Prána rendszerek, a pránák rendszere.
Prána
A prána jelentése szél, az élet szele, vagyis a életenergia, élet levegő, életerő.
Az ember nagyon kevés figyelmet fordít a légzésére, pedig levegő nélkül néhány percig bírná csak.
A percenkénti mintegy 14-16 lélegzetvétel a nap során a kozmikus arányszám, a 108 körül rendeződik össze.
Átlagosan percenként 15 lélegzetvétellel számolva óránként 900, naponta pedig 21600 lélegzetvételt jelent. Ezt a nappali és éjszakai lélegzés szerint megfelezve 10800-at kapunk, ez pedig éppen százszorosa a 108 arányszámnak.
Ezért tanácsolják a jóga bölcseletében, hogy legalább száznyolcszor ismételje el az ember az imáit vagy mantráit, hogy ha nem is a tudatos éberségben eltöltött nappal minden lélegzetével, de legalább azok századrészével pozitív energiákban legyen az ember.
A levegő az őselemek egyike, a föld-, víz- és tűz-elemek után az anyagi mindenség finomabb szövetét adja, az éterrel egyetemben.
Ez a megfoghatatlan valóság.
Ráadásul ez a finom elem a mindenség több síkján is jelen van.
- Kozmikus szinten primordiális őselemként.
- A köztes létszférát betöltő közegként.
- A környezetben, mint időjárási tényező légmozgásként.
- Az ember mikrokozmoszában pedig mint a megfoghatatlan életerő.
- Ezen kívül mint fiziológiás lélegzés.
A jógában a légzés fegyelmezése alapgyakorlat, aminek misztikus erejét felhasználva a jógik kiváló egészségre, rendkívül hosszú életre és természetfölötti képességekre tesznek szert.
A prána eleme a szél.
Aszél általános jellegzetességei közé tartoznak:
- az előrehaladó mozgás,
- a finom energiaátvitel,
- a közlés és az összeköttetések,
- a szárító hatás és ezzel kapcsolatosan
- az érintés és a tapintás, valamint
- átvitt értelemben a szimpátia.
A levegő éltető elem, de szélvészként pusztító is lehet, egyébként ezt tartják a legerősebb elemi erőnek.
A kínai hagyomány szerint a levegő Jang jellegű, aktív, férfias elem, szimbóluma a fehér tigris.
Az asztrológiában bolygója a Jupiter, a levegő típusú jegyek pedig az Ikrek, a Mérleg és a Vízöntő.
A csakra-rendszerben a mellcsont magasságában lévő szívközponthoz (anáhata-csakra) köthető.
Ezen a csakrasíkon könnyedség, mozgékonyság, kedvesség és gondtalanság tapasztalható; ezek a levegő-elem alkotói.
A levegő, a szél hatalma
Túlzott aktivitás (bármely csakránál) negatív eredményt, aggodalmat, stresszt szül.
Évszaka a tavasz – a természet új életre kelése, érzése a szerelem.
A Malaja-hegység felől lengedező kellemes szellő szinte állandó fordulata a tavaszi zsongás kifejezésének az indiai költészetben.
A levegő szimbolikus jegye az aranyló félhold, a hozzá köthető elemi test az oktaéder, íze az édes íz, az emberi karaktertípusok közül pedig a szangvinikus természet a jellemzője.
A szanszkrit nyelvben a szél, levegő, lélegzet megnevezésére több kifejezés használatos, ezek közül az első a váju.
Ennek szótári jelentései felölelik a levegő ontológiai, kozmológiai és fiziológiai vonatkozásait is.
Mint légmozgás, váju a hétféle világi szél.
Ezek az
i) ávaha-szél, ami a légköri régió, bhuvar lóka sajátja,
ii) a pravaha-szél, amely a bolygók mozgását okozza;
iii) a szamvahah-szél, az elsodró szél;
iv) a felfelé szálló udvahah világszél, amely a Holdat tartja mozgásban;
v) a vivahah elvivő szél;
vi) a parivahah-szél, amely a hét ősbölcshöz (szaptarsik) és a mennyei Gangeszhez köthető; valamint
vii) a parávahah-szél, a fújó szél.
Prána, a létfentartó életenergia
Prána az életerő, a vitálesszencia, a makro- és mikrokozmoszt egyaránt átható elevenség, illetve a test- / létfenntartásban szerepet játszó életenergia.
Jelenti a kozmosz teljes energiakészletét a megnyilvánult és a látens állapotban együttvéve, de utal az érzékszervekre, illetve a közönséges légzésre, lélegzésre.
