Csipkebogyó bor, magas C vitamin tartalmú “csodaszer”, vagy szimplán finom ízvilágú ital. Vigyázz, hogyan készíted!
Csipkebogyó bor – egy régi forrásban
Sokan mutogatják szép piros, tükrös csipkebogyó borukat, mint téli C vitamin forrásukat.
Sőt! Egykor Kártyás Anna füvesasszony is azt hitte, hogy cseresznyepiros csipkebogyó bora kiváló vitaminforrás a csipketea helyett.
Ám egy régi forrásom alapján úgy néz ki, tévedtek.
Talán marosvásárhelyi kutatók végezték az alábbi kísérletet a csipkebogyó bor C vitamin tartalmára vonatkozóan.
A kísérlet
50 dkg friss, kiválogatott és összezúzott csipkebogyót másfél liter vízzel és 5 dkg élesztővel kevertek, pár napig áztatták, majd préselve leszűrték.
A szűrlethez 25 dkg cukrot adtak, egy hónapig erjesztették, majd lefejtették és még egy hétig ülepítették.
Sárga színű bort /nem pirosat !!!/ kaptak, melyet kis üvegekbe töltöttek és azokat parafa dugóval zárták, sőt le is viaszozták, hogy biztosan ne kapjon levegőt.
A dugók viaszozása nélkül azt tapasztalták, hogy a bor levegőt kap és néhány hét után már nem lesz benne C vitamin, amit a bor MEGPIROSODÁSA jelez!
Viszont levegő nélkül, jól leviaszozva a bor C vitamin tartalma egy év tárolás után is csak negyedével csökken, vagyis C vitamin tartalmának háromnegyedét egy év tárolás után is megtartja, így tárolva.
A vitamin tartalmat a tárolási hőmérséklet nem befolyásolta, ilyen eredményt kaptak szobahőmérsékleten és pincében tárolva egyaránt.
/Orvosi Szemle, Marosvásárhely, 1957./
Érdekesség a csipkebogyó borhoz
Csak szintén érdekességként jegyzem meg, hogy a legmagasabb C vitamin tartalmat a Rosa fajok közül a Rosa glauca-nál mérték, ami ugye egy hegyvidéki Rosa faj, nos ennek termésében harmadával több C vitamin van, mint a mi csipkebogyónkban (Rosa canina).
Érdekes módon a mérési eredmények szerint a Rosa fajok C vitamin tartalma összefügg a tengerszint feletti magassággal.
Minél magasabban él egy faj, annál dúsabb a C vitamin tartalma.
