A nap energia létfontosságú az élőlények fennmaradása szempontjából. Sokkal fontosabb, mint azt sokan gondolják.
Az anyagcsere lényege két, egy időben lejátszódó ellentétes folyamat: felépítés és lebontás, vagyis asszimiláció és disszimiláció.
Az élőlény a környezetéből felvett anyagból felépíti saját élő anyagát, magához idomítja, ez az asszimiláció.
Az élő anyag elsősorban fehérjékből áll, amelyekhez még más, szerves és szervetlen vegyületek is társulnak. A szerves vegyületek, különösen a fehérjék és a nukleinsavak nagy molekulájú anyagok. Egyes fehérjékben sok százezer atom kapcsolódik össze. Minden építés energiát igényel. Az egyszerű alapanyagok asszimilálásához is igen sok energia szükséges.
Vajon honnan szerzi az élőlény az energiát?
A Napból!
Közvetlenűl vagy közvetve minden élőlény a napfény energiájából él.
A zöld növényi szervezetek különleges festékanyagot tartalmaznak: a klorofillt.
A klorofill „befogja” a fényenergiát és kémiai energiává alakítja. A klorofill segítségével a növényi szervezet a levegő széndioxidjából és a vízből cukrot állít elő.
Ezzel a növény tulajdonképpen elraktározza a napfényt, miközben oxigén válik szabaddá.
A növény nappal, a napfény segítségével nagy mennyiségű cukrot termel, s azt keményítővé alakítás után elraktározza.
Földünkön ez a cukorképző folyamat, vagyis a fotoszintézis az alapja minden életnek.
Közvetve nemcsak a zöld növény, hanem minden élőlény a cukorban felhalmozott napfény energiával építi fel teste élő anyagát.
Mondhatnánk: a Nap éltet bennünket.
A szén vagy a petróleum égésekor az az energia szabadul fel, amelyet a régen elpusztult élőlények, közvetlenül vagy közvetve, de szintén a Napból kaptak. A Nap az ember élettára.
Az újabb kutatások szerint a fotoszintézis során nemcsak cukrok, hanem más vegyületek, így fehérjék is képződnek. A fotoszintézis csökkenti a levegő széndioxid tartalmát, ugyanakkor növeli a levegő oxigén tartalmát.
Most vizsgáljuk meg, hogy mi történik éjszaka?
A növényben elraktározódott keményítő részben ismét cukorrá alakul, amit a növényi nedvkeringés elszállít az egyes sejtekhez.
Ezekben a sejtekben a cukor a sejtek disszimilációja folytán széndioxiddá és vízzé bomlik. Közben a felszabaduló energia segítségével a talajból származó nitrogéntartalmú sókból – salétromból és ammónia vegyületekből – a cukor bomlástermékeivel fehérjék képződnek. A növény tehát nem a napfényben, hanem a sötétben növekszik!
A zöld növény felhasználja a fényenergiát és egyszerű szervetlen vegyületekből nagy szerves molekulákat, többek között fehérjéket állít elő! A zöld növény önellátó, egyenesen a Napból él.
Az állatok és a pl. a gombák testében nincs klorofill, ezért nem tudják a fényt felhasználni és egyszerű szervetlen anyagból nem tudnak szerves vegyületeket képezni.
Hogyan történik ezeknek az anyagcseréje?
Úgy, hogy a zöld növények által már előállított szerves anyagokat használják fel. Ez vonatkozik a húsevő állatokra is, mert a húsevő számára táplálékként szolgáló szervezet vagy növényevő, vagy maga is növényevőt fogyaszt. A gombák pedig az élő vagy korhadó-rothadó növényi, illetve állati szervezetek szerves anyagaiból élnek.
A növényekből származó szerves anyagokat a klorofill nélküli a gombák és az állatok szervezetükben a disszimiláció során lebontják. Az így keletkező kisebb szerves molekulák egy részét ismét felhasználják arra, hogy a saját élő anyagukat építsék fel. A másik részét tovább bontják, egészen addig, amíg a szerves anyagok szervetlen alkotórészeikre nem esnek szét.
A közben felszabaduló energiát az építő folyamatokhoz használják fel. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a zöld növények a nap energia akkumulátorai. Összegyűjtik és a többi élőlény számára hozzáférhetővé teszik a napfény kincseit.
A zsírok
A zsírok az élő szervezet legföbb energiaforrásai.
Ismeretes, hogy nehéz testi munkához a szervezetnek különlegesen sok zsírra van szüksége. Aratás vagy bányamunka végzése közben a zsírban gazdag étel, pl. a szalonna, észrevehetően javítja a kondíciót.
Ennek a közismert ténynek kémiai oka van!
A szénhidrátok lassú égése jelentékeny energia felszabadulással jár a szervezetünkben, a zsírok hasonló feldolgozása közben azonban csaknem kétszer annyi hasznosítható energia szabadul fel!
Minél jobb a tűzelőanyag, annál több hőenergiát nyerhetünk.
Minél jobb szénnel fűtűnk, annál melegebb lesz ugyanannyi tüzelő felhasználásával.
Ha dúsabb a tápanyag energiában, akkor annál több, munkavégzésre használható energia szabadul fel a lassú égés közben. Ezért a zsíroknak igen nagy biológiai jelentőségük van.
E.M. Foster angol író megállapította: hogy az étel az élet öt fontos rendezőjének egyike ” kapocs az ismert és az elfeledett között.”
A szerző
