2023. július 3. hétfő | dr Jung Andrea Jantar Mantar, Jaipur, 2010 óta az UNESCO világörökség része. A Jantar Mantar, Jaipurban egy csillagászati megfigyelő hely, mely a 18. század elején épült. II. Szavái Dzsaj Szingh építtette a 1727-1734 között. A maharadzsa összesen öt csillagászati obszervatóriumot építtetett Közép-Nyugat Indiában. Jantar Mantar A Jantar Mantar (ejtsd: dzsantar mantar) kifejezés jelentése urdu nyelven „számításokra alkalmas eszköz”. Ez a monumentális csillagvizsgáló terület magába foglal 20 rögzített műszert. Úgy tervezték, hogy szemmel megfigyelhetőek legyenek a csillagászati pozíciók. Ez a legjelentősebb, legátfogóbb és legjobban megőrzött India csillagászati megfigyelőközpont. Van még egy hasonlóan jó állapotú de ennél sokkal kisebb Jantar Mantar Delhiben is. Egyes műszereit a mai napig használják, például a monszun idejének előrejelzésére. Leírása A két henger alakú torony: ez a Ram Yantra, a csillagok és bolygók horizont feletti magasságának és északi iránnyal bezárt szögének mérésére szolgáló építmény. A két henger magassága egyenlő a sugarával, a henger középen pedig egy ugyanilyen magasságú oszlop áll. A csillagok és bolygók adatait abból lehet meghatározni, hogy a műszer középpontjában elhelyezkedő, az oszlopnak háttal álló megfigyelő melyik ablakon keresztül látja a kérdéses égitestet. Az obszervatórium negyedik műszere a Misra Yantra névre hallgat. Tulajdonképpen ez is napóra. A leolvasás a négy fehér félkör valamelyikén történhet; ezekről azt tudhatjuk meg, hogy hány óra van a leolvasás időpontjában a föld négy másik csillagvizsgálójában. Az egyik skála a Greenwich-i időt mutatja, a másik a Zürich-i obszervatórium órája, a harmadik egy japán, a negyedik pedig egy csendes-óceáni csillagvizsgálóra vonatkozik. A delhi obszervatórium tapasztalatai alapján Jai Singh négy másik csillagvizsgálót is építtetett, Ujjainban, Benaresben, Mathurában és a saját magáról elnevezett fővárosban, Jaipurban. Húsz műszere között találhatók napórák, a bolygók és a csillagok helyzetét mutató műszer, a Nap magasságát mutató eszköz. A műszereket a ptolemaioszi világkép szerint állították be. Az itt végzett csillagászati megfigyelések során szerzett adatok hozzájárultak a korszak lényegében utolsó csillagkatalógusa, egy ún. zidzs összeállításához. A legnagyobb műszer, a „szamrat jantra” 27 méter magas, árnyékát pontosan bejelölték, ennek segítségével megállapítható a nap során az idő. A tetején egy kis kupolát alakítottak ki, innen jelentették be a fogyatkozásokat és a monszun érkezését. Az épületeket helyi kőből és márványból építették. Mindegyik műszernek saját csillagászati skálája van, amit rendszerint az épület belső felén elhelyezett márványon jelöltek be. Forrás: Tradícionális India
