2014. február 27. csütörtök | dr Jung Andrea A fogszuvasodás kezelése ősi időkre nyúlik vissza. Néhány legkorábbi bizonyítékát fedezték fel a kutatók a mai Marokkó területén több mint 13 700 évvel ezelőtt élt kőkorszaki vadászó-gyűjtögető népek csontváz maradványainak vizsgálatakor. Fogszuvasodás kezelése a paleolit korban Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) ismertetett tanulmány szerint a korabeli emberek sok magas szénhidráttartalmú ételt fogyasztottak. A fogaik rossz állapota pedig azt sugallja, hogy gyakran szenvedhettek fájdalmaktól – adta hírül a BBC News. „Egy bizonyos ponton a fogideg elhal, ám egészen addig a fájdalom nagyon nehezen elviselhető. Ha tályog is kialakul, akkor egyenesen kínzóvá válik az állkapocsra nehezedő nyomás miatt – magyarázta Louise Humphrey, a londoni Természettudományi Múzeum munkatársa. – Aztán persze a csont perforálódik és a tályog megszűnik. Épp ennek a nyomait látjuk az általunk vizsgált állkapcsokon.” Magas cukortartalmú növények A magas cukortartalmú ételek miatt a foglyukadás mára széles körben elterjedt problémává vált a modern társadalmakban. De nem volt mindig ennyire rossz a helyzet. A fogak sorsa akkor pecsételődött meg igazán, amikor az emberek földművelő közösségekbe tömörülve hozzáláttak a növénytermesztéshez és jóval több szénhidrátot kezdtek fogyasztani. A jelek szerint a korábbi vadászó-gyűjtögető társadalmak esetében pedig a magas cukortartalmú növények okoztak problémákat. A kutatók 52 olyan csontváz fogainak állapotát vizsgálták meg, amelyeket az elmúlt tíz évben tártak fel a kelet-marokkói Galambok barlangjában. A csontvázak a 13.700 évvel ezelőtti és 15 ezer évvel ezelőtti időszak közötti periódusból származnak. Hármat kivéve a leletek mindegyikénél a fogszuvasodás jeleit észlelték a kutatók, akik az egyének megmaradt fogainak több mint felén lyukakat és egyéb károsodásokat fedeztek fel. Néhány esetben a száj egészségi állapota olyan rossz volt, hogy súlyosan ártalmas tályogok fejlődtek ki. A barlangnál talált vadnövénymaradványok arra utalnak, hogy az ott élt kőkorszaki emberek rendszeresen fogyasztottak édes makkot, fenyőmagot, pisztáciát. A csiga is népszerű csemegének számított körükben. Még ha létezett is bármilyen szájhigiénia a korszakban, az étrend kitűnő táptalajt biztosított a fogzománc szuvasodásáért felelős savat termelő baktériumok számára. A fájdalom mellett az érintetteknek valószínűleg rendkívül rossz lehelettel kellett együtt élniük. A szakemberek szerint bár az ottani emberek továbbra is gyűjtögettek vadnövényeket, viszonylag ülő életmódot kezdtek folytatni. Ezt bizonyítja a Galambok barlangjánál talált sírok hosszú sora és a növénymaradványokkal teli mély „hulladéklerakó”. Ennek köszönhetően a kutatók nagy számú csontmaradványt tudtak megvizsgálni és az akkori táplálkozási szokások fényében tudták tanulmányozni a kőkorszaki emberek szájának egészségi állapotát. Fogszuvasodás kezelése a kőkorban Humphrey szerint egyértelmű, hogy a vizsgált területen élt emberek kulturális okokra visszavezethető változtatásokat eszközöltek a fogaikon. Az esetek több mint 90 százalékában ugyanis az egyik vagy mindkét felső-középső metszőfog el lett távolítva. Azt azonban nem tudni, hogy vajon a lyukas fogakat is eltávolították-e. A fogorvoslás legkorábbi bizonyítékai nagyjából 6500 évvel ezelőttről származnak, amikor méhviaszt használtak a lyukak betömésére. Forrás: http://www.bbc.co.uk/news/science-environment-24332237 MTI A szerző dr Jung Andrea See author's posts
