Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) vagy egyszerűen csak parlagfű napjainkban az egyik legvitatottabb, legmegosztóbb növény.

Egyik oldalról veszélyes, allergizáló gyomnövénynek, másik oldalról csodás hatásokkal rendelkező gyógynövénynek írják le.

Vajon melyik oldalon lehet az igazság, és lehet-e egyáltalán igazságot tenni?

Ennek jártam utána az indián népi gyógymódok és a modern tudományos kutatások segítségével.

parlagfű

Milyen gyógyhatásokat tulajdonítanak a parlagfűnek?

Az ambróziát a görög mitológiából ismerjük, az olümposzi istenek örök fiatalságot adó eledeleként jelenik meg. Az ambrózia jelentése: halhatatlanoké. Azt persze nem tudjuk, hogy mi is ez az ambrózia valójában, így aztán régóta foglalkoztatja az embereket ez a kérdés.

Az interneten hosszú évek óta terjedő, a parlagfű gyógyhatásairól szóló írásokban szinte kivétel nélkül megjelenik, hogy a parlagfű nem véletlenül kapta az Ambrosia nevet, hiszen sokrétű gyógyhatásai révén valószínűleg köze van a mitológiai örök ifjúságot adó eledelhez.

Az impozáns felsorolásokban a parlagfűnek egyebek között immunrendszert erősítő, méregtelenítő, általános szöveti és nyirokrendszer-tisztító, daganat gyógyító, fertőtlenítő, testsúlyt csökkentő, nyugtató, allergia- és asztmaellenes hatású, légzéskönnyítő, candida ellenes, féregűző, hurutcsökkentő hatást is tulajdonítanak. (1)

Parlagfű növénynemzetség

Az Ambrosia növénynemzetségbe körülbelül 50 faj tartozik, ezek közül csak Észak-Amerikában 17 faj él, az ürömlevelű parlagfű is ott őshonos. Egyébként pedig Európának is van őshonos parlagfüve, méghozzá a tengerparti parlagfű (Ambrosia maritima). (2)

Az ürömlevelű parlagfű Európában a 19. század óta fordul elő. Amikor Carl von Linné svéd botanikus 1753-ban meghatározta és elnevezte az Ambrosia artemisiifoliát, mindössze egy szárított és préselt herbáriumi példány állt rendelkezésére. (Vagyis valójában kettő, melyeket először külön fajnak vélt, és ekként is írt le, ám később kiderült, hogy egyetlen fajról van szó.) (3)

A Linné által megalkotott úgynevezett kettős nevezéktan a mai napig a növények és állatok tudományos név alapján történő pontos beazonosítását teszi lehetővé. Linné két ismert munkájában, a Genera Plantarum és Species Plantarum címűekben részletesen ír a kettős nevezéktan elnevezési szabályairól, ám a nevek eredetéről nem ejt szót. Így aztán csak feltételezésekre hagyatkozhatunk, amikor azt próbáljuk eldönteni, hogy valóban az istenek eledeléről vagy Ambrosius (Ambrose) püspökről (aki azóta Szent Ambrusként Milánó védőszentje lett) kapta-e nevét a növény.

Mire használták az indiánok a parlagfüvet?

Mivel az ürömlevelű parlagfű Észak-Amerikában honos, ezért megkerülhetetlen, hogy az indián hagyományoknak, ha úgy tetszik, az indián népi gyógyászatnak is utánajárjunk. Éppen ezért amerikai weboldalakon is kutakodtam, hogy megtudjam, az indiánok vajon hogyan és mire használták a parlagfüvet.

Sajnos a hosszas kutakodás sem sok eredményre vezetett. Mindössze néhány gyógynövényes weboldalt és egy amerikai egyetemi adatbázist találtam, amelyek egyáltalán megemlítik a parlagfű bármilyen gyógyhatását, gyógyászati felhasználását. A legfigyelemre méltóbbnak egy ehető növényekkel foglalkozó weboldal bizonyult, amely igen hosszú, részletes cikket közölt a parlagfűről, ám sajnos nem azzal az eredménnyel, amire vártam.

