Jeszenszky István – a Napfényszentély csodás hangja. Szubjektív élményözön e csodás személyiségről. Jeszenszky Istvánt a Pránanadi táborban ismertem meg 6 éve, ahol fellépett és teltházas csodás koncertet adott.

Ezután meghívott a Napfényszentélybe, ahol összebarátkoztunk és „kidobolta belőlem a húsevést”. Azóta vagyok vegetáriánus.

Ha Istvánról saját nézőpont alapján írnék, az alapján, hogy én hogyan láttam őt, milyen volt velem, akkor az én általam konstruált koncepciót írnám meg, ami tökéletes példa arra, amit úgy hívunk, hogy szubjektív vélemény és projekció.

Ez teljesen eltér attól, ami az ő Önvalója, Tiszta Természete, Tiszta Tudata, az az állapot, ami valójában ő volt.

Amikor valakit a saját nézőpontunkból írunk le, az mindig egyéni vélemény és ízlés függvénye. Ha azt hisszük, hogy külsőségek alapján meghatározhatunk valakit, nagyon nagy tévedésben vagyunk, az ilyen jellegű ítélkezés felelőtlen és egocentrikus nézethez vezethet.

Jeszenszky István élete röviden

Jeszenszky István, művésznevén István Sky Indiában 15 éven át tanulta a sarod hangszeren való autentikus játékot. Mestere Saran Ráni volt.

Emellett számos hangszeren játszott, dobon, tampourán, gitáron, handpan-en, tibeti hangtálakon, fuvolán, sőt még a kínai vízi varázstálon is megszólaltatta az isteni hangokat.

István a meditációs, gyógyító zenéjével, különleges hangjával, sámáni mélységű, mindent átjáró éneklésével, megjelenésével, páratlan volt a zenei világban és a kuriózumnak számító lélekemelő előadását az igazán mélyen érzők nagyon értették.

Ezért is járt sokat Keleten, szinte minden évben hónapokat töltött külföldön. Járt Balin, Vietnámban, Indiában, Nepálban, Erdélyben, Horvátországban, Mexikóban, Oroszországban, Lengyelországban stb.

Volt olyan hely, pl. 2016-ban Indiába, ahová európai környezetből csak őt hívták meg egy zárt zenei fesztiválra.

Discográfia, lemezei az elmúlt években a sok közül

• Gyógyító varázshangok
• Fényhozó
• Világok hangja
• Hét varázsének
• Surya Sanghita

Életrajzi videófilmje, amely életét és gondolkodásmódját mutatja be a Youtubeon is megtekinthető: The man, who heals with music

Életével, gondolkodásmódjával a természetességet és tisztaságot képviseli és példát mutat mindenki számára.

„Kevesen tudják, hogy minden fájdalom kívülről érkezik, a tiszta lélek országában ugyanis nincs más, csak szeretet és fény.”

„A Gyógyító hangok a végtelen kozmikus csendben születnek, betöltve a gyönyörűen fénylő világ minden egyes részét. Tedd önmagadat alázatossá, hogy megérinthessen az Isteni szeretet harmóniája. Légy te a teremtő csend, mely békét és örömet hoz a szomjazóknak. Szülessen meg benned a vágy az ébredésre, hogy a szem tisztán lásson, hogy a fül tisztán halljon, hogy a szó igaz legyen, s a szíved virága nyíljon ki és találjon rá a szeretetre.”

Jeszenszky István

Halál

Őszentsége a Dalai Láma egy beszédében azt tanította, hogy a halál csupán egy átmeneti állapot, amikor az ember teste már elhasználódott, elnyűtt és ezt a halál által levesszük, majd érdemeinknek, feladatainknak megfelelően egy új testet választunk, ahol folytathatjuk, amit abbahagytunk vagy új tapasztalatokat szerezhetünk.

Hamvas Béla szerint

”Aki a Bardo Tödolt nem ismeri, nem ismeri a helyes meghalás tudományát.”

Ha a buddhisták között meghal egy idős ember, a család tagjai összegyűlnek a halott körül és siratják, dalokat rögtönöznek, melyekben a halottat dicsérik, a róla való szép emlékeket emlegetik. Majd meghívják a közelben élő buddhista jógit, hogy vezesse le a halotti szertartást, olvassa fel a szöveget, tegye meg a felajánlásokat és tibeti buddhizmus szerinti maximális 49 napon át tartó bardóban való tartózkodás idejére olvasson fel a halottnak minden nap egy részletet a Bardó Thödolból.

Eközben a halott végig jól hall, így a felolvasás utat mutat és elűzi a félelmét, amely az úton éri.

