2023. április 19. szerda | Csanádi Viktor Holló Kolostorok gyógynövényei. Legyen saját kolostorkerted! A monasztikus kultúra évszázadok óta fonódik össze a gyógynövények termesztésével, valamint mélyreható ismeretével és alkalmazásával, világszerte. A kertek számos fajtáját egységesen hortus sanitatis-nak, vagyis az egészség kertjének nevezték, melyek gondozása és gyümölcsöztetése különleges ismeretek halmazát hozta létre a mintegy ezer esztendő során. A kolostorokban, szerzetben élő testvérek és nővérek által átörökített tudás pedig így vált szilárd alapjává a mai nyugati orientációjú gyógynövényhasználatnak. Miként jutottunk idáig? Hol és milyen növényeket termesztettek? Hogy kapcsolódott mindez a spiritualitáshoz? Hogyan készíthetünk saját kolostorkertet? És hogyan hatottak a gyógynövények a barátok libidójára? Lássuk! Hogy kerültek a gyógynövények a kolostorok kertjeibe Ezek a kertek, a kolostorok kertjei szimbolikájukban az Édent idézték, legalábbis teológiai és történeti szempontból. Mindemellett ugyanakkor kimutatható bennük a római parasztkertek, valamint a pogány növénykultusz túlélése is, ami még napjainkban is tapasztalható, például ugyanezen növények sírok mellé történő ültetésében. A kialakítás eleinte esztétikai céllal, az imádságos séták centrumaként történt. Így gyakran, különösen kisebb épületek esetében, a kert csupán a kerengő középpontjaként került létrehozásra. Viszont láthatunk hatalmas, önállóan elszeparált kertekre is példákat, melyekhez nem ritkán saját kiszolgáló épületek is tartoztak, úgy a növények feldolgozására, mint a velük való gyógyítás céljára. Sőt, másik végletként, a Majki Kamalduli Remeteségben találkozhatunk olyan sajátos megoldással is, melyben minden rendtag cellájához tartozott egy saját picike kert. Az intézményesült kolostori termesztés a 8. században kezdődött, eleinte szimbólumrendszerek és nem elsősorban hatás alapján válogatva a növényeket, mely szempont a gyógyhatás és a megjelenés mellett máig fennmaradt. A gyógynövényekről való gondoskodás a rendek napirendjéhez tartozott. Ennek gyümölcse eleinte csupán a saját szükségleteket elégítette ki. Később egyre nyílt az olló, hogy végül a szerzetesek szolgálata, a gyógyításhoz kapcsolódóan, az európai gyógynövénykultúra elsődleges forrásává és megőrzőjévé váljon. Az, hogy fűszernövényekből alakult volna a klastromok, kolostorok gyógynövénykertje, vitatható álláspont. Mivel a középkorban általánosan használt fűszernövények nagy része gyógyhatással is bírt, az ekkoriban alkalmazott gyógynövények jókora hányada pedig aromás volt, így a két haszonnövény-kategória összemosódni látszik. Különösen valószínűsíti ezt az állítást, hogy az érintett növények legtöbbje a Lamiales rendbe tartozott. Így nagyobb mennyiségben tartalmaztak minden növényi részükben baktériumölő és emésztést serkentő illóanyagokat. Tehát a gyógyítás mellett alkalmasak voltak ízesítésre és tartósításra is; de megjegyzendő, hogy a középkorban magára a gyógyhatásra is általánosan a növények illata alapján következtettek. Leggyakoribb gyógynövények a rendházak, kolostorok körül Egy 12. századi mondás azt tartja, hogy „Miért is halna meg az ember, ha zsálya nő a kertjében?” Ennek tudatában meglepő lehet, de sok esetben mégsem a ma jól ismert hatások határozták meg a kertek lakóinak összetételét. A nyárfa Krisztus szenvedéseire emlékeztetve, az orbáncfű Keresztelő Szent János vérének jelképeként, a levendula Mária Magdolna növényeként. A rozmaring a szüzesség szimbólumaként, az árvácska a Szentháromság növényi megnyilvánulásaként, az izsóp pedig egy Kr.e. 3. századi bibliafordítási hiba miatt került a kolostorkertekbe. Sőt, számos növény a népi vallásosság útján, például démonűző hatásukkal kapcsolatos hiedelmek révén vált kiválasztottá, kiszolgálva ezáltal a szélesebb rétegek gyógyászati koncepcióit. A növényekből azután, néha szimbolikájuk, néha pedig valós hatásuk alapján, keverékeket és készítményeket állítottak elő. A keverékek vagy a feledés homályába vesztek, vagy pedig világraszóló karriert futottak be. Például a 14. századtól világhírű, többek közt citromfűből és angelika gyökérből készített titkos összetételű karmelita víz, amely a maga korában szinte minden bajra orvosságot jelentett. A gyógynövénykertek hagyományait Magyarországra a bencések hozták magukkal. A mediterrán növények éghajlatunkon való túléléséről, valamint az életben tarthatatlan fajok