2026. január 8. csütörtök | Unti Ildikó A stressz testi tünetei nem mindig egyformák. Ugyanaz a stresszreakció egyszer vérnyomásemelkedést, máskor gyomorfekélyt vagy lappangó fertőzés fellángolását hozhatja létre. A stresszreakciók változatosságát különböző kondicionáló tényezők okozzák. Így például a mononátrium-foszfát (NaH₂PO₄) és kéreghormonok egyidejű adagolásával szívnekrózist sikerült előidézni. Ha azonban az állatok vérnyomását véreztetéssel csökkentettük, akkor nem a szívben, hanem a máj szöveteiben keletkezett elhalás. Ezzel magyarázható a klinikumban, hogy a tbc-bacillus egyszer bőr-, máskor tüdő- vagy csontfolyamatot okoz. Kondicionáló tényezők – a stressz testi tünetei A kondicionáló tényezők döntik el a szervezet sorsát. Ezektől függ, hogy a védekezés nem fajlagos módjai eredményesek-e, vagy kifejlődik-e az adaptációs betegség. Tisztán adaptációs betegségek azonban éppúgy nem léteznek, mint ahogy nincsenek olyan betegségek sem, amelyekben az adaptációnak ne lenne szerepe. A szervezet nem fajlagos rezisztenciája Az orvosi kutatómunka egyik legfontosabb feladata, hogy megismerje azokat a tényezőket, amelyek a mindennapi élet káros hatásait leküzdik, és elkülönítse azoktól, amelyek a betegség kifejlődésének kedveznek. A megoldás valószínűleg a történések ütemének szabályozásában rejlik. A nem specifikus, általános védekező reakció időbeli lefolyását kell ismerni ahhoz, hogy a szervezet ellenállását adott időpontban annyira fokozhassuk, hogy az egyébként végzetessé válható hatásokat elviselje. Ugyanaz a stresszor – például éhség vagy fokozott izommunka – betegségeket válthat ki vagy előzhet meg, és az ennyire ellentétes hatás csak egyetlen tényezőtől, az alkalmazás időpontjától függ. Ezzel a kérdéssel kapcsolatos a stresszreakciók védelmi szerepe és értéke. A szervezet ellenálló képességét, vagyis a betegségre való hajlamot egyrészt az általános károsodás megnyilvánulásai, másrészt a hormonális és neurális védelmi rendszer terminális effektorai határozzák meg. Végül egy gyakorlati példát szeretnék említeni: egy 16 éves fiúról van szó, aki tuberkulózisban szenvedett. Az Egyesült Államok orvosai gyógyíthatatlannak minősítették. Szülei elvitték dr. Auguszt Rollierhez, a heliotherápia szaktekintélyéhez a svájci Leysinbe. Fent, az Alpokban dr. Rollier kifektette a beteg, sorvadt testet a gyógyító Napra és egy halom gyümölccsel és zöldséggel etette. Két év alatt meggyógyult a halálos betegségből, és életerős, ellenálló fiatalember lett. E. M. Foster, angol író megállapította, hogy az étel, az élet öt fontos rendezőjének egyike. „Kapocs az ismert és az elfeledett között.” Elcsodálkozott azon, hogy „nap mint nap egy csomó dolgot tömünk egy arcunkon levő lyukba anélkül, hogy ezt megunnánk, vagy helyességét megkérdőjeleznénk.” Egy év alatt egy átlagos felnőtt 54 kg cukrot, 24 kg zsírt, 45 kg fehér lisztet, 6,3 kg fényezett rizst, 11,25 kg krumplit és 2,25 kg fagylaltot eszik. Kétség nem fér hozzá, hogy annyi sok száj szemétládaként, szemétlerakodóként működik. A teli has nem szeret tanulni (régi latin közmondás) Az élelem megvonása először éhségérzetet, ritkán ideges reakciót vált ki, de előmozdít olyan rejtett, kevésbé érezhető folyamatokat is, amelyek ennél sokkal fontosabbak. Mobilizálja a cukrot a májból és a bőr alatti zsírszövetekből, ezenkívül az izmokból és a mirigyekből a proteint. Az összes szerv arra koncentrálhatja erőit, hogy a vér, a szív és az agy állapotát egyensúlyba hozza. „A böjt kitisztítja a szervezetet, és gyökeresen megváltoztatja szöveteink állapotát és összetételét.”(Dr. Alexis Carrel) Pitagorasz, a nagy ókori görög filozófus és matematikus tanítványaitól negyvennapos böjtöt követelt meg, mielőtt beavatta őket okkult filozófiai tanításaiba. Azt állította, hogy csak a negyvennapos böjt képes tanítványai agyát annyira kitisztítani, hogy azok képesek legyenek befogadni az élet titkairól szóló tanításokat. Kattints ide a természetgyógyász szakértők eléréséhez!
