Kolostorok gyógynövényei. Legyen saját kolostorkerted!
A monasztikus kultúra évszázadok óta fonódik össze a gyógynövények termesztésével, valamint mélyreható ismeretével és alkalmazásával, világszerte. A kertek számos fajtáját egységesen hortus sanitatis-nak, vagyis az egészség kertjének nevezték, melyek gondozása és gyümölcsöztetése különleges ismeretek halmazát hozta létre a mintegy ezer esztendő során. A kolostorokban, szerzetben élő testvérek és nővérek által átörökített tudás pedig így vált szilárd alapjává a mai nyugati orientációjú gyógynövényhasználatnak.
Miként jutottunk idáig? Hol és milyen növényeket termesztettek? Hogy kapcsolódott mindez a spiritualitáshoz?
Hogyan készíthetünk saját kolostorkertet? És hogyan hatottak a gyógynövények a barátok libidójára? Lássuk!
Hogy kerültek a gyógynövények a kolostorok kertjeibe
Ezek a kertek, a kolostorok kertjei szimbolikájukban az Édent idézték, legalábbis teológiai és történeti szempontból.
Mindemellett ugyanakkor kimutatható bennük a római parasztkertek, valamint a pogány növénykultusz túlélése is, ami még napjainkban is tapasztalható, például ugyanezen növények sírok mellé történő ültetésében.
A kialakítás eleinte esztétikai céllal, az imádságos séták centrumaként történt.
Így gyakran, különösen kisebb épületek esetében, a kert csupán a kerengő középpontjaként került létrehozásra.
Viszont láthatunk hatalmas, önállóan elszeparált kertekre is példákat, melyekhez nem ritkán saját kiszolgáló épületek is tartoztak, úgy a növények feldolgozására, mint a velük való gyógyítás céljára.
Sőt, másik végletként, a Majki Kamalduli Remeteségben találkozhatunk olyan sajátos megoldással is, melyben minden rendtag cellájához tartozott egy saját picike kert.
Az intézményesült kolostori termesztés a 8. században kezdődött, eleinte szimbólumrendszerek és nem elsősorban hatás alapján válogatva a növényeket, mely szempont a gyógyhatás és a megjelenés mellett máig fennmaradt.
A gyógynövényekről való gondoskodás a rendek napirendjéhez tartozott.
Ennek gyümölcse eleinte csupán a saját szükségleteket elégítette ki. Később egyre nyílt az olló, hogy végül a szerzetesek szolgálata, a gyógyításhoz kapcsolódóan, az európai gyógynövénykultúra elsődleges forrásává és megőrzőjévé váljon.
Az, hogy fűszernövényekből alakult volna a klastromok, kolostorok gyógynövénykertje, vitatható álláspont.
Mivel a középkorban általánosan használt fűszernövények nagy része gyógyhatással is bírt, az ekkoriban alkalmazott gyógynövények jókora hányada pedig aromás volt, így a két haszonnövény-kategória összemosódni látszik.
Különösen valószínűsíti ezt az állítást, hogy az érintett növények legtöbbje a Lamiales rendbe tartozott.
Így nagyobb mennyiségben tartalmaztak minden növényi részükben baktériumölő és emésztést serkentő illóanyagokat. Tehát a gyógyítás mellett alkalmasak voltak ízesítésre és tartósításra is; de megjegyzendő, hogy a középkorban magára a gyógyhatásra is általánosan a növények illata alapján következtettek.
Leggyakoribb gyógynövények a rendházak, kolostorok körül
Egy 12. századi mondás azt tartja, hogy „Miért is halna meg az ember, ha zsálya nő a kertjében?”
Ennek tudatában meglepő lehet, de sok esetben mégsem a ma jól ismert hatások határozták meg a kertek lakóinak összetételét.
A nyárfa Krisztus szenvedéseire emlékeztetve, az orbáncfű Keresztelő Szent János vérének jelképeként, a levendula Mária Magdolna növényeként. A rozmaring a szüzesség szimbólumaként, az árvácska a Szentháromság növényi megnyilvánulásaként, az izsóp pedig egy Kr.e. 3. századi bibliafordítási hiba miatt került a kolostorkertekbe.
Sőt, számos növény a népi vallásosság útján, például démonűző hatásukkal kapcsolatos hiedelmek révén vált kiválasztottá, kiszolgálva ezáltal a szélesebb rétegek gyógyászati koncepcióit.
A növényekből azután, néha szimbolikájuk, néha pedig valós hatásuk alapján, keverékeket és készítményeket állítottak elő.
A keverékek vagy a feledés homályába vesztek, vagy pedig világraszóló karriert futottak be. Például a 14. századtól világhírű, többek közt citromfűből és angelika gyökérből készített titkos összetételű karmelita víz, amely a maga korában szinte minden bajra orvosságot jelentett.
A gyógynövénykertek hagyományait Magyarországra a bencések hozták magukkal.
A mediterrán növények éghajlatunkon való túléléséről, valamint az életben tarthatatlan fajok helyettesítéséről aprólékos, türelmes nemesítő munkával gondoskodtak.