helyettesítéséről aprólékos, türelmes nemesítő munkával gondoskodtak. A legismertebb hazai kerteket Pannonhalmán, Zircen, Tihanyban, Halimbán, vagy Majkon találjuk, de akár még Budapesten belül is rálelhetünk kolostorkertekre, például az Iskolanővéreknél. Hazánk gyógynövény-történetét tekintve, elsőként a 12. századi Pray-kódexben lelhetünk 27 növényre, melyek közül majdnem mindegyik máig használatos. Ez a szám a 15. századra csaknem 200-ra duzzadt, a 19. századra pedig a mérhetetlen gazdagságú hagyomány immár elhagyta a kolostorkertek falait és megkezdődött a gyógynövénykertek világiasodása. Gyakran jóval meg is haladva a szerzetesek kertészeti alkotásainak komplexitását. Libidó és tiltott receptúrák Ezeken a mélyen vallásos helyeken az erényeknek mindig nagy szerep jutott a növényválasztás során. Így a bujaságra utaló rózsa és liliom sokáig tiltott volt a kertekben. Ez addig tartott így, mígnem az egyház egy fordulattal épp a tisztaság szimbólumává tette őket, ami által rögvest elöntötték a kolostorok növénykertjeit. A fokozott erkölcsösség tükrében nem csodálkozhatunk azon sem, hogy ezekben a kertekben a vágykeltő növények, valamint az afrodiziákumként fogyasztott készítmények alapanyagai is gyakran termesztési tilalom alá estek. Ugyanakkor volt olyan faj, amely hasonló okokból, éppen hogy kívánatosnak számított. Ilyen volt mégpedig a barátcserje, amit hormonális hatása miatt előszeretettel alkalmaztak a szerzetben élő férfiak libidójának elnyomására. Harmonikusabbá és feszültségmentesebbé téve ezáltal az összezárt együttélést. Spiritualitás a kolostorkertekben A kontemplatív, vagy más néven szemlélődő imádság egy olyan tudatos állapot, melynek során túllépünk a hétköznapi gondolatokon és megnyitjuk a szívünket Isten előtt. A különleges gondolatok, az érzések és az érzékek itt komoly szerephez jutnak, így nem csoda, hogy a kolostorkertek tökéletes teret teremtettek az ilyen fajta lelki gyakorlatoknak. A „csend hangja”, amelyet azok hallhattak meg, akik órákon át a növényekről némaságban gondoskodtak. Magában foglalta a víz csobogását, a termések zörgését, a kerengők visszhangjait, a saját lélegzetük neszét, a madarak énekét, végső soron pedig Isten hangját. A meditációnak ez a formája a szerzetesi életmód egyik kulcsmozzanata és a lelkiség egy különleges megnyilvánulása. Mindehhez azonban nem kell feltétlenül kolostorba vonulnunk, átélhetjük a saját kertecskénkben, balkonunkon, vagy akár szobanövények körében is. Készítsünk saját kolostorkertet A kolostorkertek formavilága és letisztult szimbolikája remek alapot teremthet az otthoni kertek, de akár lakáson belüli miniatűr-herbáriumok kialakítása során. A szimmetria és a mértani pontosság kiemelt jelentőséghez jut ezekben a struktúrákban. A középkori hortus conclusus-hoz igazodva, a területet kertnegyedekre osztva, a gyógy- és aromanövények csoportosított telepítésére kell törekedni. Köztük alakítandó az Édent tápláló négy folyót jelképező térelválasztó, esetleg sétaösvény formájában. A középpontban pedig egy dísznövényekkel körbeültetett termetes fa vagy vizet szimbolizáló tárgy, ami lehet egy kis csobogó, cserépedény, vagy kút. Végül, a kert sarkaiban cserjék, valamint lehetőség esetén kis növésű fák kapnak helyet, melyekre például a füge, vagy a gyepürózsa kiváló, hagyománytisztelő választás lehet. Én a magam részéről erdőkert párti vagyok. A legnagyobb gyógynövénykerteket, az erdőket és mezőket Isten szabálytalannak és első pillantásra kaotikusnak teremtette. Arra hív bennünket, hogy elmélkedéseink során Vele együtt fedezzük fel bennük a „titkos rendet”. Így aztán kitűnő saját kolostorkert lehet az is, ha összekeverünk pár ezer, a termőhelyi sajátosságokhoz illeszkedő igényű gyógynövénymagot. Majd az összekeverés után egyszerűen csak elhintjük, a növényekre bízva, hogy ki hol szeretne élni. Végül pedig a legfontosabb jótanács a saját kolostorkert gondozásához: Ne feledj imádkozni! Ajánlott irodalom Kalina Y. Boseva, Yulia Z. Bosseva: Edible and medicinal plants in the cloister gardens of West Europe (800s –900s AD), Phytologia Balcanica, 22(2), 2016 Stirling János: Magyar reneszánsz kertművészet a XVI-XVII. században, Budapest, Enciklopédia Kiadó, 1996. Ana Duarte Rodrigues: Cloister Gardens, Courtyards and Monastic Enclosures, Évora, Chaia, 2015. Bingeni Szent Hildegárd: Physica. Liber simplicis medicinae, Rochester, Inner Traditions, 1998. http://gyogynovenymisszio.hu