A Bardó Thödolt a halott mellett kezdik el felolvasni. Ez gondosan becsomagolt, kézzel vésett fadúcokkal nyomtatott egymástól különálló lapokat takar, melyet két fatábla közé szorítanak.

Mély meditációkat kezdtem végezni István távozása után, amiről érdekes dolgokat szeretnék most leírni.

„Ó, nemesi sarj, Jeszenszki István! Eljött most útkeresésed ideje. Ezért, míg lélegzeted még nem készül megszakadni, benne íme megjelenik az,amit a köztes lét első alap fényvilágosságának nevezünk:annak makulátlan s mezítelen ismerete,hogy a korábban,a Mester adta szembesítés értelmében, a külső lélegzet megszakadtával, minden Törvény,mint az ég, olyan, teljességgel, meztelen s üres; világossága üresség, sem határa, sem közepe. És akkor ismerd meg benne önnön arcodat, s maradj abban az állapotban. Akkor én is szembesítelek vele.”

Jeszenszky István elképzelt távozása

Július 13-án amikor távozott, lelke még zavarodott volt, nem értette, hogy hol van, mi ez az állapot. Kereste a testét, nem ismerte fel, hogy meghalt.

A tibeti buddhista hagyomány különleges módszere, a pówa arra való, hogy a halálakor az ember könnyebben felszámolhassa a testéhez való kötődést. Aki egész életét a buddhista szemlélet szellemében éli le, ismeri eme tanításokat. A test energiái az alsótestből áramlanak felfelé, hogy elérkezzenek a tiszta fénybe, így a bardó viszontagságai nem érintik többé.

Ilyenkor szembesíteni kell vele, hogy ő már meghalt. A Halottaskönyv szerint az élet és a halál is bizonytalan állapotok egymás utáni sorozata. A halál után a tudat a tiszta fénybe veszik, mely maga a megvilágosodás.

Ezt észre kell vennie annak ellenére, hogy a tudata hirtelen szakadt el a földi materiális tudattól.

A második meditációm közben azt láttam, hogy útra kelt. Volt egy belső monológ az emberekkel kapcsolatban, egy mély fájdalmat élt meg, hogy nem előbb tapasztalta meg ezt a határtalan, feléje irányuló törődést, segítő szándékot, önzetlenséget.

Itt hallottam énekelni, ezzel elmúlt ez a belső monológ, mint amikor az életben dalaival békét és szeretetet teremtett nemcsak a saját, de mások tudatában is.

„Gate gate gate parasamgate bodhi soha,
Révészem, révészem vigyél a túlpartra….”

Elszálltak a rossz gondolatok.

Láttam őt egy gyönyörű réten állni. Fehér ruhában volt, haját fújta a szél és a Tiszta Fény című dalt énekelte.

Tiszta fény ragyogó
szívemből áradó
tiszta fény ragyogó
szívedből áradó

Mi vagyunk ez a fény
mely a szívünkből áradó
mi vagyunk ez a fény
mely a szívedből áradó

Tiszta szó áldott jó
szívemből áradó
tiszta szó áldott jó
szívedből áradó

Mi vagyunk ez a jó
mely a szívünkből áradó
mi vagyunk ez a jó
mely a szívedből áradó

Ő volt a hang, a tér egybeolvadt vele, megszűntek elválni egymástól, maga volt a fény és a hang és a tér is.

Nehéz ezt leírni, mennyei érzés és pillanatok voltak, majd nem sokkal később láttam, ahogy már a Himalájában van az egykori Mesterénél. A dal közben nem szakadt meg, eggyé vált a lélekkel. Azt mondta neki a Mestere, hogy a következő inkarnációban cseréljenek szerepet.

Tiszta Fény

Hamvas Béla szerint a Bardo Tödolból tudja meg mindenki, hogy a lélek teljesen, korláttalanul, végzetesen szabad és azt tesz magával, amit akar és az történik vele, amit elhatároz. Ami külső kényszernek látszik, nem egyéb, mint a léleknek önmagára rakott terhe, amit akkor vet le, amikor akar.

A Halottaskönyv szerint az élet és a halál is bizonytalan állapotok egymás utáni sorozata. A halál után a tudat a tiszta fénybe veszik, mely maga a megvilágosodás. Ezt észre kell vennie annak ellenére, hogy a tudata hirtelen szakadt el a földi materiális tudattól.

Aztán láttam egy képet, ahogy Balin van, ki van festve a teste, egy vízesés alatt lebeg.