Az egyik forrás szerint a parlagfüvet használták a dakoták, a lakoták, az irokézek, a delaware és a cherokee indiánok egyaránt, méghozzá hányingerre, menstruációs problémákra és lázas állapotok esetén. A gyökerét egyes törzsek hashajtóként, levelének nedvét pedig rovarcsípések és mérges szömörce okozta bőrpanaszokra alkalmazták.

A másik forrás szerint a föld feletti részeket hasmenés ellen, a gyökeret pedig szívgyógyszerként használták a dakoták és az irokézek, a delaware indiánok pedig a levelek kivonatát vérmérgezés megelőzésére, a lakoták ugyanezt duzzanatokra alkalmazták.

Egy további forrás szerint a föld feletti részeket a dakoták hányás ellen, a delaware indiánok vérmérgezésre használták. A houmák a gyökérfőzetet alkalmazták menstruációs problémákra, az irokézek hasmenés ellen. A szétzúzott leveleket a cherokee indiánok és az otók is használták, előbbiek rovarcsípésre, utóbbiak a hegesedéssel járó testdíszítések gyógyítására. A vizes kivonatot a cherokee indiánok csaláncsípésre, a lakoták duzzanatokra, a mahunák bőrkiütésre használták. Továbbá a cherokee indiánok a levélnedvet lázcsillapításra, tüdőgyulladásra és elfertőződött lábujjakra is alkalmazták.

Milyen parlagfű fajokat használtak az indiánok?

Az indiánok az Egyesült Államokban élő 17 parlagfűfaj közül olyanokat is felhasználtak, melyek hazánkban nem fordulnak elő. Az Ambrosia tenuifolia szárított gyökerét és zöld szárát a papago indiánok a mai napig fogyasztják. (3)

Egy másik parlagfű faj, az Ambrosia ambrosioides gyökeréből készült tea menstruációs fájdalmakra, erős menstruációra és a nők szülés utáni felépülésének segítésére szolgált, a levelekből pedig mellkasi pakolást készítettek köhögés esetén légzéskönnyítési céllal. (4)

Az Ambrosia acanthicarpa őrölt gyökerét a zunik használták fogfájás esetén, föld feletti részéből a menstruáció megindítására és magzatelhajtásra készítettek teát. A navahók testfestékként használták a levélből készült kormot. (5)

Az Ambrosia confertiflora összerágott virágát hasmenésre, az Ambrosia cumanensisből készült teát székrekedésre és erős menstruációs vérzésre, illetve gyomorhurut, gyomorfájdalom, menstruációs görcsök és reumás panaszok elleni pakolásként alkalmazták. (6)

Tehát az indiánok több Ambrosia fajt is használtak elsősorban fájdalomcsillapítóként, görcsoldóként, hasmenésre, székrekedésre, menstruációs panaszokra, nehéz szülésre, a méhlepény távozásának segítésére teaként, illetve pakolásként ízületek fájdalmaira és gyulladt szemekre. (7)

A parlagfű, mint tápláléknövény

És akkor jöjjön az üdítő kivételnek számító, ehető gyomokkal foglalkozó amerikai weboldal. A hosszú és igen részletes cikkben főként tápláléknövényként ejtenek szót a parlagfűről, méghozzá főként az óriás parlagfűről (Ambrosia trifida), melyet egykor az indiánok vélhetően termesztésbe is vontak, illetve gabonanövényként vagy olajos magként fogyasztottak magas zsiradék- és fehérjetartalma okán. Arról is szó esik a cikkben, hogy az Ambrosia tenuifolia faj gyökerét egykoron fogyasztották.

