Mit hívunk diókopácsnak? A diókopács a dió zöld héja, amely a csonthéjat fedi, más néven a dióburok. A diót és diókopácsot a diószüret alkalmával gyűjthetjük össze, szeptember-október hónapokban.

A dió a magyarság ősi fája, szakrális növény. A magyar ősvallásban a teljességet jelképezi. Ha javasasszonyok vagy füves emberek nem tudtak rájönni, pontosan milyen gyulladás is okozza egy adott személy „nyavalyáját”, legalábbis egy diófalevél tea fogyasztását ajánlották, amiről úgy hitték, biztosan meg nem árthat.

A dióburok, vagy diókopács jótékony hatásai

A dióburok, vagy diókopács akkor válik el a dió csonthéjától, ha a dió már megérett. Amíg a dió éretlen, ún. zöld dió, akkor egybe van még nőve a dióburok a dióhéjjal, sőt a dió héja nincs is még becsontosodva. Úgy tehetünk próbát, hogy ha a dió átvágható, vagy egy tűvel átszúrható, akkor még biztos, hogy zöld dióról beszélünk (általában július hónapban). Ellenben ha a dióburok már megrepedt és ki is látszik a csonhéj, akkor használhatjuk fel a diókopácsot.

A termés érés után szellős, száraz helyen tárolandó. „Békebeli” időkben a falusi parasztházak búbos kemencéjének környékén száradtak.

A zöld magburok (kopács) és a levelek főzete együttesen sötét hajú hölgyek természetes és olcsó hajfestéke.

A diókopács alkoholos tinktúrája és zsírban oldott kivonata a legsúlyosabb vágott sebek kezelésében is eredményes.

Erősen festő naftokinon-származékokat, pl. juglon és hidrojuglon-glikozidot is tartalmaz.

 

Diókopács egyszerű kence bőrgomba ellen

Kókuszzsírban vagy étkezési minőségű sertés zsírban kivonatoljuk az alábbi hozzávalókat.

  • diókopács,
  • rozmaring,
  • zsálya,
  • kakukkfű,
  • borsikafű,
  • körömvirág

 

Elkészítés

A hozzávalók egyenlő arányban, mennyiségben szükségesek a kencéhez. Lassú lángon hevítve állandó kavargatás mellett a friss gyógynövényeket negyed órán át főzzük a zsírban. Ha kész, szűrjük le és adjunk hozzá méhviaszt, hogy keményebb, balzsamosabb állaga legyen. Hőálló üvegbe töltjük. Ha kihűlt, fedőt csavarjunk rá.

A diókopács, mint nyílt sebek orvoslója új kutatások fényében

 

Nagyon friss kutatás (1 éves) jegyzőkönyvi anyaga támasztja alá, hogy a nem növényi alapú gyógyszerészeti készítményekkel szemben mennyivel hatásosabb nyílt sebek kezelésében. Perzsa orvoskutatók végezték a kísérletet.

A kísérlet

A kutatás alanyai tenyésztett ’Wistar’ fehér kísérleti patkányok, melyeken nyílt sebeket ejtettek.

Az első alcsoport 5 %-os, a második 10 %-os, a harmadik 15 %-os, a negyedik 20 %-os töménységű diókopács alkoholos tinktúrájával illetve zsíros kivonatával volt kezelve fele-fele arányban.

A kutatók 14 napos időintervallumban vizsgálták a sebek gyógyulási fázisait in vivo.

A harmadik, hetedik, tizedik és tizennegyedik napon összevetették a diókopáccsal és a nem diókopáccsal kezelt patkányok sebeit. Ez azt az eredményt hozta, hogy az első egy hétben szinte nincs különbség a gyógyulás fázisai között. hetedik és tizennegyedik nap között szignifikánsan nagyobb eredményt hozott a patkányok gyógyulásában a diókopács alkoholos és zsíros kivonata.

Ugyan a makrofágok szintje mind a négy gyógykezelt csoport eredményeinél emelkedő tendenciát mutatott, a különbségek nem voltak kimutathatóan eltérőek.

A diókopács alkoholos tinktúrája hatni kezdett

A harmadik és a hetedik napon viszont a neovaszkularizáció (az új érhálózat struktúrálódása) a sebek környékén jelentősen eltérő eredményt mutatott a mesterséges anyagokkal kezelt patkányok, illetve a kezelt patkányok sebgyógyulásában.

Az utóbbiaknál erősebb és jobb eredményt hozott a kezelés.

A fibrocyta aktivitás (a kötőszövetben látható csillag- vagy orsóalakú, cytoplasma nyúlványokkal rendelkező sejt feladata a kollagénrostok képzése) nem emelkedett domináns mértékben egyik teszt csoportnál sem.

A mesterséges anyagokkal kezelt kontrollcsoporttal ellentétben a teljes gyógyulást követő 14 napon túl a diókopács alkoholos tinktúrájával kezelt patkányokon számottevő javulást észleltek.

Bizonyítást nyert a kivonat fenol-tartalmának (juglon) köszönhető szabadgyök-megkötő tulajdonsága. Ettől a sebek biztonságosabban, szebben és stabilabban gyógyultak, főleg a tizedik, tizennegyedik napot követően.