Mi az a rejtélyes Kundalini energia?

A Kundalini (szanszkrit kuṇḍalinī), szó szerinti fordításban “a feltekeredett” arra az elsődleges energiára (ún. sakti-ra) vonatkozik, mely az ember finom fizikai testében leggyakrabban alvó állapotban nyugszik a gerinc tövénél. Ezt az energiát nyugvó, fel nem emelt állapotban egy összetekeredett kígyóhoz hasonlítják.

Ezt az energiát nem tekinthetjük tisztán spirituálisnak. A hinduizmus szerint az emberben csak a lélek (ún. átman) és annak ragyogása, valamint a tudat (csitta) tekithetők teljesen spirituálisnak.

Ezek közül a tudatot látszólag beszennyezik az anyagi energia különböző megnyilvánulásai és hatásai.

Ugyanakkor a Kundalini energiát nem tekinthetjük igazán anyagi elemekből állónak sem.

Mit hívhatunk anyagi elemeknek?

Az anyagi elemek: a durva fizikai elemek, mint a föld, tűz, víz, levegő; a finom fizikai elemek, mint az elme, intelligencia és egó, valamint a kettő közötti köztes állapotot képviselő éter (ákása), és a dominánsan abból álló életerő (prána). Ezek folyamatosan változnak. Átalakulnak és részt vesznek az élőlény anyagi létezésében.

Ezen felül az anyagi elemek nem rendelkeznek önálló tudatossággal. A Kundalinit néhány hinduista filozófiában megszemélyesítik, pont azért, mert “önálló életre képes kelni”, így személyként, Istennőként is tisztelik, mely a maga akarata és belátása szerint cselekszik a gyakorlókban.

Mi az a Kundalini energia?

A Kundalinit leginkább az életerő (prána) különleges fajtájának, egyfajta – pszichikus – őserőnek tekinthetjük. A spirituális megvilágosodás vagy felszabadulás, illetve a misztikus képességek és adományok (sziddhik) kifejlesztésében segíti a gyakorlót.

A Kundaliní energiát (illetve gyakori ábrázolása szerint a Kundalini kígyót) sokan azonosítják az Ádí-Saktival, vagyis Párvatíval, Siva női energiájával. Ő a teremtés Ősanyja, forrása, és finom, differenciálatlan formájában (prakriti) képes eljuttatni a gyakorlót a felszabadulás kapujáig.

Hol helyezkedik el a Kundalini nyugvó, alvó állapotban?

A Kundalini a leírások szerint a legalsó, gyökér csakrában (múládhára) – melyet hagyományosan piros színnel vizualizálnak és jelölnek – jelenik meg nyugvó állapotban. A Kundalini helyét egyes jógikus hagyományok az ún. gátzárral (múla bandha) azonosítják. Néhányan az ún. kanda-ban “érzik”.

A gyökér csakra (múládhára) helyzete a farokcsont legvégével és a gát közepével egyezik meg.

A gátzár (múla bandha) helye hagyományonként változó, de a legtöbben a leírások szerint némileg följebb, a második, ún. szakráils csakra (svādhiṣṭhāna) csakra magasságában helyezkedik el a gát fölött (a férfiaknál a prosztata, a nőknél a méhnyak pozicójával azonosítható).

A kandát a legtöbbször egy fényes tojás vagy gömb formájában írják le. Ez az a része a lágy szöveteknek, mely a halottégetés után is megmarad. A kanda pozíciója az alhas, vagy medence közepén, a köldök alatt, majdnem a múla bandha imént felsorolt helyzetével azonosan helyezkedik el. Ebben az ún. tojásban helyezkedik el nyugvó állapotban a Kundalini energia “összetekeredve”. Ezt egy három és félszer körbetekeredő, szendergő nőstény kígyóként szoktak ábrázolni. Az ábrázolás mindig szimbolikus.

Ezek inkább “érzetek”, melyeket a jógikus gyakorlók képesek a gyakorlatok során érzékelni.

kundalini

 

A Kundalini energia felébresztése

A jóga vagy egyéb spirituális folyamatok célja vagy eredménye a Kundalini felébresztése és végigvezetése a központi energiavezetéken (szusumnán), és a hozzá kapcsolódó hét csakrán.

Amikor a Kundaliní felébred áthalad az egyes energiaközpontokon, az ún csakrákon. Ez meghatározott pszichikus erőket (sziddhiket), jellembeli és személyiségbeli változásokat idéz elő a gyakorlóban, valamint megsemmisülnek az ún. csomók (granthik). Ezek a “csomók” tulajdonképpen energia elakadások, energia dugók, melyek az középső energiaoszlop energiaáramlását akadályozzák. Egy jógikus gyakorló rengeteg gyakorlással pontosan érzékeli ezeket az elakdásokat, melyek egy nem gyakorló számára feltáratlanok maradnak életek során át.

A különféle energia központokban meglévő energia elakadások (csomók) utalnak magára a tudati akadályra is (akadály halmazatokra), melyekkel meditációban tovább dolgozhatunk, egészen a Kundalini energia teljes felemelésééig és valamennyi energiacsatornán történő áthaladásáig. A teljes felemelés a fejtetőn elhelyezkedő koronacsakra magassága (egyes irányzatok ennél feljebbi csakrákat is vizualizálnak, illetve érzékelnek).

A végső cél tehát a Kundalini energia felemelése a szahaszrárába (korona csakra), és ott tartása a meditáció során, valamint a test elhagyásának pillanatában.

A legtöbb spirituális és jóga rendszerben a Kundalini felébresztésére a korábban említett technikákat, vagy ezek kombinációit alkalmazzák: jóga pózok (ászanák), energiajóga (kriják), testzárak (bandhák), légzőgyakorlatok (pránájáma), meditáció, ima és mantrák ismétlése.

Fizikai szempontból a Kundalini felébredése és felemelkedése a gerinc vonala mentén végigáramló hőérzet vagy elektromos áramlat érzeteivel járhat.

A Kundaliní nem feltétlenül marad ébren, vagy annak a csakrának a szintjén, ahová a jóginak sikerült felvezetnie.

Ugyanúgy, mint a szamádhi gyakorlása esetében, az első sikeres próbálkozások után a Kundaliní visszatér szunnyadó állapotában. Csak az elmélyült meditáció során ébred ismét fel.

Az általa előidézett változások azonban maradandóak, legalábbis erre az inkarnációnkra tartósan kihatnak.

Az elmélyedési meditáció (szamádhi) magas fokát gyakorló jógi képes csak arra, hogy folyamatosan éber állapotban a harmadik szem (ajna csakra) és a korona csakra (szahaszrára) közötti területen tartsa a Kundalinít. Ez azonban folyamatosan megváltozott tudatállapotot eredményez.