Az egyes parlagfűfajok gyógynövényként történő felhasználásánál általánosságban antibakteriális és vírusellenes hatásukat emeli ki a cikk. Ambrosia ambrosioides gyökeréből teát készítettek a frissen szült nőknek, Ambrosia confertiflorát pedig hasmenésre használták. Az Ambrosia cumanensis sárgaláz, székrekedés és erős menstruációs vérzés esetén jelentett segítséget, a növény levét pedig mellhártyagyulladás esetén, a gyökér vagy a hajtás kivonatát megfázás, láz, influenza, illetve szülés utáni regenerálóként használták. Ambrosia elatior borogatásként, Ambrosia hispida gyomorfájdalom, étvágytalanság, láz, influenza és menstruációs fájdalom ellen jelentett segítséget. Az Abrosia psilostachya keserű főzetét lázcsillapítóként használták.

parlagfű

Mit mond a tudomány a parlagfűről?

Minden ellenkező híresztelés ellenére folynak modernkori tudományos kutatások a parlagfűvel kapcsolatban, ahogy más (gyógy)növényekkel kapcsolatban is. A tudományos kutatások pedig a parlagfűvel kapcsolatban is adhatnak okot bizakodásra.

Talán az egyik legnagyobb tudományos publikációkat gyűjtő adatbázis a Biotechnológiai Információk Nemzeti Központjának PubMed adatbázisa, ahol számtalan (gyógy)növényre vonatkozó kutatási eredmény található, így a parlagfűre vonatkozóan is rengeteg találatot kapunk.

Pozitív eredménnyel záródó kutatások

A parlagfűre nézve kifejezetten pozitív végkifejletű az a kutatás, melyet az Alzheimer-kór kapcsán végeztek. (8)

Szintén pozitív végkifejletű az a kutatási eredmény, mely a parlagfű egyik szeszkviterpén molekulájáról tesz biztató megállapítást. Laborkörülmények között az izabelin erős antibakteriális hatást mutatott a multirezisztens Staphylococcus aureus, illetve a Paenibacillusok ellen. Előbbit kórházi szuperbaktériumként is ismerjük, utóbbi baktériumnemzetség egyik képviselője pedig a méhek lárvakori pusztulásáért felelős (Paenibacillus larvae). Kevéssé ad okot az örömre, hogy az izabelinről már korábban is tudták, hogy az allergiát okozó receptorokon bioaktivitást fejt ki, vagyis egy parlagfűallergiát kiváltó vegyületről van szó. (9)

Egy tanulmány szerint Ambrosia confertiflora és az Ambrosia ambrosioides antibakteriális hatásúnak bizonyult. (10)

Negatív, vagy vegyes eredménnyel záródó kutatások

Egy kínai kutatás pedig arról számolt be, hogy két új szeszkviterpén glükozidot izoláltak, majd ezek leukémiára gyakorolt hatását vizsgálták. Sajnos a kutatás negatív eredménnyel zárult. (11)

A parlagfüvet elfogyasztani kívánóknak figyelmeztetés, hogy az őszirózsafélék családja, melynek a parlagfű is tagja, nehézfémgyűjtő tulajdonsága megállapítást nyert. (12) Tehát a gyűjtés helyének megválasztásakor ezt érdemes figyelembe venni.

A többi kutatási eredmény a parlagfű allergizáló hatásáról és inváziós növény mivoltáról szólnak.

Magyarországon a Szegedi Tudományegyetemen végeztek kutatásokat a parlagfűvel kapcsolatban. Megállapítást nyert, hogy a növényből kivont szeszkviterpének baktériumellenes és gombaellenes hatásúak, valamint gátolják a sejtosztódást. Ez utóbbi megállapítás némi bizakodásra adhat okot a rákterápia terén. Ugyanakkor a növény érintésekor kontakt dermatitiszt, vagyis csalánkiütéses bőrtüneteket okoznak ugyanezek a szeszkviterpének. Továbbá az is megállapítást nyert, hogy nem okoz allergiás tüneteket a növény szájon át történő elfogyasztása. (13)

 

Parlagfű és az allergia

Az allergia kérdését sem kerülhetjük meg, ha a parlagfűről beszélünk.

