Tanácsadó, vagy tanácsot adó az nem mindegy. Bármennyire is hasonlónak tűnik elsőre a két kifejezés, nem ugyanazt jelenti. Te tudod, mire van szükséged?
A tanácsadás, tanácsadó jelentősége
A tanácsadás lényege szerintem az, hogy a tapasztalataink alapján összerendezve elméleti tudásunkat, valaki másnak az életébe egy bizonyos ponton beavatkozunk.
A tanácsot adni bárkinek, szerintem ez jól megy mindenkinek, általános emberi kompetencia.
Tanácsadónak lenni azonban vállalást jelent – legalábbis számomra. Azt vállalom, hogy egy másik ember életének részévé válok életének egy bizonyos szakaszában, hatással leszek rá, inspirálom.
Vagy egy egész szervezet működésére leszek hatással, úgy, mint amikor beépítenek egy plusz fogaskereket valamilyen gépezetbe – ami lehet, hogy még annyira sem fog működni, mint előtte persze van megoldás, majd erről is lesz szó a későbbiekben.
Kezdjük az elején!
Tanácsadó a családunkban
A nagyapám bölcs öregember volt – bár én alig tizenöt év múlva elérem az életkorát, amit ő megélt – gyerek fejjel mégis, így láttam, bölcsnek és öregnek. Hat osztályt végzett, ahogyan akkoriban ez volt a normális a faluban, de nem ismerek nála olvasottabb embert.
Megjárta a második világháborút, hadifogságba került – és nem esett kétségbe teljesen, legalábbis azt hiszem, mert tanult.
Megfigyelte, hogyan él egy paraszt család Dániában, ugyanis hadifogolyként beosztották segítőnek egy tehenészetben.
Úgy érkezett haza a hadifogságból, hogy tudta, mit akar és a célja megvalósításához látott: a rendelkezésére álló erőforrásokat össze- és átrendezte, hogy megvalósítsa álmát, egy mintagazdaságot alapítson.
Sikerült úgy, hogy a negyvenes évek végén kezdte! A szovjet küldöttségek – 80 – 100 fős csoportok – úgy jártak keltek az udvarunkban évente több alkalommal, mint turistacsoportok a Gellérthegyen. Tették ezt azért, mert a falu vezetői úgy tartották, hogy meg lehet tőlünk tanulni azt, ahogyan egy (családi) gazdaságot működtetni kell. Szóval népszerű volt a nagyapám és az, amit csinált, elismerték a munkáját.
Mert látszott a tapasztalatra épített fejlődés. Az alap a tapasztalat volt, a gyakorlat hatása, ami eredménnyé vált. Pénzzé, vagyonná, tudássá, és egy felfelé ívelő spirál alakjába rendeződött ez a folyamat.
Nagyon sokan felkeresték őt, a falu vezetői és a körzeti orvos éppúgy órákat töltöttek a konyhában kikérve véleményét egy-egy kérdésben, vagy csak hogy megismerjék az álláspontját valamivel kapcsolatban, mint a családtagok.
Emlékszem, ilyenkor kiküldtek, amit nagyon nehezményeztem, mert rettentő kíváncsi voltam, miről beszélnek a felnőttek.
Szóval a nagyapám tanácsadó volt. Mi tette őt azzá?
- Tanult, amikor én már bölcsnek és öregnek tartottam őt, akkor is olvasott és gondolkodott.
- Megfigyelt, és a megfigyeléseit rendszerbe foglalta.
- Célja volt, tudta mit akar. Nem csak fizikai eredményre vágyott, hanem a lelke is hajtotta.
- Tervezett, vagyis felmérte az erőforrásait és azokat aszerint alkalmazta, ahogy a szükség megkívánta. Mondjuk azt, reziliens volt (hiszen a faluban nem állt rendelkezésére az a minőségű anyag, ami Dániában elérhető volt, mégis, addig rajzolt és gondolkodott, míg előállt az eszköz, ami megkönnyítette, mondjuk az állatok itatását).
- Megvalósította az elképzeléseit.
- Megosztotta a tudását.
- Volt benne szeretet.
Hiteles volt.
Volt tartalom a szavai mögött. A legbonyolultabb helyzetekből kivezető utat is látta – mert megfigyelte az embert, aki őt felkereste tanácsért. Olyan, mondjuk úgy, személyre és helyzetre szabott tanácsot adott, ami szerintem néha fájdalmas is lehetett, mert annyira igaz volt.
