatás és ezzel kapcsolatosan
• az érintés és a tapintás, valamint
• átvitt értelemben a szimpátia.

 

A levegő éltető elem, de szélvészként pusztító is lehet, egyébként ezt tartják a legerősebb elemi erőnek.

A kínai hagyomány szerint a levegő Jang jellegű, aktív, férfias elem, szimbóluma a fehér tigris.

Az asztrológiában bolygója a Jupiter, a levegő típusú jegyek pedig az Ikrek, a Mérleg és a Vízöntő.

A csakra-rendszerben a mellcsont magasságában lévő szívközponthoz (anáhata-csakra) köthető.

Ezen a csakrasíkon könnyedség, mozgékonyság, kedvesség és gondtalanság tapasztalható; ezek a levegő-elem alkotói.

 

A levegő, a szél hatalma

 

Túlzott aktivitás (bármely csakránál) negatív eredményt, aggodalmat, stresszt szül.

Évszaka a tavasz – a természet új életre kelése, érzése a szerelem.

A Malaja-hegység felől lengedező kellemes szellő szinte állandó fordulata a tavaszi zsongás kifejezésének az indiai költészetben.

A levegő szimbolikus jegye az aranyló félhold, a hozzá köthető elemi test az oktaéder, íze az édes íz, az emberi karaktertípusok közül pedig a szangvinikus természet a jellemzője.

A szanszkrit nyelvben a szél, levegő, lélegzet megnevezésére több kifejezés használatos, ezek közül az első a váju.

Ennek szótári jelentései felölelik a levegő ontológiai, kozmológiai és fiziológiai vonatkozásait is.

Mint légmozgás, váju a hétféle világi szél.

Ezek az

i) ávaha-szél, ami a légköri régió, bhuvar lóka sajátja,

ii) a pravaha-szél, amely a bolygók mozgását okozza;

iii) a szamvahah-szél, az elsodró szél;

iv) a felfelé szálló udvahah világszél, amely a Holdat tartja mozgásban;

v) a vivahah elvivő szél;

vi) a parivahah-szél, amely a hét ősbölcshöz (szaptarsik) és a mennyei Gangeszhez köthető; valamint

vii) a parávahah-szél, a fújó szél.

 

Prána, a létfentartó életenergia

Prána az életerő, a vitálesszencia, a makro- és mikrokozmoszt egyaránt átható elevenség, illetve a test- / létfenntartásban szerepet játszó életenergia.

Jelenti a kozmosz teljes energiakészletét a megnyilvánult és a látens állapotban együttvéve, de utal az érzékszervekre, illetve a közönséges légzésre, lélegzésre.

A prána szorosan kapcsolódik az elméhez. Összeköttetést jelent az eleven lélek és az életjelenségeket mutató anyagi test között, melynek elevensége addig tart, amíg a lélek és vele a prána benne lakozik.

„Amíg prána lakozik ebben a testben, addig az bizonyosan élő.”

/Kausítaki-upanisad 3.2./

Fiziológia – Fiziológia értelemben a prána elsősorban a külvilág levegőjét jelenti, ami a szél formájában mozog.

A levegőt légvétellel szívjuk be, így a prána a lélegzés testi funkciója is.

A légzésfajták száma kétszer öt, nevezetesen:

Az alap levegők:

i) csak belégzés, vagy az egyetemes ki-be lélegzés, valamint az észlelő- és cselekvő érzékszervek kölcsönhatása (prána),

ii) a belső, zsigeri szél (apána) – másutt kilégzés, lefelé mozgó, anális levegő,

iii) a nyelést és hányást irányító perisztaltikus levegő, emelkedő légzés (udána);

iv) a légzés és kiválasztás között összeköttetést teremtő levegő, illetve az összehúzódásért és kiszélesedésért felelős szétáradó légzés (vjána);

v) az öklendezést kiváltó közép légzés, az egyensúlyt irányító levegő (szamána).

 

Prána és az élet, életfunkciók

További jelentése a testi funkciókra (éhségérzet, ébredés, ásítás stb.), illetve az érzékműködésekre (látás, hallás, gondolkodás stb.) utal.

Így a további öt levegő a

vi) emésztési (nága), amely például a böfögést kelti;

vii) az ébredésért, szemnyitásért felelős levegő (kúrma);

viii) az éhségérzet keltő (krkara);

ix) az ásítást irányító (dévadatta) és végül

x) az egész testet – még a holtakat is – átható (dhanandzsaja).

 

A prána jelentheti az emésztés tüzét, vagy a tüdőkben honoló elsődleges életlevegőt, elsősorban mégis a lélegzéssel s az élettel kapcsolatos.

A lélegzés az élet egyik tünete, s korábban a lélegzet kifejezést is használta a magyar nyelv, ami a földi létet jobban összekapcsolta a lélek misztikus jelenlétével.

 

Feljegyzések, magyarázatok

 

A „lélegzettel (prána) születnek a lények, s lélegzettel távoznak”

/Cshándógja-upanisad 1.11.5./

„Kezdetben bizony a lények ura (Pradzsápati) egyedül volt, s magányossága folytán nem volt boldog. Aztán önmagán meditálva megteremtette sok leszármazottját. Látta, olyanok, mint a kő, nincs bennük értelem, s élettelen fatörzsként meredeznek. Még mindig boldogtalan vala, s arra gondolt: „Hadd költözzem beléjük, hogy eszméletre térjenek!” Széllé változott, s megpróbált beléjük hatolni, de egyedül ez nem sikerült neki. Ekkor ötfelé osztotta magát, s nevezik úgy, mint prána, apána, szamána, udána és vjána.”

/Maitrájana-upanisad 1.6./

„Az atomnyi lelket csak olyan elme ismerheti föl, melyben a fő élet levegő már visszavonult ötféle működésétől. A teremtett lények elméjét át- meg átszövi az öt prána (aminek következtében nyugtalan a gondolat), de mikor (az elme) megtisztult, fölragyog az önvaló.”

/Mundaka-upanisad 3.1.9./

„Szíve csúcsa felizzik, s ennek fényében vagy a szemen keresztül, vagy a fejtetőn keresztül, vagy más testnyíláson keresztül elszáll a lélek. Mikor így eltávozik, utána megy az elsődleges életlevegő (prána), s amikor az élet elszáll, elszállnak az érzékek is. Tudattá válik a lélek, s amikor eltávozik, eltávozik a tudat is.”

/Brhadáranjaka-upanisad 4.4.2./

---

A jógában a légzés fegyelmezése (pránájama) fontos gyakorlat.

Úgy tartják, a születése pillanatában mindenkinek meg van írva az élethossza, méghozzá akként, hogy hányat lélegezhet az életben, s a jógik igyekszenek lassítani légzésük ritmusát.

A szabályozott légzés egészségesen tartja a testet, mert kiterjeszti az életenergia hatókörét, befolyásolja a testben áramló életerőt, s így ellenőrizhetők, irányíthatók és fegyelmezhetők a test életfunkciói.

A pránájama fegyelmezi az elmét, s végül összeköttetést teremt a Legfelsőbb Lélekkel.

Ezért a légzés fegyelmezése révén transz- vagy istenélményre számíthat a gyakorló.