A halál utáni negyedik napon láttam őt egy nagyon tiszta, fényes helyen, itt már nem volt zene, megszűnt Jeszenszky Istvánnak lenni.

A halál bardóiban a tudat magától nem tudná felismerni az egymás után következő állapotokat és ha ezekben megszilárdul, újra életformát ölt. 42 békés istenséggel találkozik, melyek a szívéből valók, majd az 58 haragvó istenség az agyából árad elő. Először egyenként, aztán egyszerre jelennek meg. A békés istenségek tökéletesek, mozdíthatatlanok, kérlelhetetlenek. Ha a halott nem tudja elengedni önmagát és félelmeit, ha nem képes feloldódni az ő határtalan, jótékony terükben, akkor ezek rémisztő, haragvó istenségekké változnak, akik vérét hörpintik a képzelt énjeinek, összezúzzák minden illúzióját.

Kértem, hogy ne ragaszkodjon és menjen tovább az úton. Azt érzékeltem, hogy elindul és bolyong, mintha folyton keresne valamit.

A következő napon a meditációban azt láttam, hogy egy nagyon békés helyen van. Női istenségek veszik körül. Egy istennő karjaiban ringatózott, olyan érzés volt, mintha egy édesanya karjaiban tartaná. Az életben is rengeteg csodálatos nő vette körül, akikkel vagy akiket gyógyított, zenéltek együtt. Ebben a női ölben megtalálta a nyugalmat, amitől a lélek teljes biztonságban érezte magát. Itt is kértem, hogy ne ragaszkodjon, hanem menjen tovább.

A bolyongás folytatódott.

Láttam, ahogy elhaladt az északi fény mellett, a következő pillanatban már Indiában volt, azokon a helyeken, ahol régen járt.

Születés

„Ó, nemesi sarj! Ha nem fogtad fel az előzőket, tudd,hogy mostantól fogva korábbi életednek teste elhalványul, s következő tested egyre világosabban látszik. Attól elszomorodsz és így gondolkozol: ‘Ilyen gyötrelmes vagyok! Keresek inkább egy testet, akármilyen legyen is!’ És bármi támad előtted, utánaeredsz, bolyongsz hol erre, hol arra. És mikor a Hat Nemzetség járólényeinek fényei felderengenek,a legfényesebb az lesz közülük, amelyikhez születésed a Tett köti.”

A következő napon már egy anyaméhben érzékeltem, ahol biztonságban, nyugalomban fejlődik egy új élet. Azt érzékeltem, hogy nem egyedül van, hanem ketten vannak az anyaméhben. Éreztem az anya érzéseit, az izgatottságot, a magas oxitocint. Hallottam a gondolatait. Érdekes, hogy az anya is úgy próbálta ellensúlyozni a cikázó gondolatait, hogy énekelt, gyönyörű hangja volt, spirituális gyógyító dalokat vagy magyar népdalokat énekelgetett. Azt is érzékeltem, hogy magyarul gondolkodott.

A tibeti emberek nem félnek a haláltól. Egész életükben erre készülnek, ennek jegyében élnek és tudják, hogy elkerülhetetlen. A karma jegyében cselekszenek, elkerüli a rossz téteményeket és szentül hisznek benne, hogy újraszületnek.

Tudják, hogy a fizikai test elpusztul, de a tudat továbbmegy és minden egyes gyermek valakinek az újjászületése. Élet és halál körforgása állandó.

Én azt érzem, hogy már itt van és folytatja a gyógyítást és a gyógyulást…

A fent leírt gondolatok elképzelhető, hogy a szerző élénk fantáziájának köszönhetően formálódtak. Ha mást nem is, legalább azt megtanulhatjuk, hogy addig értékeljük egymást ameddig itt vagyunk. Ne legyünk túl büszkék ahhoz, hogy segítséget kérjünk, ha bajban vagyunk, betegek vagyunk, rosszul érezzük magunkat, legyünk akár hétköznapi emberek vagy spirituális tanítók. Segítsük egymást, szeressük meg önmagunkat, ezáltal tudunk szeretni másokat is és befogadni a szeretetet. Dolgozzunk az árnyékainkon és legyünk mindig pozitívak!

Ha egy negatív gondolat felütné a fejét, alakítsuk át minél előbb pozitívvá, énekkel, tánccal, mozgással, legyünk sokat a természetben, kinek mi válik be.

Járjuk az UTAT és ne térjünk le róla soha!

Forrás:

Wikipedia
Bardo Tödol

Képek forrása:

Jeszenszky István (István Sky) nyilvános Facebook oldal

A szerző

Nábozny Natasa

See author's posts