Volt, aki úgy jött vissza, hogy „Igaza volt Jani bácsi, hallgatnom kellett volna magára…” És ott volt a következő lépés.
Lehetett hibázni, visszamenni és újra kérdezni – most tudom igazán értékelni, milyen ember is volt a nagyapám. Ki az, akinek elmondjuk, hogy hibáztunk, tévedtünk, akihez vissza merünk menni ezek után, hogy segítsen, mégis, méltósággal és emberséggel?
Akiben szeretet érzünk, ahhoz megyünk vissza. Mert tudjuk, hogy elfogadja lényünket úgy, ahogy van és hagyja, hogy szabadok legyünk. Mert ő maga is szabad.
Tanácsadó máshogyan
A hetvenes, nyolcvanas éveket megítélni még nem tudjuk, hogy most akkor könnyűek voltak vagy sem. Ez azonban nem volt kérdés annak, aki képes volt a rendszer(ek)en felül emelkedve a saját dolgára összpontosítani és a határait folyamatosan tágítani, hogy minél több tudásra tegyen szert annak érdekében, hogy az álmát megvalósítsa, fenntartsa és továbbadja az utódainak.
Amikor az IBS-ben sok-sok pénzért azért tanultam, hogy szervezetfejlesztő-szupervizor legyek, gyakran belegondoltam nagyapám helyzetébe, aki a háborúban való részvételével, hadifogsággal fizetett a tudásáért, többet, mint én, aki forintokkal egyenlítettem a számlát cserébe azért, hogy tanácsadó legyek.
Én azonban a pénzemért diplomát kaptam, hitelességet nem. Azért a mai napig dolgozom, ebben a pillanatban is, hiszen meg kell gondolnom azt, hogy amit leírok, az igaz legyen. Igaz legyen az én életemben.
Mert írásban adok tanácsot azzal kapcsolatban, hogyan legyél Te tanácsadó.
Azt gondolom, a tanácsadó és a tanácsot adó között ott a határ, hogy van-e tartalom a szavak mögött?
A tökéletesség, a mindent tudás mellé befér-e a tévedés, a hibázás, és ezek felvállalása? Ha igen, tanácsadó vagy. Ha nem, tanácsot adsz.
Ha tanulsz, fejleszted magad, keresed az egyre jobb minőséget önmagadban, tanácsadó vagy. Ha leállsz, mert úgy érzed, nincs kitől tanulnod, tanácsot adsz.
Bort iszik, vizet prédikál? Vigyázz!
Van-e hitele a szavaidnak? Van, ha Te is azt teszed, amit másoknak tanácsolsz. Ha böjtölsz, akkor jogos, hogy ezt másoknak ajánlod. Ha sportolsz, jogos, hogy erre buzdítod a hozzád fordulókat. Ha olyan dolgokba kezdesz, amik jóval túlmutatnak a komfortzónád határain, inspirálsz másokat, hogy ők is lépjenek túl önnön árnyékukon.
Tanácsadó vagy és megfigyelés alapján működsz, életed minden pillanatában. Nincs szabadság, vagyis ez a szabadság, az igazi! Amikor a személyes adottságaidat mások javára fordítod és ezzel emeled azt, aki a közeledben van, aki hozzád fordul.
Az tesz szabaddá, amikor azt mondják Neked, hogy nem. Mert túl nőttek rajtad, tapasztaltabbak lettek, bölcsebben használják az erejüket, az erőforrásaikat.
Amikor nincs már Rád szükség tanácsadóként, és ezt nyíltan megmondják Neked, akkor vagy tanácsadó.
A jó tanácsadó ismérve
A tanácsadó akkor jó, ha tudatában van annak, hogy egy másik ember életének a részévé válik, egy életre szólóan. Nem csak abban a néhány hónapban érződik a hatásunk, amíg intenzív kapcsolatban vagyunk, a folyamat idején.
A saját példámat idehozva, pályaválasztási- és karrier tanácsadóként tisztában vagyok azzal, hogy a visszajelzéseim, a szavaim egy tizennégy éves gyerek egész életére kihatnak, hiszen akárhogy dönt, részt veszek a döntéshez vezető folyamatban. Intenzíven, koncentráltan hatást gyakorlok az életére, bár ez a fizikai jelenlétem mindössze néhány órára vonatkozik. Volt egy tizennégy éves lány, aki a velem való konzultációk alapján eldöntötte, karrier tanácsadó lesz. Mit léptem, miután a meglepődésen túl jutottam?
