sotlan_disznozsir

Sótlan disznózsír, de nem megenni szeretnénk.

A sótlan disznózsír – egy népi kenőcskészítő alapanyag.

Sótlan dsznózsír

Immár bő 30 éve – Maria Treben könyve óta – boldog, boldogtalan készíti odahaza a körömvirág kenőcsöt, hagyományosan disznózsírral.

És sejtelmük sincs róla, hogy a házi kenőcs készítésnek voltak előzményei, más hozzávalókkal.

Néprajzi irodalmat, népi gyógyítást tanulmányozva megüti az érdeklődő szemét a ,,sótalan zsír”, ,,sótlan disznózsír” emlegetése.

Valaha magam is megütközve gondolkodtam, mi lehet ez a csuda, hiszen az étkezési disznózsír nem sózva készül, vagyis az is sótalan.

Sok-sok év kellett hozzá még letisztult a kép, megismertem ezt az alapanyagot.

A sótalan disznózsír a valamikori patikai alapanyag, a patikai disznózsír, hivatalos nevén Axungia porci /utóbb Adeps suillus/ népi gyógyászatba lesüllyedt maradványa.
/Az Adeps suillust ma már csak a homeopátiában és egyes kozmetikumokban alkalmazzák…/

Gyógyszertárban egykoron a disznózsírt egy minimális tisztítási eljárásnak vetették alá, ekkor lett a disznózsírból Adeps suillus, aminek következtében íze a ,,rendes” disznózsírhoz képest ,,sótalanabbnak” tűnt, így keresztelte el aztán a nép ,,sótalan disznózsírnak”.

A sótlan disznózsírból készült kenőcs elkészítési módja

Egy jó kilónyi étkezési sertészsírt (sótlan disznózsír) nagyobb lábasban leöntünk legalább egy liternyi lobogóan forró vízzel.

Mikor a zsír lehűlve kidermed a tetején, lekanalazzuk azt /a vizet elöntve/, majd a műveletet újabb lobogóan forró vízzel még egyszer-kétszer megismételjük.

Végül célszerű a zsírt újra felforrósítani, hogy minden csepp víz elpárologjon belőle.

Ezzel gyakorlatilag megtisztítottuk a sertészsírt a vízben oldódó ,,szennyeződésektől”, komponensektől, pl. a sóktól.

Sótalan zsírunk pedig már nem lesz szemcsés állagú, hanem szép, selymesen sima, mely az étkezési disznózsírtól jóval tovább eltartható avasodás nélkül.

No az így kapott zsír lett a házi kenőcskészítések alapanyaga. Hiszen kevésbé volt romlandó és állaga is krémszerűbb volt, noha zsírral dolgoztak.

Legismertebb vele készült háziszer a ,,pipom-pápom kenőcs” volt, melyet február végén gyűjtött nyárfarügyek belefőzésével készítettek.

Az igen kellemes illatú kenőcs a propoliszhoz hasonló, de attól enyhébb hatásokat mutatott.

Önmagában is alkalmazták a sótalan zsírt, mindenféle kicserepesedésre, vagyis kiszáradt bőrre, kicserepesedett ajkakra, repedt sarokra, stb.

Érdekes, hogy a népi gyógyítók külön kezelték a disznóvágásnál kisütött és zsírosbödönbe töltött disznózsír legtetején különváló, vékonyka, igen selymes réteget.

Ezzel kezelték a legsúlyosabb bőrkiszáradásokat, bórrepedezéseket, így pl. mellbimbó repedést.

De még mészhidrát okozta súlyos bőrelváltozásokat is 2-3 nap alatt kikezelték ezzel, a régiek szerint.

Mert én nem tudom. Akit meg tényleg érdekel, maga járjon utána.

Mottó: Örülj! Mosolyogj! Hát élsz!

A sótlan disznózsír bármilyen alkalmazásához érdemes kikérni természetgyógyász segítségét!

KATTINTS IDE A TERMÉSZETGYÓGYÁSZ SZAKÉRTŐK ELÉRÉSÉHEZ!

A szerző

Kovács Péter Zoltán

See author's posts