A jóféle sáfrány gyógyhatása ősidőktől ismert, a mediterrán országokban régóta használják. A jóféle sáfrány (Crocus sativus) nem keverendő össze a tavasszal nyíló egyéb krókusz fajokkal.
A sáfrány gyógyhatása titokzatos és óvatosságra int, amint azt lentebb látni fogjuk.
Háromágú, élénkszínű bibéje jellegzetes ismertetőjele a fajnak.
Növényünk tartásának egyetlen titka az ültetési mélység, hiszen elég mélyre (12-15 cm) letéve a hagymát vígan áttelel a legkeményebb teleinken is.
Ennél magasabbra ültetve részben kifagy, részben a lefelé húzódással lesz elfoglalva és évekig nem hoz majd virágot.
A Crocus sativus-nak a képen látható vékonyka, fűszerű levelei vannak, ezek télre-tavaszra egészen megnyúlnak.
Szinte egy fűcsomót alkotva gond nélkül bírják a hideget, pláne a hó védelme alatt, ahol még szépen zöldellnek is.
Aztán a tavasz végén elenyésznek a levelek, nyugalomba vonul a növény, hogy aztán ilyenkor újra megörvendeztessen bennünket a virágzásával.
Nem tévesztendő össze a tavasszal virágzó színes Crocus-okkal, melyek hagymája csak 5-6 cm mélyre ültetendő.
Ezek sem ételfestőként, sem gyógycélokra egyáltalán nem használhatók!
Története
Ennek a hazánkban inkább kiskerti ritkaságnak hatalmas kultúrtörténeti múltja van, hiszen ősidőktől ételszínezésre és gyógynövényként alkalmazták, főleg a mediterrán országokban.
Bibeszála Augustin szerint 100.000-szeres higításban, mások szerint 200.000-szeres higításban is megszínezi a vizet!
Ez azt jelenti, hogy már egyetlen bibeszál szemmel láthatóan megfest egy liter vizet, mely festőképesség növényeknél ritka!
Már a 13. századból vannak adataink arról, hogy a budai piacokon rendelettel szabályozták, büntették a valódi sáfrány hamisítását, mely árut sok évszázadon keresztül tót vándor kereskedők, a safranyikok, safranikok hordták, terjesztették, árusították.
Hazánkban jó 100 éve kezdtek el foglalkozni a sáfrány hazai termesztésének megoldásával, sok cikk és több könyv is megjelent a témában. A jóféle sáfrány még a Magyarország kultúrflórája könyvsorozatba is bekerült (Boros Ádám: A sáfrány, Budapest, 1965), mely könyv már számos kísérletet összefoglalva beszámol a sáfrány hazai termesztéséről és felhasználásának módjairól.
A sáfrány gyógyhatása
A sáfrány gyógynövényként való alkalmazása számos forrásban, sőt még a pár évtizede létezett Fitoterápia nevű periodikában is részletesen megjelenik.
Nem akarok most a témában mélyebben elmerülni, két ok miatt.
Egyrészt a sáfrány gyógyhatása ellentmondásos az adatok szerint. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy egyénenként igen nagy különbségek vannak a hatásban, valamint sokszor egész másképp hat a nőkre és a férfiakra.
Már egészen régen megfigyelték a sáfránybibét szüretelő asszonyokra kifejtett hormonszerű és idegrendszeri hatásait.
Másrészt igen könnyű túladagolni, az igen különböző egyéni érzékenység miatt. Ez olyannyira igaz, hogy még ételfestékként, fűszerként való alkalmazásánál is óvatosan kell adagolni, nem szabad semmiképpen sem túlzásba vinni adagolását és nem tanácsos folyamatosan, hosszú időn keresztül alkalmazni.
(Az ára miatt ezt úgysem sokan tehetik meg…).
Persze ha ezekre figyelünk, lesz egy csodás ételszínezőnk és házi gyógyszerünk.
A mottó: Örülj ! Mosolyogj ! Hát élsz !
A szerző