Allergia gyakorlatilag bárkinél, bármikor, bármire kialakulhat. Rengeteg mindent tartunk számon úgynevezett allergénként a házi portól a macskaszőrön át különféle élelmiszerekig.

A gyógynövények között is számtalan allergizáló fajt találunk. Általában a fészkesvirágzatúak családjába tartozó gyógynövények tipikusan ilyenek, de nem kizárólagosan. A fészkesek közül is a kamilla az egyik legnagyobb eséllyel allergizáló, viszont a cickafarkfűre, és bármilyen hihetetlen, a körömvirágra is sokan allergiások. Persze elsősorban nem a pollenjük okozza a problémát.

Ugyanakkor a pollennaptárakból is pontosan tudjuk, hogy többek között a nyárfa, a fenyőfélék, a fűzfa, a nyírfa, az útifüvek, a csalán, az üröm, a hárs, az akác és az aranyvessző pollenje is allergizál, hogy gyógynövényeket emeljünk ki a listából. (14)

Tehát nem a parlagfű az egyetlen növény a listán, illetve az allergia okai és gyökerei nagy valószínűséggel elsősorban nem is az úgynevezett allergénekben keresendők. Tehát az sem valószínű, hogy az allergizáló növényektől kell megszabadulnunk, ahogy az sem, hogy ha megszabadulunk az összes allergizáló növénytől, akkor az allergiának is búcsút mondhatunk. Függetlenül attól, hogy gyógynövényről van-e szó vagy sem.

Mindazonáltal sem az ősi tudást is magukba foglaló amerikai források, sem a modern kutatási eredmények nem támasztják alá mindazt a sokrétű és impozáns gyógyhatást, amelyeket napjainkban a parlagfűnek tulajdonítanak. Bár a parlagfű allergiásokat nyilván az sem mentené meg szenvedéseiktől, ha kiderülne, hogy tényleg az egyik legnagyszerűbb gyógynövénnyel állunk szemben.

Aki mindennek ellenére vagy mindezzel együtt fogyasztani szeretné a parlagfüvet, megteheti, hiszen ezt nem tiltja semmilyen törvény. Az úgynevezett OGYÉI negatív lista és a 81/2003. ESzCsM rendelet azonban nem ad lehetőséget a parlagfű kereskedelmi forgalomba hozott élelmiszerekben (a szárított gyógynövények is ebbe a kategóriába tartoznak) és étrend-kiegészítőkben történő felhasználására. (15)

 

Források:

  • (1) http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/3094/1/2063727%20Kiss_Gyogyszereszet-2012-09.pdf
  • (2) https://hu.wikipedia.org/wiki/Parlagfű_(növénynemzetség)
  • (3) http://www.ameganet.hu/wp-content/uploads/2012/02/Istenek_eledele.pdf
  • (4) http://naeb.brit.org/uses/search/?string=Ambrosia+ambrosioides
  • (5) http://naeb.brit.org/uses/search/?string=Ambrosia+acanthicarpa
  • (6) http://www.plantsoftheworldonline.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:11053-2
  • (7) https://phibeearomatics.com/aromatherapy-article-slimleaf-ragweed.html
  • (8) https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/31009220
  • (9) https://www.google.com/search?client=opera&q=google+fordító&sourceid=opera&ie=UTF-8&oe=UTF-8
  • (10) https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/24267469
  • (11) https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/25764487
  • (12) https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/29417231
  • (13) http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/3094/1/2063727%20Kiss_Gyogyszereszet-2012-09.pdf
  • (14) https://www.webbeteg.hu/cikkek/adattar/603/pollennaptar
  • (15) https://ogyei.gov.hu/dynamic/Alkalmazasra_nem_%20javasolt_novenyek_2018.pdf