2021. augusztus 24. kedd | dr Jung Andrea E cikk témája a hazánkban eddig széles körben nem ismert kinaesthetics módszer. A módszerről az interjúalanyunk beszélt. Az interjú egy Marosvásárhelyi konferencia alkalmából készült 2017. novemberében. A konferencia címe: “Ápolás és minőség” . Számos külföldi előadó mellett, hallgatóként Magyarország is képviseltette magát Horváthné Károly Anikó személyében. Vele készítette Tósa Mariann az interjút. Tósa Mariann az egyetlen Magyarországon élő kineasthtetics tréner, aki a munkája során találkozott ezzel a gondozási formával, és kisgyermekek számára is alkalmazható fejlesztési lehetőséggel. Mariann a tréneri minősítést Romániában szerezte, mivel Magyarországon képzés jelenleg nincsen. A cikk az “ Életminőség” című erdélyi kineasthetics szaklapban jelent meg. Az utánközlés Tósa Mariann szerző szíves engedélyével történik. Interjú Horváthné Károly Anikóval a kinaesthetics módszerről Hol és kitől hallott először a kinaesthetics-ről? Legelőször egész véletlenül jutott a tudomásomra. Egy régen látott ismerősöm bejött az intézményünkbe meglátogatni a rokonát. Ő Ausztriában dolgozik házi beteg gondozóként és ő mesélte, hogy náluk a cégnél a kinaesthetics-et mindenkinek ismernie és alkalmaznia kell a munkája során. Mutatott néhány alkalmazási lehetőséget, fogást a saját rokonán. Aztán kérdezte, hogy mi ezt miért nem ismerjük és alkalmazzuk amikor ez ilyen egyszerű. Ahogy visszaemlékszem nagyon megtetszett, és az ismerősöm segítségével kerestem az utat a továbblépéshez, a további információk megtalálásához, de sajnos itt meg kellett, hogy álljak, mert csak az osztrák Caritas megüresedett helyén tudtam az alapképzésen részt venni Esztergomban. Már akkor eldöntöttem, hogy jó volna magasabb szinten is megismerni ezt a szemléletmódot. Kapcsolatot tartottam Pfemeter Máriával, ő említette a 2017. novemberi konferencia lehetőségét. A konferenciáról milyen élménnyel, tapasztalattal tért haza? Az ott hallottakat tudja-e alkalmazni a munkája során? Minden előadás olyan nagy élményt, hasznos tudást és anyagot ölelt át, hogy hirtelen el se tudnám mondani. Az előadások olyan gondolatot ébresztettek, amit idehaza meg kellene valósítani. Van, amit a munkám során már most tudok hasznosítani, de rengeteg mindenből csak előzetest kaptunk. Ott tanultam meg, megértettem, hogy ez nem mozgás terápia, hanem egy szemléletmód. Különösen érdekes volt, hogy hogyan lehet motiválni a pácienst a mozgása felépítésében, hogy ne nekünk kelljen őt megemelni. Az a megtapasztalás is nagyon tanulságos volt, hogy milyen módon érzékeljük a saját magunk és a kliens mozgását a segítői munkánk során. A legszimpatikusabb előadás modul az volt, ahol az előadó felvázolta, hogy milyen szervezeti nehézségek árán és milyen személyes ráhatás kellett ahhoz, hogy minden egyes dolgozójuk megismerje és tudja alkalmazni ezt a módszert. Nálunk is szemléletmódot kellene váltani, hogy mindenki tudja alkalmazni ezt a segítői magatartást. Ennek kapcsán a modul szünetében ismerkedtem meg egy fiatalemberrel, aki Erdélyből mostanában települt át Magyarországra. Ő a kinaesthetics alapokat otthon tanulta. Most Szentendrén egyszerű szociális munkásként dolgozik. Akkor megegyeztünk, hogy keresni fogjuk egymást. Neki is van ilyen álma, hogy itt Magyarországon is teret kéne adni ennek az ismeretnek. Mielőtt elment volna a konferenciára mit tudott a kinaesthteticsről? Az előzetes információk alapján nekem annyira megtetszett ez a szemléletmód, ez a gondozási forma, hogy elvégeztem az alapfokú képzést, ahol valami fogalmat szerezhettem róla. Most úgy gondolom, hogy szívesen részt vennék egy magasabb szintű továbbképzésen is. Mielőtt elmentem volna a konferenciára, már utánanéztem a magyarországi lehetőségeknek. Magyarországon nincs ilyen képzés, nincs lehetőség az ismeret elsajátítására. Tőlünk nyugatabbra és Romániában van, minket valahogy átugrott ez az ismeret, információ. Pedig nagyon hasznos, fontos lenne az alkalmazása, ami nem pénz kérdése lenne, hanem humánerőforrásé. Magához a kinaestheticshez nem kell sok pénz, csak tiszta szőnyeg a talajra fektetve és egy pár hétköznapi eszköz, ami egyébként is megtalálható egy idős otthonban. Ezen kívül inkább csak pozitív hozzáállás kellene a dolgokhoz. Lát-e lehetőséget arra, hogy a kineasthtics, minden szociális szférában dolgozó számára elérhető tudás legyen? Jelenleg Magyarországon szinte teljesen ismeretlen ez a tudás. Megismerése után sokan részt vennének a képzésen. Jelenleg nekünk szociális szférában dolgozóknak először is a kötelező kreditpontokat kell teljesítenünk. Csak utána lehetséges plusz pontok megszerzése, amelyeknél többnyire már az idő hiánya, vagy pedig pénz kérdése az oka, amiért elmarad az ismeretek megszerzése. Talán az lenne a legjobb, ha itt akreditálni lehetne ezt a képzést, de ahhoz kellene olyan ember, aki magas színvonalon ért a módszerhez. E mellett képes a bürokrácia útvesztőin végigvinni az elképzelést. A másik lehetőség ezen felül, hogy vannak olyan speciális kötelező képzések, melyek pénzbe kerülnek. Jó volna, ha esetleg oda be lehetne tenni a kinaesthetics képzést, mint lehetőséget, szélesítve a palettát. De ehhez az kell, hogy itt megismerjék benne a lehetőséget, elterjedjen és legyen, aki Magyarországon is oktatja. HA ÉRDEKEL A KINAESTHETICS MÓDSZERE, AKKOR KATTINTS IDE A szerző dr Jung Andrea See author's posts