A legismertebb hazai kerteket Pannonhalmán, Zircen, Tihanyban, Halimbán, vagy Majkon találjuk, de akár még Budapesten belül is rálelhetünk kolostorkertekre, például az Iskolanővéreknél.
Hazánk gyógynövény-történetét tekintve, elsőként a 12. századi Pray-kódexben lelhetünk 27 növényre, melyek közül majdnem mindegyik máig használatos.
Ez a szám a 15. századra csaknem 200-ra duzzadt, a 19. századra pedig a mérhetetlen gazdagságú hagyomány immár elhagyta a kolostorkertek falait és megkezdődött a gyógynövénykertek világiasodása.
Gyakran jóval meg is haladva a szerzetesek kertészeti alkotásainak komplexitását.
Libidó és tiltott receptúrák
Ezeken a mélyen vallásos helyeken az erényeknek mindig nagy szerep jutott a növényválasztás során. Így a bujaságra utaló rózsa és liliom sokáig tiltott volt a kertekben. Ez addig tartott így, mígnem az egyház egy fordulattal épp a tisztaság szimbólumává tette őket, ami által rögvest elöntötték a kolostorok növénykertjeit.
A fokozott erkölcsösség tükrében nem csodálkozhatunk azon sem, hogy ezekben a kertekben a vágykeltő növények, valamint az afrodiziákumként fogyasztott készítmények alapanyagai is gyakran termesztési tilalom alá estek.
Ugyanakkor volt olyan faj, amely hasonló okokból, éppen hogy kívánatosnak számított.
Ilyen volt mégpedig a barátcserje, amit hormonális hatása miatt előszeretettel alkalmaztak a szerzetben élő férfiak libidójának elnyomására. Harmonikusabbá és feszültségmentesebbé téve ezáltal az összezárt együttélést.
Spiritualitás a kolostorkertekben
A kontemplatív, vagy más néven szemlélődő imádság egy olyan tudatos állapot, melynek során túllépünk a hétköznapi gondolatokon és megnyitjuk a szívünket Isten előtt.
A különleges gondolatok, az érzések és az érzékek itt komoly szerephez jutnak, így nem csoda, hogy a kolostorkertek tökéletes teret teremtettek az ilyen fajta lelki gyakorlatoknak.
A „csend hangja”, amelyet azok hallhattak meg, akik órákon át a növényekről némaságban gondoskodtak. Magában foglalta a víz csobogását, a termések zörgését, a kerengők visszhangjait, a saját lélegzetük neszét, a madarak énekét, végső soron pedig Isten hangját.
A meditációnak ez a formája a szerzetesi életmód egyik kulcsmozzanata és a lelkiség egy különleges megnyilvánulása.
Mindehhez azonban nem kell feltétlenül kolostorba vonulnunk, átélhetjük a saját kertecskénkben, balkonunkon, vagy akár szobanövények körében is.
Készítsünk saját kolostorkertet
A kolostorkertek formavilága és letisztult szimbolikája remek alapot teremthet az otthoni kertek, de akár lakáson belüli miniatűr-herbáriumok kialakítása során.
A szimmetria és a mértani pontosság kiemelt jelentőséghez jut ezekben a struktúrákban.
A középkori hortus conclusus-hoz igazodva, a területet kertnegyedekre osztva, a gyógy- és aromanövények csoportosított telepítésére kell törekedni.
Köztük alakítandó az Édent tápláló négy folyót jelképező térelválasztó, esetleg sétaösvény formájában.
A középpontban pedig egy dísznövényekkel körbeültetett termetes fa vagy vizet szimbolizáló tárgy, ami lehet egy kis csobogó, cserépedény, vagy kút.
Végül, a kert sarkaiban cserjék, valamint lehetőség esetén kis növésű fák kapnak helyet, melyekre például a füge, vagy a gyepürózsa kiváló, hagyománytisztelő választás lehet.
Én a magam részéről erdőkert párti vagyok.
A legnagyobb gyógynövénykerteket, az erdőket és mezőket Isten szabálytalannak és első pillantásra kaotikusnak teremtette.
Arra hív bennünket, hogy elmélkedéseink során Vele együtt fedezzük fel bennük a „titkos rendet”.
Így aztán kitűnő saját kolostorkert lehet az is, ha összekeverünk pár ezer, a termőhelyi sajátosságokhoz illeszkedő igényű gyógynövénymagot. Majd az összekeverés után egyszerűen csak elhintjük, a növényekre bízva, hogy ki hol szeretne élni.
Végül pedig a legfontosabb jótanács a saját kolostorkert gondozásához: Ne feledj imádkozni!
Ajánlott irodalom
Kalina Y. Boseva, Yulia Z. Bosseva: Edible and medicinal plants in the cloister gardens of West Europe (800s –900s AD), Phytologia Balcanica, 22(2), 2016
Stirling János: Magyar reneszánsz kertművészet a XVI-XVII. században, Budapest, Enciklopédia Kiadó, 1996.
Ana Duarte Rodrigues: Cloister Gardens, Courtyards and Monastic Enclosures, Évora, Chaia, 2015.
Bingeni Szent Hildegárd: Physica. Liber simplicis medicinae, Rochester, Inner Traditions, 1998.
A szerző