Éreztem a súlyát a hatásomnak és arra fordítottam a figyelmemet, hogy ez a fiatal lány kialakítsa a tervét, ami elvezeti őt a karrier tanácsadó létbe. Konkrét, megvalósítható lépések helyét kerestük meg az életében, amik illenek az ő habitusához és meglévő tudásához, erőforrásaihoz, és előmozdítják a fejlődését. Így megnyugodtam, hogy nem pillanatnyi fellángolásról van szó és lett lehetősége annak, hogy „szervezeti tanácsadó is lehet, ha a karrier nem jön össze”. Meg akartam nyugtatni magamat, hogy nem befolyásoltam őt és egy pillanatban elfogadtam, hatással vagyok a lány életére.
Miért éppen pályaválasztási és karrier tanácsadó vagyok? Mert nekem fontos a munka és a fejlődés. Ez a két dolog életem része annyira, hogy munkamániásnak, karrieristának tartanak. Amíg elhittem ezeket magamról, sehova se jutottam, illetve elindultam lefelé a lejtőn. Meg tudtam állni és elindulni visszafelé, megkerestem a felfelé vezető utat. Az volt az útjelző táblára írva:
„Mindegy, ki mit mond, vagy gondol rólam.”
Egy karrier tanácsadó feladata, felelőssége
Amit tudok, azt megosztom azokkal, akik hozzám fordulnak – ahogyan nagyapám, az apám is tették. Azzal foglalkozom, ami a dolgom. Koncentrálok, figyelek a helyzetre, az emberre és önmagamra. A lényeg, hogy fejlődjek, nincs visszafelé, kilépési pontom a halálom pillanata lesz.
A dolgom az, hogy inspiráljak másokat, keressék meg, mi dolguk a világban és aszerint cselekedjenek – tizenhárom éves kortól kezdődik ennek az ideje. Tudom, van, akinek az a karrier, hogy szülővé válik és a gyerekei életét teszi örömtelivé, teljessé, az ő fejlődésük érdekében jár el fizikai, érzelmi, mentális és – tegyük ide – spirituális szinteken. Van, aki ehhez kér támogatást, hogy jó érzéssel, önmaga számára tisztán vállalja a szülői minőségét. Mások vezetővé válásukhoz kérnek segítséget.
Azok a kamaszok, akik vezetni tudnak. Keresik az utat, amit végig járva kiteljesedik a vezetői minőségük és tíz, tizenöt évre előre gondolkodnak. Tudok szempontokat adni, amik a tapasztalatomból fakadnak. Ugyanazt a kérdést annyiféleképpen fogalmazom meg, ahány embernek felteszem. Kétszer ugyanaz nem megy. Nem ez a lényeg. A lényeg a kapcsolat, ami szeretetre épül – ebben lehetséges a fejlődés, a fejlődési út személyre szabott kialakítása.
Mindenkinek tudni KELL segíteni?
Nem tudok mindenkinek tanácsot adni. Ha nem érzem, hogy tudom szeretni, elfogadni, aki hozzám fordul, nem leszek a tanácsadója és fordítva is igaz: van, aki nem akarja, hogy a tanácsadója legyek. Volt, aki azt mondta, nem én vagyok az embere (tanácsadója). Bevallom, örültem, mikor elhangzott a mondat: „Nem téged választalak a projektemhez.” Miért? Mert azt mutatta meg, hogy lehet szabadon dönteni velem kapcsolatban. A potenciális tanácskérő nem félt attól, hogy megbánt, ha nemet mond.
Tanácsadóként, mindegy, mi a témád és a szakterületed, tudatában kell lenned annak, hogy emberek életére vagy hatással.
Ez figyelmességet igényel, önreflexiót, hogy tudatodban tartsd, mi a Te emberi motivációd tanácsadóként. Szeretetre vágysz? Elismerésre? Munkának tekinted, amivel pénzt keresel? Mi a lényege a tanácsadói minőségednek?
Folytatjuk…
KATTINTS IDE A COACHING SZAKÉRTŐK, TANÁCSADÓK ELÉRÉSÉHEZ!
A szerző
