Milyen fitoterápiában használatos: nyugati és indián
Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): emetin- és kefaelinalkaloida, savanyú szaponin, ipekakauanhin- és ipekozidglikozida, ipekakuasav, keményítő, gyanta, zírosolaj, illóolaj, kolin, kelidonsav
Mely részét gyűjtik: gyökér
Amerikai ipekakuána leírás:
Örökzöld, maximum 30 cm magas törpecserje, melynek féregszerűen ízelt gyökerei 5-20 cm-es darabokban kerülnek kereskedelembe. Kékes, vagy feketéslila bogyókat terem. Szürkésbarna színű, gyűrűsen vastagodott, émelyítő szagú, töréskor porzó gyökérzettel rendelkezik. Az ipekakuána 1672-ben került először Európába, egy Legros nevű utazó hozta a növényt Dél-Amerikából Párizsba. 1680-ban, egy Garnier nevű párizsi kereskedő kapott körülbelül 68 kg anyagot és értesítette a fizikus Helvetiust, (az azonos nevű híres filozófus nagyapját), a szer alkalmazásának hatásáról a vérhas (disenteria) kezelésében. Helvetius eladta a kizárólagos jogorvoslat jogát XIV. Lajosnak aki ezt az információt a francia kormánynak átadta, s ez utóbbi 1688-ban nyilvánosságra hozta. A vérhas ellen azonban nem minden esetben bizonyult hatékonynak. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy a betegségnek különböző kiválói lehetnek (amőbák, baktériumok), amelyek nem azonos módon regálnak erre a szerre.
Betegségek kezelése:
Maga a növény kis adagban köptető, nagy adagban hánytató hatású. Légutak megbetegedésénél, légcsőhurutnál használják különböző készítményekben. Ibolyagyökérrel helyettesíthető. Vékony, elágazó gyökeréből kivont anyagot emésztési zavarokra használták. Mérgezés esetén hánytatásra használták, és bronchitist is kezeltek vele. Az Ipacacuanha igen elterjedt homeopátiás szer. Émelygéssel, öklendezéssel járó légzőszervi megbetegedések hatásos gyógyszere. Az öklendezéssel járó köhögést enyhíti.
Amerikai ipekakuána hol honos:
Brazíliában őshonos, de Indiában és Malajziában is termesztett növény.
Amerikai ipekakuána
