Indiai hangszerek – Mridanga

Indiai hangszerek, a Mridanga.

Az indiai zene több évezredes múltra tekint vissza, és igen változatos formákban fejezi ki a zenei hagyományát.

A vallási, nyelvi különbségek ellenére India határain túl is ugyanaz a fajta zene található meg.

Az indiai zene, több stílust, műfajt foglal magába.

Ezek a stílusok: népzene, klasszikus zene, népszerű zene, vallási zene.

Az indiai zene modális zenei rendszer. Egyszerre mindig csak egy hang szól, nincsenek benne harmóniák, akkordok.

A tradicionális Indiai klasszikus zene hangszerei általánosságban négy fő csoportra bonthatók: vonós, ütős, fúvó, és húros-pengetős hangszerekre.

Az indiai zenészek gyakran végeznek maguk módosításokat, jelentős változtatásokat hangszereiken.

 

Tradicionális indiai hangszerek – Mridanga

A Rámájana-, majd a Mahábhárata eposzok énekes-táncos előadásaiban három ütőhangszert használtak együtt: a szűkülő testű kétmembrános panava-dobot, az agyagedény testű, egymembrános kisméretű dardura-dobot, és a domború testű kétmembrános mrdanga dobot.

A membrafon (avanaddha vadya) dobok között az ütött, palack-formájú, domborútestű dobokhoz tartozik a mrdanga, vagy Srí khole (khole jelentése: ölben).

A szótő mrt (módosult formája mrd), anga jelentése pedig rész, test, ami utal a dob testének anyagára, az agyagból formázott testre.

Alakja szerint a mrdanga két egymás felé fordított csonka kúp alakú, középütt a legnagyobb átmérőjű, a végei felé elkeskenyedik.

Egyik végén kisebb, 15-16 cm átmérőjű, másik végén 25-28 cm átmérőjű, kör alakú bőr fedi.

A nagyobb átmérővel a mély hangokat, a kisebbel magasakat szólaltatják meg.

A szélesebb felület lehetőséget ad a peremes ütésekre, valamint középen az ujjakkal pattintva megszólaló, sőt tenyeres ütésekre, amiket a tenyér alsó, bögyös részével még nyújtott hangok is színeznek.

A kiégetett, mintegy 6 mm vastag falú cseréptestet rendkívül vékony, gézszerű vászonnal fedik.

Keskeny pamutszállal körös körül sűrűn körbetekerik, és rizspéppel lekenik.

A méretre készült, többrétegű bőr játszófelületeket elhullott tehenek hátából hasított szíjakkal kötik, hangolják, körbe a dob oldalán.

Mind a kisebb, mind a nagyobb játszó felület közepére szénporból, rizspépből és egyéb anyagokból több rétegben körkörös rezonáns felületet visznek fel a bőr felületére, a szebb hangzás érdekében.