Kakukkfű gyógyhatása

Felső szomszédaink gyönyörű, tündéri nevet találtak neki, benne van a szlovákság spirituális viszonyulása ehhez a gyógynövényhez.

A neve szlovákul (és sok más szláv nyelven is hasonló): ‘matyerina dúska’ – ami annyit tesz szó szerinti fordításban: ‘lehelet az édesanya kebeléről’.

Ebből nagyon szépen kirajzolódik, milyen mély kapocs fűzi a szlávokat a kakukkfűhöz: olyan erőt és támaszt látnak benne, mint ami vissza képes állítani a felső-légutakban a magzati állapot tökéletes együtt légzését az anyával, mikor még minden tökéletes volt, patika volt, friss volt, egészséges volt, kirobbanóan tiszta volt.

Vagy amikor csecsemőként anya mellén volt a legjobb aludni: az anyai kebel az életet és a nélkülözhetetlen levegővételt jelenti-ez maga a kakukkfű.

Nem mindegy, melyik fajtát választjuk. Pl. a Magas-Tátrában a mezei kakukkfű olyan, amilyenként nem ismerjük: nem világos lila, hanem egészen mélysötéten püspöklila, hatványozottan több hatóanyaga van és illóolajokban sokkal-sokkal gazdagabb.

Arrafelé minden felső-légúti tea alapja, tinktúrálják is, szirupot is készítenek belőle: természetes csak cukorral.

Én az idén cukorszirupba áztattam kevés orvosi zsályával. Sajnos nem szedtem belőle eleget, ezért nem tudtam rétegezni kristály cukorral, ahogyan kellett volna.

De ez egy gyógyszirup, egyébként sem mindennapos használatra való: jobb a kevés a semminél. Ezen kívül szoktam tinktúrálni, s leszárítani teának.

Mivel magas illóolaj tartalmú gyógynövényről van szó, nem szerencsés darabolva szárítani. A mezei kakukkfű nem bántja a gyomrot a kerti társával ellentétben.

Ő is alkímista növény, kivonatolható olajban-zsírban is: ez esetben gombás, fertőző bőrbetegségek jó orvoslója, egyéb gombaellenes növények társaságában.