A prána szorosan kapcsolódik az elméhez. Összeköttetést jelent az eleven lélek és az életjelenségeket mutató anyagi test között, melynek elevensége addig tart, amíg a lélek és vele a prána benne lakozik.
„Amíg prána lakozik ebben a testben, addig az bizonyosan élő.”
/Kausítaki-upanisad 3.2./
Fiziológia – Fiziológia értelemben a prána elsősorban a külvilág levegőjét jelenti, ami a szél formájában mozog.
A levegőt légvétellel szívjuk be, így a prána a lélegzés testi funkciója is.
A légzésfajták száma kétszer öt, nevezetesen:
Az alap levegők:
i) csak belégzés, vagy az egyetemes ki-be lélegzés, valamint az észlelő- és cselekvő érzékszervek kölcsönhatása (prána),
ii) a belső, zsigeri szél (apána) – másutt kilégzés, lefelé mozgó, anális levegő,
iii) a nyelést és hányást irányító perisztaltikus levegő, emelkedő légzés (udána);
iv) a légzés és kiválasztás között összeköttetést teremtő levegő, illetve az összehúzódásért és kiszélesedésért felelős szétáradó légzés (vjána);
v) az öklendezést kiváltó közép légzés, az egyensúlyt irányító levegő (szamána).
Prána és az élet, életfunkciók
További jelentése a testi funkciókra (éhségérzet, ébredés, ásítás stb.), illetve az érzékműködésekre (látás, hallás, gondolkodás stb.) utal.
Így a további öt levegő a
vi) emésztési (nága), amely például a böfögést kelti;
vii) az ébredésért, szemnyitásért felelős levegő (kúrma);
viii) az éhségérzet keltő (krkara);
ix) az ásítást irányító (dévadatta) és végül
x) az egész testet – még a holtakat is – átható (dhanandzsaja).
A prána jelentheti az emésztés tüzét, vagy a tüdőkben honoló elsődleges életlevegőt, elsősorban mégis a lélegzéssel s az élettel kapcsolatos.
A lélegzés az élet egyik tünete, s korábban a lélegzet kifejezést is használta a magyar nyelv, ami a földi létet jobban összekapcsolta a lélek misztikus jelenlétével.
Feljegyzések, magyarázatok
A „lélegzettel (prána) születnek a lények, s lélegzettel távoznak”
/Cshándógja-upanisad 1.11.5./
„Kezdetben bizony a lények ura (Pradzsápati) egyedül volt, s magányossága folytán nem volt boldog. Aztán önmagán meditálva megteremtette sok leszármazottját. Látta, olyanok, mint a kő, nincs bennük értelem, s élettelen fatörzsként meredeznek. Még mindig boldogtalan vala, s arra gondolt: „Hadd költözzem beléjük, hogy eszméletre térjenek!” Széllé változott, s megpróbált beléjük hatolni, de egyedül ez nem sikerült neki. Ekkor ötfelé osztotta magát, s nevezik úgy, mint prána, apána, szamána, udána és vjána.”
/Maitrájana-upanisad 1.6./
„Az atomnyi lelket csak olyan elme ismerheti föl, melyben a fő élet levegő már visszavonult ötféle működésétől. A teremtett lények elméjét át- meg átszövi az öt prána (aminek következtében nyugtalan a gondolat), de mikor (az elme) megtisztult, fölragyog az önvaló.”
/Mundaka-upanisad 3.1.9./
„Szíve csúcsa felizzik, s ennek fényében vagy a szemen keresztül, vagy a fejtetőn keresztül, vagy más testnyíláson keresztül elszáll a lélek. Mikor így eltávozik, utána megy az elsődleges életlevegő (prána), s amikor az élet elszáll, elszállnak az érzékek is. Tudattá válik a lélek, s amikor eltávozik, eltávozik a tudat is.”
/Brhadáranjaka-upanisad 4.4.2./
A jógában a légzés fegyelmezése (pránájama) fontos gyakorlat.
Úgy tartják, a születése pillanatában mindenkinek meg van írva az élethossza, méghozzá akként, hogy hányat lélegezhet az életben, s a jógik igyekszenek lassítani légzésük ritmusát.
A szabályozott légzés egészségesen tartja a testet, mert kiterjeszti az életenergia hatókörét, befolyásolja a testben áramló életerőt, s így ellenőrizhetők, irányíthatók és fegyelmezhetők a test életfunkciói.
A pránájama fegyelmezi az elmét, s végül összeköttetést teremt a Legfelsőbb Lélekkel.
Ezért a légzés fegyelmezése révén transz- vagy istenélményre számíthat a gyakorló.
A szerző
