ibolya, illatos ibolya

ibolya, erdei ibolya, illatos ibolya, márciusi ibolya, mezei viola, ibolya, gyöngevirág, gyógynövény, Viola odorata, Viola reichenbachiana Jordan ex Boreau, Viola sylvestris Lam., Viola reichanbachiana Jordan., Viola silvestris L.p.p. , ehető virág, ehető növény

ibolya, illatos ibolya

Illatos ibolya – egy igen hatékony háziszer.

 

Talán legközismertebb vad gyógynövényünk. Anyanövény a Viola odorata, illatos ibolya, liláskék vagy fehér kisebb-nagyobb virágokkal. Kertben elszaporodva gyomosít! Ő az illatos ibolya.

 

Illatos ibolya

Drogja négyféle.

Legkevesebb hatóanyagot – szaponinokat és szalicilsav származékokat – tartalmaz a virága: Violae odoratae flos, ugyanakkor ebben van a legtöbb illóolaj.

Legtöbb hatóanyag a gyökérben van: Violae odoratae rhizoma et radix, valamivel kevesebb a levélben: Violae odoratae folium.

A gyakorlatban enyhén illatos teának leginkább az ibolyavirágot gyűjtik.

Aki azonban komolyabban veszi a gyógyászati felhasználást, az a legkönnyebben gyűjthető, teljes virágzó növényt gyűjti gyökerestől, melynek drogneve: Violae odoratae herba et radix.

Ezt persze még frissen alaposan meg kell mosni, majd célszerű metszőollóval összevágni és szárítani.

Mennyiséget leginkább így, a virágzó növény kiásásával nyerünk.

Adagolása: csak egy kávéskanálnyi drog kell a virágból és a többiből egyaránt /csészénként/, mert nagyobb dózisban hányingert, sőt hányást, hasmenést okozhat!

Terhesség és szoptatás idején tilos használni !

 

Illatos ibolya hatása, felhasználása

Hatása nyálkaoldó, köhögést csillapító, nyugtató, valamint népi vérnyomást csökkentő és fájdalomcsillapító szer.

A drogot forrázzuk, gyökerét tartalmazó teát pár percig főzzük.

Az ibolya az egyik legkitűnőbb nyálkaoldó s így hurutos köhögést csillapító háziszer!

Orvosok ma is rutinszerűen írják fel a teljesen hasonlóan ható Ipecacuanha kivonatot.

Ez az ibolyához hasonló szerkezetű szaponin hatóanyagai miatt túladagolva ugyancsak az ibolyával megegyező tüneteket okoz, azaz hányást, hasmenést.

 

Korábbi vélemények az ibolyáról

Varró Aladár Béla gyógyszerész már az 1940-es években leírta, hogy a mi ibolyánk tökéletes helyettesítője a trópusi ipecacuanhának, idézem:

,,Az ipecacuanha gyökerét /az ibolya/ teljes mértékben pótolja, éppenúgy alkalmazható mint köptető, amikor erős elnyálkásodással, hörghuruttal állunk szemben. Nyugtató is. Vizelési inger, láz gyógyszere és emellett vértisztító. Az egész fű mézzel főzve igen jó hatással van hűlésből származó hörgő és torok elnyálkásodásnál, szamárköhögésnél.
Tuberculotikusok köhögésénél, tüdőcsúcshurutnál, légzési nehézségnél 1-3 héten át tartó teakúrát ajánlanak. Tinktúrája azonkívül a torokgyulladás, mandulagyulladás kipróbált háziszere.”

Persze minden kor füvesembere használta az ibolyát, amikor a tüdő valamely hűlésből eredő, vagy váladékozással, tüdőtáji fájdalommal járó betegségét akarta kezelni.

Fájdalomcsillapító hatását a nép ibolyavirág kivonatokban használja fel: olajban vagy alkoholban hetekig áztatnak friss ibolya virágot, majd leszűrve a jó illatú folyadékkal kenik a halántékukat, homlokukat fejfájás ellen, vagy a tinktúrából isznak is keveset.

Rák elleni népi alkalmazása a 20. század szülötte, hiszen ennek elejétől kezd erőteljesen növekedni a daganatos betegségek száma. Ilyen célra talán először dr. Zelenyák János lekéri plébános, ,,füvesember” pap és egyben országgyűlési képviselő ajánlotta 1908-ban, külsőleg:

,,Külsőleg a nyers leveleket és virágokat, ráksebekre kötözik.”

No lett is ennek folytatása, hiszen a következő 100 év néprajzi gyűjtéseiben felbukkan így, külsőleg alkalmazva, népi rákellenes szerként.

De tudnak az ilyen alkalmazás gyulladást csökkentő, fájdalomcsillapító, gyulladt dagadást oszlató hatásáról is.

Ezen utóbbiak többszörös tapasztalatom szerint így igazak, hiszen méh- és darázscsípés ellen azonnal alkalmazva a megtört, nyers ibolya levelet, látványosan, érezhetően csökkenti a fájdalmat, a gyulladást, a kezdődő duzzanatot!

Fontos ! Csak azonnal alkalmazva hat !

 

Hol található?

Általában a természetben találunk szinte bármikor ibolyalevelet. Másrészt csak a zsenge levél hat!

Nyár derekán ne is próbálkozzunk a tenyérnyire megnyúlt öreg ibolya levelekkel, ne csodálkozzunk, ha nincs hatása! Viszont ha nincs kéznél friss ibolya levél, majdnem olyan jól hat az útifű levele, valamint a botanikailag legközelebbi rokon, a vadárvácska levele is!

dr. Hanish Mazdaznan gyógymódja napjainkban csipkerózsika-álmából ébredve új divathullámát éli.

Nézzük csak mit ír dr. Szikszay Géza orvos és Mazdaznan szakértő az ibolyáról, még 1940-ben:

,,Ibolya. A vér és a bőr összes megbetegedése ellen egy rendkívül jó hatványt tartalmaz az ibolya. Frissen vagy szárítva esszük az ibolyákat vértisztítónak, skrofulózis és rákosodás esetén.
Megelőzésül is jót tesz ibolyát fogyasztani, de ahol már ki is fejlett a rák, ott két óránként 2 csésze ibolya teát igyunk. Ha a rák a felszínen van, ott lehet a zöld levelekből készült teát is alkalmazni vagy a beáztatott zöld leveleket felrakni. Az ibolya gyökérpor kitűnő fűszer, főleg tavasszal a sótlan étrend hatását fokozza. Ibolyagyökér tea jó bőrszépítő hatású.”

 

És a mottó: Örülj! Mosolyogj! Hát élsz!

 

Alkalmazása előtt mindenképpen érdemes kikérni fitoterapeuta szakértő véleményét!

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük