Mik a betegségek okai?

A betegségek okai vajon tényleg a vírusok, baktériumok és egyéb kórokozók?

Megbetegedéskor azt mondjuk: elkaptam valamit. Elkapni arra utal, hogy kívülről jön valami, amit megfogunk.

Azt mondjuk, hogy „elkaptam”. Elkaptam, mint egy labdát, pont ugyanaz a kifejezés. De ez valójában nem csak a kifejezésben jelenik meg, hanem abban is, ahogyan a betegségről gondolkozunk.

Elkaptam egy vírust, megbetegített egy baktérium stb. Úgy tekintünk rá, mintha tőlünk teljesen függetlenül jönne a dolog.

Betegségek okai – az életmód

Persze mindenki hallott már az egészséges életmódról és az életmódot, vagyis a nem megfelelő életmódot úgymond „komolyabb betegségek” esetében figyelembe is szoktuk venni, mint megbetegítő tényezőt, tehát itt megjelenik az egyéni felelősség.

Ha valaki 30 éve dohányzik, és utána tüdő problémája lesz, akkor azonnal összekapcsoljuk a betegséget és az életmódot, mert eléggé nyilvánvaló, (bár itt is mögé nézhetnénk a dolognak, hogy miért volt szüksége
arra, hogy dohányozzon).

De sokszor hallunk ilyen történeteket például, hogy „Az a szegény asszony, nem ivott, nem kávézott, nem dohányzott aztán mégis rákos lett…” Mintha a közgondolkozás az akut betegségeket kívülről
jövőnek, a komolyabb betegségeket pedig valami sorsszerűségnek tartaná.

Aztán itt is szokott jönni az, hogy „Jaj, mert ahol dolgozott ott szívta a ragasztó szagát.”, emiatt történt ez és ez. Szóval számításba vesszük itt is a külső környezeti tényezőket. Ebből arra következtethetünk, hogy nagy általánosságban az emberek kívülről jövőnek, maguktól függetlennek érzékelik a betegségeket.

Betegnek lenni, betegséget elkapni olyan, mint a körülmények áldozata lenni.

Belső okok

Az én tapasztalatom pedig az hogy, ami leginkább megbetegít az belülről jön.

Ezzel nem azt állítom, hogy például aki káros sugárzásnak teszi ki magát az következmények nélkül marad. Ha például mérges gázt lélegez be valaki, az természetesen nem maradhat következmények nélkül.

Az is igaz, hogy számít az étkezés, számít a sport, az életmód. Számít, hogy mennyit alszunk, hogyan alszunk, mennyi kemikáliát viszünk be magunkba (és ezt minden értelemben értem). Fontosak a környezeti tényezők és még hosszan sorolhatnám, hogy mi minden. Sőt azzal is előfordulhat, hogy jön a vírus, a baci stb. és ledönt a lábamról. De észrevehetjük, hogy bizonyos embereket ledönt, másokat nem.

Vajon mitől függ, hogy valaki elkapja, vagy nem kapja? Attól, hogy jól mossa-e a kezét?

Az ember test, szellem és lélek. Úgy gondolom, hogy leginkább attól függ, hogy valaki egészséges marad vagy megbetegszik, hogy hogyan van lelkileg. Ha jól van, akkor nagy eséllyel testileg is jól lesz és nem fog elkapni betegségeket.

Ha nincs jól, nem érzi jól magát, akkor a bőrében sem fogja jól érezni magát, magyarul beteg lesz.

Rüdiger Dahlke több könyvet is írt erről, például „A lélek nyelve a betegség” címűt. De számos más könyve is erről szól.

A betegség a lélek megnyilvánulása, a lélek így kommunikál.

Egy ideig nincs jól, nincs jól, és ha az ember nem tud változtatni a helyzetén, nem tud jól lenni, akkor a lelki nem jól léte egyszer csak már betegség formájában nyilvánul meg.

Betegségek okai – társas kapcsolatok

Véleményem szerint az embereket a társas kapcsolatok betegítik meg, az ahogyan egymással viselkednek. De ez még mindig külső ok.

Ha tovább megyünk, akkor az embereket a társas kapcsolatokra adott saját reakciójuk betegíti meg. Az embereket a saját érzelmeik betegítik meg: a dühük, a félelmük, a rettegésük, az aggódásuk, a gyűlöletük, és minden olyan negatív érzelem, amivel nem tudnak mit kezdeni, vagy esetleg csak elnyomni tudják magukban.

Ahogyan az érzelmeink a testünkben tüneteket okoznak az a nyelvi szófordulatainkban is megjelenik.

Ilyeneket mondunk a leghétköznapibb szituációnkban, hogy „megfájdul a fejem tőled”, ami annyi jelent, hogy bosszantasz, gondot okozol nekem. Vagy: „görcsbe rándul a gyomrom”, amikor félelemmel reagálunk.

Gyakran hallani az alábbit: „felrobbanok”, amikor annyira dühös, haragos feszült valaki és azt érzi szétfeszíti belülről az érzés.

„Ökölbe ugrott a kezem”, amikor már a dühe a haragja szinte ütésre késztetné tehetetlenségében. Vagy: „remegtem az idegességtől”. Itt egyértelműen ki is mondjuk, hogy mi a lelki ok és mi a testi tünet. „Majd kiugrott a szívem a helyéről”, izgalom, stressz, idegesség vagy akár pánik esetében is tapasztaljuk. „Majd bepisiltem izgalmamban”. Szintén az izgalom, akár a pozitív izgalom kifejeződése. „Fáj rá a fogam” a vágyakozás,
az elérhetetlen dolgok utáni ábrándozás megnyilvánulása. És ne feledkezzünk meg a gyász, a bánat okozta megbetegedésről sem, mert az is megjelenik a szóhasználataink között: „belehalok az elvesztésének a fájdalmába”. Mennyire plasztikus, mennyire jól látható, hallható a nyelvi kifejezésekben, mégis, aki benne van a helyzetben sokszor nem is veszi észre, vagy legalábbis nem tudatosítja, hogy mit is mond valójában.

Betegségek okai – gyakorlati példákon keresztül

Amikor egy páciens érkezik a rendelőmbe, akkor hosszan beszélgetünk. Kikérdezem őt egészen a születésétől – vagy ha van információnk, akkor a várandósságtól – és végigmegyünk a betegségei mentén az egész életén. Mintegy számegyenesen megállunk egy-egy betegségnél és ilyenkor megkérem, hogy meséljen nekem arról, hogy mielőtt ez az egészségügyi probléma jelentkezett milyen élethelyzetben volt, mi történt?

Kivétel nélkül mindig van valami a betegség előtt, amit a páciensek erre a kérdésre beazonosítanak.

Egy élethelyzet, egy szituáció, egy történés…. Nem ritka, hogy a kérdésfeltevéssel együtt már könnybe lábad a szemük. Miért? Mert a betegségek vonalán haladva tulajdonképpen az életük fő konfliktus pontjain haladunk végig, a lelki sérüléseik mentén azonnal a legérzékenyebb területekhez érkezünk. Olyan, mintha a lelki nehézség, konfliktus egy betegség formájában nyilvánulna meg. A beszélgetés végére kirajzolódik egy mintázat arról, hogy az adott személy általában hogyan reagál élethelyzetekre. Láthatóvá válik, hogy mi a konfliktus az életében, mi az, ami megbetegíti. Az ilyen fajta feltérképezés, már önmagában egy önismereti beszélgetés. Nem csak én, mint a terapeutája kapok információt róla, hanem ő maga is szembesül az egész életével és ezzel a szembenézéssel már el is indul a gyógyító folyamat.

Mit tehetünk akkor, hogy ne betegedjünk meg?

Az egyik legjobb megoldás, ha rendezzük a kapcsolatainkat, ha megtanuljuk kezelni azokat, ha kiállunk önmagunkért, ha elég önbizalmat szerzünk, vagy legalábbis megértjük, hogy hogyan kerülünk egyes helyzetekbe.

Szembenézünk önmagunkkal és az önismeret ösvényeit járjuk, kezdetben egy terapeutával, vagy önismereti trénerrel, ami által később pedig akár már önállóan is képesek leszünk erre.

Emellett számos természetgyógyászati módszer is rendelkezésre áll, hogy a betegségeinket megelőzzük, vagy azokat kezeljük.

Lelki vonatkozásban szeretném kiemelnie a homeopátiát, ennek az az oka, hogy azok, akik használják ezt a módszert arról számolnak be, hogy nem csak a fizikai tüneteik javulnak, hanem a pszichés vagy lelki terheik alól is kiszabadulnak. Szó szerint fel tudnak lélegezni tőle.

Akit bővebben érdekel a téma, azokat várjuk iskolánk új évfolyamára. Ingyenes bemutató előadásunkra itt lehet jelentkezni: https://mihe.hu/blog/bevezetes-a-homeopatiaba/

A szerző

Radványi Noémi

See author's posts