Barion Pixel

Egy alföldi faluban azon dolgoznak, hogy valódi megoldások szülessenek az elsivatagosodás ellen, a talaj és élővilágunk védelmében.

Hány olyan megoldással találkozunk, mely csak egy icike-picike szelete annak, amivel valóban tudunk segíteni a klímánk javításán?

Lassan 10 évvel ezelőtt egy fiatal házaspár olyat tett, amit kevesen.

Elkezdték az igazán komoly problémákkal rendelkező homok talajukat megregulázni és azóta már mérhető Arany-korona értéket adva ezzel földjüknek.

Mérhető humusz tartalommal a sívóhomokból, mely olyan volt előtte, mint a tengerparti föveny, amiben nyaranta sokan a lábujjaikat fotózzák nyaraláskor.

A „Vidéken újrakezdők – ahogyan mi látjuk” ebookjuk is már nagy sikert aratott. Abban az időben kapott szárnyra az, hogy a városiak igazán elkezdtek kivándorolni vidékre, majd onnan sokan vissza, mert kiderült, hogy ez nem is olyan jó, mint a lila ködön át gondolták.

És akkor még jó esetben nem a talaj és a helyi mikroklíma adta a kegyelemdöfést nekik, csak szimplán a hajnali kakaskukorékolás vagy épp a haszonállatok szaga, mely egyben a vidéki élet velejárója.

sivatagból oázist kertész füzetek, elsivatagosodás

Létezik-e valódi megoldás az elsivatagosodás ellen?

A „Sivatagból oázist – Valódi megoldások az elsivatagosodás ellen” című kertészfüzet viszont már a második sikerkiadványuk. Ebben a kiadvványban tényleg olyan trükkök és fortélyok olvashatók, amit bárki elkészíthet és javítani tud a kertjén, talaján, megfékezve az elsivatagosodást.

„Poszahomokról indultunk. Egy-egy viharos szélnél gyakorlatilag harapni lehetett a port. Nyáron iszonyúan elviselhetetlen forróság volt, a talpunk fájt még cipőben is, ahogy a homok felforrósodott. Akkor mit várunk a növényektől? Ekkor kezdtünk el foglalkozni gyakorlatban is a legkülönfélébb talajregeneráló lehetőségekkel. Volt, ami időpazarlás volt, mert az igazi homokon nem működött. Volt, ami hozott sikereket, de nem számottevőt. Most meg már ott tartunk a közel 10 év alatt, hogy igazi oázis vagyunk a környező parcellák homokfövenye között.”

– vallja V. Topor Erika okleveles kertészmérnök, aki a kiadvány egyik szerzője.

Természetesen férje, Varga Szabolcs agrármérnök és növényvédelmi szakmérnök is folyamatosan a mai napig keresi a megoldásokat arra, hogy a kiskertjük után, hogyan lehet átültetni kisebb gazdaságok szintjére is a tudást. A no-till irányzat szántóföldi szinten már kezd elterjedni, de kiskerti gazdaságoknál kicsit másképp kell gondolkodni.

„Nekem az egyik legnagyobb tanulási folyamat az volt, hogy rá kellett jöjjünk, hogy a tankönyvi dolgok nem indig működnek gyakorlatban. Nem telik el nap, hogy ne kelljen valami új dologgal megküzdeni a kertben. Miután elkezdtük érteni is a növényeket, nem csak termeszteni, teljesen más élményekkel is gazdagodtunk. Igazán szakmai gyakorlati tudásra tettünk szert ahhoz, hogy most ilyen zöldellő gazdaságban élhessünk úgy, hogy közben nem zsigereljük ki a talajt és a környezetünket.”

– vallja Varga Szabolcs agrármérnök.

sivatagból oázist kertész füzetek, elsivatagosodás, Vargáné Topor Erika, Varga Szabolcs

A biodiverz kisgazdaságban közel 250 fajta zöldség, gyümölcs és fűszer terem. Nagyon sok növényi lével és vegyszermentes megoldással is dolgoznak, ami miatt a zöldségeknek még egy gyenge talajon is illata és íze van. Ehhez nagy szükség volt arra is, hogy a talajukat javítani tudják. Egy olyan talajt, melyben az életnek szinte semmi nyoma: se földigiliszták, de még a sokakat bosszantó vakondok sem.

A „Sivatagból oázist – Valódi megoldások az elsivatagosodás ellen” című kertészfüzet pont ezekre világít rá. A kipróbált technikák és technológiák mentén haladva elmondja, melyek a jól működő ötletek, melyek nem működnek már ilyen szélsőséges viszonyok között. Melyek azok a házi megoldások, amivel könnyen és egyszerűen lehet megvédeni világunk sokszínű értékeit.

A szerző