„Folyvást rohanunk, soha meg nem állunk.

Még arra sincs időnk néhanap, hogy a tenyerünkbe rejtsük arcunk, összeszedjük magunkat egy-egy percre és szembenézzünk a kérdéssel: mi végre tesszük?

Napjaink vágtató tempója, felfokozott életritmusa feszült nyugtalansággal tölt el bennünket.

De nem a fizikai fáradtság az igazi baj, hanem a lelki rendezetlenség. Már-már a belső megsemmisülés érzése.

S ennek hiába ismerjük a diagnózisát, a gyógymódot nem tudjuk receptre felíratni.

Az orvoslással mi szolgálhatunk egymásnak.

Az ember az ember patikája.”

Latinovits Zoltán