Barion Pixel

Jantar Mantar, Jaipur, 2010 óta az UNESCO világörökség része.

A Jantar Mantar, Jaipurban egy csillagászati megfigyelő hely, mely a 18. század elején épült.

II. Szavái Dzsaj Szingh építtette a 1727-1734 között.

A maharadzsa összesen öt csillagászati obszervatóriumot építtetett Közép-Nyugat Indiában.

 

Jantar Mantar

A Jantar Mantar (ejtsd: dzsantar mantar) kifejezés jelentése urdu nyelven „számításokra alkalmas eszköz”.

Ez a monumentális csillagvizsgáló terület magába foglal 20 rögzített műszert.

Úgy tervezték, hogy szemmel megfigyelhetőek legyenek a csillagászati pozíciók.

Ez a legjelentősebb, legátfogóbb és legjobban megőrzött India csillagászati megfigyelőközpont.

Van még egy hasonlóan jó állapotú de ennél sokkal kisebb Jantar Mantar Delhiben is.

Egyes műszereit a mai napig használják, például a monszun idejének előrejelzésére.

 

Leírása

A két henger alakú torony: ez a Ram Yantra, a csillagok és bolygók horizont feletti magasságának és északi iránnyal bezárt szögének mérésére szolgáló építmény.

A két henger magassága egyenlő a sugarával, a henger középen pedig egy ugyanilyen magasságú oszlop áll.

A csillagok és bolygók adatait abból lehet meghatározni, hogy a műszer középpontjában elhelyezkedő, az oszlopnak háttal álló megfigyelő melyik ablakon keresztül látja a kérdéses égitestet.

Az obszervatórium negyedik műszere a Misra Yantra névre hallgat. Tulajdonképpen ez is napóra.

A leolvasás a négy fehér félkör valamelyikén történhet; ezekről azt tudhatjuk meg, hogy hány óra van a leolvasás időpontjában a föld négy másik csillagvizsgálójában.

Az egyik skála a Greenwich-i időt mutatja, a másik a Zürich-i obszervatórium órája, a harmadik egy japán, a negyedik pedig egy csendes-óceáni csillagvizsgálóra vonatkozik.

A delhi obszervatórium tapasztalatai alapján Jai Singh négy másik csillagvizsgálót is építtetett, Ujjainban, Benaresben, Mathurában és a saját magáról elnevezett fővárosban, Jaipurban.

Húsz műszere között találhatók napórák, a bolygók és a csillagok helyzetét mutató műszer, a Nap magasságát mutató eszköz.

A műszereket a ptolemaioszi világkép szerint állították be. Az itt végzett csillagászati megfigyelések során szerzett adatok hozzájárultak a korszak lényegében utolsó csillagkatalógusa, egy ún. zidzs összeállításához.

A legnagyobb műszer, a „szamrat jantra” 27 méter magas, árnyékát pontosan bejelölték, ennek segítségével megállapítható a nap során az idő.

A tetején egy kis kupolát alakítottak ki, innen jelentették be a fogyatkozásokat és a monszun érkezését.

Az épületeket helyi kőből és márványból építették.

Mindegyik műszernek saját csillagászati skálája van, amit rendszerint az épület belső felén elhelyezett márványon jelöltek be.

A szerző