Nehezen álltam neki, mert a szeretet is egy absztrakt fogalom, és sokan nem azt gondolják alatta, amit valójában takar.
Igaz szeretet?
Szeretetnek nevezünk mindent manapság, ami igazából kötődést jelent.
Kötődni pedig olyan élőlényekhez, tárgyakhoz szoktunk,amiktől többnek érezzük magunkat.
Akik, amik által érezzük, hogy fontosak vagyunk, ha így érthetőbb, amik emelik az önmagunkról alkotott képet.
Nem szeretni pedig ennek az ellenkezőjét szoktuk.
Azokat a személyeket, élőlényeket és tárgyakat, amik rombolják a valósnak vélt identitásunkat.
Ez viszont amit leírtam nem a szeretet, hanem önmagunk magasztalása, és az ego további növelése, ami által gazdagabb vagyok egy baráttal például, aki által érezheti a kicsi én, hogy igaza van, azaz okos, vagy szép, vagy gazdag, vagy sikeres vagy jóságos stb.
Itt már megjelent a hierarchia, amiben egyik, támogatja a másikat.
Amelyik a támogató, az a hierarchiában alacsonyabb szinten foglal helyet.
Ez nem gond, ha növényekről, vagy állatokról van szó, mert nekik nincs egójuk, és nyilvánvalóan kötődni fognak ahhoz, aki ételt, vagy italt ad nekik.
Igaz szeretet = kötődés?
A problémát az jelenti, ha emberről van szó, hiszen a másik is szeretne szebb, okosabb, és jobb lenni.
Együttműködés az, amikor ezek a szerepek váltakoznak, hiszen akkor kölcsönösen emeljük egymást, de ez bármilyen szép is, kötődésnek nevezik.
Megkötöm a másikat, ő pedig engem.
Kölcsönösen függünk tehát egymástól.
A kötődés veszélyei
Erre szükség van, viszont veszélyes is, ha valaki sok helyen áldozat szerepben van jelen.
Abban az esetben függőség alakul ki ő és a környezete között, amiben rá együttérzéssel, sajnálattal, vagy éppen lekicsinylően tekintenek.
Itt már nem, hogy szeretetről nem beszélhetünk, hanem pontosan az ellenkezője történik.
Rontjuk, vagy pusztítjuk a másikat, aki függősége okán nehezen tud, vagy egyáltalán nem is tud kiszállni a neki szánt szerepéből.
Ez a “támogató”, ugyanakkor leginkább lenéző közeg egyre nagyobb feszültséget okoz benne és belebetegszik.
Valójában észre sem vesszük, hogy maga az áldozat az, aki önfeláldozása árán, igazán támogatja a többit, hiszen nélküle a másik nem lehetne sem “jó”, sem szép, sem okos, önmaga szemében.
Ezért is van gyakran az, hogy ha egy túl jó ember, aki mások érdekeit előbbre valónak tartja, rákos lesz, viszont, ha kiemeled a közegéből, akkor meggyógyul.
A rákból felgyógyult személyek beszámolóit végighallgatva mind megtalálható az a momentum, hogy leépítésre került az úgymond baráti, vagy családi környezet, amiben éltek, vagy elhagyták a mérgező környezetüket, és külföldre mentek mélyebb felismeréseket kutatva.
Az igaz szeretet felismerése
Az igazi szeretet ennek az ellenkezője, és nagyon kevesen képesek rá.
Az igazi szeretet, erkölcsi tartással kezdődik, és mély alázattal zárul.
A szülőség, már egy ebben való fejlődés jó példája, ha a szülő, képes megfejlődni.
Ez pedig egy olyan csodálatos kapcsolat, amiben nincsenek elvárások, és feltételek nélküli.
Amíg egy babáról van szó, könnyebb megvalósítani, de akkor sem egyszerű.
Hányszor érzi magát az az anya áldozatnak, aki ezt megpróbálja?
Hányszor fogja érezni, hogy ő mennyi mindent megtett, megtesz stb.?
Ezek mind mind az ego elvárásai, hogy a másik fél is emelje őt, vagyis a kötődés egyik megnyilvánulása.
Ahhoz, hogy igazán tudjunk szeretni, ismernünk kell a saját határainkat is.
Mit, és mennyit vagyunk képesek feltételek nélkül adni, és mik azok, amit már nem.
Ehhez pedig önismeret is szükséges.
Az erkölcsi tartásra pedig ahhoz van szükség, hogy tisztelni tudjuk a másikat, támogatni azt amilyen.
Elfogadni azt, amiben különbözik.
Alázatra ahhoz van szükség, hogy belátásunk legyen arra, hogy nem nálunk van az egyetlen igazság.
Igazán szeretni azt jelenti, hogy szeretni valakit azért, amilyen és aki, minden pillanatban, és ebben támogatni, elvárások és megkötések nélkül.
Ha valaki erre képes, akkor már nem a többiek energiájából táplálkozik, hanem saját belső erejéből.
Aki mindenkit képes így szeretni, az pedig hazatalált.
Vagyis visszatalált Istenhez, és nincs szüksége emberi segítségre, szeretetre, elismerésre, vagy támogatásra.
Ilyen volt például Jézus.
A felismerés
Most azt gondolhatod, hogy te milyen szuperül csinálsz mindent, és erre rég képes vagy.
Amikről én írok, az elme által sokszor nem érthetőek igazán, hiszen mély tudattalanról írok, nem pedig a tudatos világról.
Ezért gyakran érezhetitek azt, hogy “óh, ezen én már túl vagyok”, meg “óh ezt én már akkor szuperül csinálom”.
Akik ezt érzik most, azok nem érezték meg magukban a lelkük igazságát.
Az igazság az, hogy a mai világban ettől nagyon távol vagyunk.
Azok, akik ezt képesek érezni, és látni is, viszont újra értelmezhetik a kapcsolataikat a többiekkel, és képesek lesznek felismerni a rombolás és a valódi támogatás közötti különbséget.
HA SZERETNÉL RENDELNI KRISTÁLY ÉKSZERT, VAGY SZERETNÉL KONZULTÁLNI ERRŐL A TÉMÁRÓL, AKKOR KATTINTS AZ ALÁBBI LOGÓRA:
