Sótlan disznózsír, de nem megenni szeretnénk.
A sótlan disznózsír – egy népi kenőcskészítő alapanyag.
Sótlan dsznózsír
Immár bő 30 éve – Maria Treben könyve óta – boldog, boldogtalan készíti odahaza a körömvirág kenőcsöt, hagyományosan disznózsírral.
És sejtelmük sincs róla, hogy a házi kenőcs készítésnek voltak előzményei, más hozzávalókkal.
Néprajzi irodalmat, népi gyógyítást tanulmányozva megüti az érdeklődő szemét a ,,sótalan zsír”, ,,sótlan disznózsír” emlegetése.
Valaha magam is megütközve gondolkodtam, mi lehet ez a csuda, hiszen az étkezési disznózsír nem sózva készül, vagyis az is sótalan.
Sok-sok év kellett hozzá még letisztult a kép, megismertem ezt az alapanyagot.
A sótalan disznózsír a valamikori patikai alapanyag, a patikai disznózsír, hivatalos nevén Axungia porci /utóbb Adeps suillus/ népi gyógyászatba lesüllyedt maradványa.
/Az Adeps suillust ma már csak a homeopátiában és egyes kozmetikumokban alkalmazzák…/
Gyógyszertárban egykoron a disznózsírt egy minimális tisztítási eljárásnak vetették alá, ekkor lett a disznózsírból Adeps suillus, aminek következtében íze a ,,rendes” disznózsírhoz képest ,,sótalanabbnak” tűnt, így keresztelte el aztán a nép ,,sótalan disznózsírnak”.
A sótlan disznózsírból készült kenőcs elkészítési módja
Egy jó kilónyi étkezési sertészsírt (sótlan disznózsír) nagyobb lábasban leöntünk legalább egy liternyi lobogóan forró vízzel.
Mikor a zsír lehűlve kidermed a tetején, lekanalazzuk azt /a vizet elöntve/, majd a műveletet újabb lobogóan forró vízzel még egyszer-kétszer megismételjük.
Végül célszerű a zsírt újra felforrósítani, hogy minden csepp víz elpárologjon belőle.
Ezzel gyakorlatilag megtisztítottuk a sertészsírt a vízben oldódó ,,szennyeződésektől”, komponensektől, pl. a sóktól.
Sótalan zsírunk pedig már nem lesz szemcsés állagú, hanem szép, selymesen sima, mely az étkezési disznózsírtól jóval tovább eltartható avasodás nélkül.
No az így kapott zsír lett a házi kenőcskészítések alapanyaga. Hiszen kevésbé volt romlandó és állaga is krémszerűbb volt, noha zsírral dolgoztak.
Legismertebb vele készült háziszer a ,,pipom-pápom kenőcs” volt, melyet február végén gyűjtött nyárfarügyek belefőzésével készítettek.
Az igen kellemes illatú kenőcs a propoliszhoz hasonló, de attól enyhébb hatásokat mutatott.
Önmagában is alkalmazták a sótalan zsírt, mindenféle kicserepesedésre, vagyis kiszáradt bőrre, kicserepesedett ajkakra, repedt sarokra, stb.
Érdekes, hogy a népi gyógyítók külön kezelték a disznóvágásnál kisütött és zsírosbödönbe töltött disznózsír legtetején különváló, vékonyka, igen selymes réteget.
Ezzel kezelték a legsúlyosabb bőrkiszáradásokat, bórrepedezéseket, így pl. mellbimbó repedést.
De még mészhidrát okozta súlyos bőrelváltozásokat is 2-3 nap alatt kikezelték ezzel, a régiek szerint.
Mert én nem tudom. Akit meg tényleg érdekel, maga járjon utána.
Mottó: Örülj! Mosolyogj! Hát élsz!
A sótlan disznózsír bármilyen alkalmazásához érdemes kikérni természetgyógyász segítségét!
KATTINTS IDE A TERMÉSZETGYÓGYÁSZ SZAKÉRTŐK ELÉRÉSÉHEZ!
A szerző
