A mai gyógyító üzenet:
„A réges-régi időkben az emberek a madarakkal és a vadakkal együtt éltek. Mozogniuk kellett, ha el akarták kerülni a hideget, az árnyékban kellett tartózkodniuk, ha meg akarták védeni magukat a hőségtől. Otthonaikon belül nem volt a családi kötelékek jelentette ragaszkodás, otthonaikon kívül pedig nem voltak olyan hivatalok, amelyek előírták volna a külső megjelenésüket.
Nyugalmas és derűs kor volt ez, amikor a káros hatások nem hatoltak be az emberek szervezetébe. Ezért volt az, hogy gyógyszerekkel nem tudták volna kezelni a belső eredetű betegségeket, és ezért volt lehetséges, hogy elegendő volt a Jing megváltoztatása és az imádkozás.
A mai időkben azonban mindez már nem így van. A testet belülről bánat és mindenféle szerencsétlenség emészti, kívülről pedig sebek érik, s az emberek elmulasztják a négy évszakhoz történő alkalmazkodást. Szembefordulnak a hideg és a hőség kívánta követelményekkel, újra és újra ártalmas szeleknek teszik ki magukat, gyöngítő és károsító hatások érik őket éjjel és nappal, melyek a szervezetükön belül elérik az öt Zang-szervüket, a csontjaikat és a csontvelőjüket is, kívül pedig megsebzi a testnyílásaikat, az izmaikat és a bőrüket. Így aztán a jelentéktelen betegségek is elhatalmasodnak, a nagyobb betegségekbe pedig belehalnak. Ezért nem elég többé az imádkozás.”A Sárga Császár belső könyvei (Huang Di Neijing – Su Wen), A hagyományos kínai orvoslás és természetfilozófia legrégebbi kézikönyvének teljes fordítása.
A szerző
