Milyen fitoterápiában használatos: nyugati és kínai

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): alumínium, A-Pinén, aszkorbinsav, benzoesav, béta-karotin, betulin, borneol, cineol, cink, citromsav, cserző anyagok, cukor, cukrok, ecetsav, farnezol, fehérje, fellandrén, flavin, flavonoid, foszfor, foszforsav, fruktóz, fumársav, galluszsav, glükóz, gyanta, hamu, hangyasav, Illóolaj, invertcukor, kalcium, kálium, kámfor, katechol tannin, keserűanyag, kobalt, koffeinsav, koleszterin, króm, kvercitrin, limonén, linalool, linolénsav, magnézium, mangán, mangán-acetát, mentol, mirtenol, nátrium, ón, palmitinsav, pektin, pinén, podofillotoxin, rutin, szabinen, sóskasav, szelén, szénhidrát, szerves savak, szeszkviterpének, szilícium, sztearinsav, szukcinsav, tanninok, tanninsav, terpének, terpineol, umbelliferon, vas, vitamin B1, vitamin B2, vitamin B3, víz, zsír

Mely részét gyűjtik: Az álbogyókat hasznosítják.

Leírás:

A ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó növény. Kétlaki, örökzöld, fás szárú 2-4 méteres, örökzöld. Levelei ár alakúak, szúrósak, 1-2 cm hosszúak. Virágai kicsinyek. Termései tobozbogyók, két éven át érnek, zöldből kékes-hamvas bevonatóak lesznek. Szaguk terpentinre emlékeztető, íze édeskés, aromás, kesernyés. A bogyókat egészben, szétnyomva (forrázat vagy főzet alakjában), porrá zúza (kapszulában), tinktúraként, vagy illóolajként használják. Gyakran keverik más vizelethajtó hatású növényekkel, mint például a tövises iglice, vagy és az aranyvessző. Őseink időnként borókaágakat dobtak a tűzbe, hogy így védekezzenek a gonosz szellemek ellen. A boróka kitűnő ipari és háztartási fűszer, különösen húsok pácolására és halkészítmények ízesítésére használatos. A borókából illóolajat és pálinkát is előállítanak. Tulajdonképpen borókapálinka az angolok “gin” nevű itala is. A borókaolaj a borovicska pálinka készítésénél melléktermékeként jelentkezik, a pálinka tetején úszik, onnan gyűjtik össze. Egy másik lepárlási mód szerint az illóolaj lepárlása után visszamaradó anyagot cefrézik, és abból készítik a pálinkát. A termést szétnyomkodva (forrázat vagy főzet formájában), porrá zúzva (kapszulában), tinktúraként vagy illóolajként használják.

Szépségápolás:

A boróka főzete korpásodás ellen használható.

Betegségek kezelése:

Vizelethajtó, szélhajtó, étvágyjavító, emésztést serkentő, vese- és epekőoldó. Gyakori alkotórésze a húgyutakat fertőtlenítő, légzőszervi, reumás teakeverékekben. Újabb kutatások szerint a cukorbetegségben is eredménnyel alkalmazható. Alkalmazzák még ínygyulladásnál, idegfájdalom esetén a fürdővízbe öntve. Lekvárként elkészítve naponta 1-2 kávéskanállal fogyasztva vizelethajtó, epeserkentő, vagy vesebántalomból származó vízkór elleni. Fűszerként is ismeretes. Pálinkát is főznek belőle. Gin készíthető belőle (házipálinkába áztatunk néhány hétre pár szem borókabogyót). A borókaolajat is sokrétűen használják. Így hörghurut, illetve TBC elleni inhalálásra, reumás és ízületi bántalmak esetén bedörzsölésre. Egereken folytatott kísérletek kimutatták, hogy mind az egészséges, mind a cukorbeteg egerek esetében a borókabogyó jelentős mértékben csökkenti a vércukorszintet. A borókabogyó ilyen gyógyhatásának igazolása azonban további vizsgálatokat igényel, mielőtt a gyógyszergyártásban is alkalmaznák. Gyakran keverik más vizelethajtó hatású növényekkel, mint a tövises iglice és az aranyvessző.

Hol honos:

Európa, Ázsia és Észak-Amerika

Figyelmeztetés:

Vesebetegeknél csak óvatosan alkalmazható, mert különösen erős vízhajtó! A boróka alapú gyógykészítmények alkalmazását kerülje terhesség, heveny vesegyulladás (nefritisz), veseelégtelenség esetén. Hat hónapot meghaladó belsőleges használat vagy túladagolás vizelési nehézséget, vesepanaszokat okozhat, valamint a vizeletben fehérje jelenhet meg.

Termőhelye:

Főleg az északi országok silány talaján gyakori.

Jogszabályi védettség: Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.

Mikor gyűjtik:

Termését augusztustól novemberig gyűjtik. Beszáradási aránya: 1,5:1. Az álbogyók 3 év alatt érnek be.

Szinonímák:

közönséges boróka, gyalogfenyő, borovicskafenyő, borókafenyő, gyalogfenyő, apró fenyő, borostyántüske, borosán, fenyőtüske, borsikafenyő, borsfenyő, fenyőmag, törpeboróka, töviskés fenyő, borókafenyő, gúzsfenyő, pattanófenyő, komkék

Latin név: Juniperus communis

Angol: Common juniper, Common, Dwarf juniper, Ground juniper, Juniper, Juniper berry, Juniper, Juniperus communis, Northern Juniper

Finn:Kataja, Koti kataja, Metsäkataja

Francia: Genévrier commun, Genévrier

Holland: Jeneverbes, Gewone jeneverbes, Jeneverboom, Jeneverboom soort

Ír: Aiteal

Japán: セイヨウネズ

Kínai: 欧洲刺柏

Kinai (Pinyin fonetikus átírás): Kuli

Lengyel: Jałowiec pospolity, Jalowiec Pospolity

Német: Gemeiner Wacholder, Dürrenstaude, Gemeiner Wachholder, Gewöhnlicher Wacholder, Heide-Wacholder, Wacholder

Norvég: Einer, Eine, Brakje, Bresk, Brisk, Bruse, Ener, Sprakje

Olasz: Ginepro, Ginepro comune, Ginepro comunee

Orosz: Можжевельник обыкновенный

Portugál: Zimbro-rasteiro

Portugál Brazil: Zimbro

Spanyol: Enebro, Cada, Cedro, Enebro común, Ginebro, Grojo, Junípero, Juniperus communis, Junípro, Nebro

Svéd: Vanlig en, En, Enbuske

Szlovák: Borievka obyčajná

Szlovén: Navadni brin, Brin navadni

Török: Adi ardıç

Források:

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 93. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 30

Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0
Stefan Chmelik: A kínai gyógynövények titkai; Illia & Co. Kiadó, 2008, ISBN 978 963 9769 08 3

A természet füvészkertje; Reader’s Digest Kiadó Kft. , Budapest, 2003; ISBN 963 9562 01 7

Flora Danica Hft. 19, Tab. 1119 / Carl Axel Magnus Lindman: Bilder ur Nordens Flora; Tavl. 497 / Prof. Dr. Thomé, Otto Wilhelm: Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz Band 1 Tafel 23, Franz Eugen Köhler, Köhler’s Medizinal-Pflanzen, 1897