2025. szeptember 24. szerda | Unti Ildikó Most nézzük meg, hogy mi a helyzet a feldolgozatlan energiákkal? Az ember biológiai, pszichológiai és társadalmi egységét személyisége biztosítja. A személyiség dinamikusan foglalja magában az egyén viszonyulását önmagához és a külső világhoz. Az egyén életvezetése, magatartása különbözik másokétól, pszichés életének összjellegét személyisége határozza meg. Az egyén helye a társadalomban egyedfejlődésének szocializációs folyamatával függ össze. Közérzetének minősége, önértékelésének kialakulása szoros korrelációban van azzal, hogy milyennek látja őt környezete? A viselkedésére válaszoló visszajelentések meghatározói további magatartásának. Az érzelmek nincsenek mindig harmonikus viszonyban a tudattal, sőt gyakran antagonisztikus ellentmondásba kerülnek vele. Freud konfliktusnak nevezte azt a lelki jelenséget, amikor az indíték és a szükséglet morális tiltásba ütközik. A konfliktusok társadalmi és egyéni szempontból egyaránt pozitív, tehát sikeres feldolgozása biztosítja a lelki egészséget. A hibás megoldási formák neurózist, pszichoszomatikus tünetképződést esetleg antiszociális magatartást okozhatnak. Az Énvédő mechanizmusoknak jelentős szerep jut a szexuális konfliktusok keletkezésében és a pszichoszomatikus tünetképződésben. A szexuális zavarok tünetei lehetnek emocionálisak (libidó elfojtás, orgazmusélmény hiánya) és lehetnek pszichoszomatikusak (vaginizmus, fájdalmak, fluor, erekciós és ejakulációs zavarok stb.). A pszichoszomatikus tünetképződés a személyiség pszichés feszültségeinek szervi levezetés módja. Az érzelmek hatását a testi tünetekre már a XVII. században olyan nagy orvosok leírták, mint Syndeham és Harvey. A pszichoszomatikus kifejezést először Heinroth használta. A XIX. század végén Charcot leírja a pszichés hatások testi megjelenítésének formáit, okait, tüneteit hisztériás betegeken. Freud ennek hatására kezdett a tudattalannal foglalkozni és az organikus és mélylélektani kölcsönhatás leírásával megteremtette a modern lélektani szemlélet alapját. A PSZICHÉS FESZÜLTSÉG szomatikus levezetési módja a tudat megkerülésével történik Irányítója az érzelmek legmagasabb szintű, de szubkortikális központja: a hipotalamusz. A funkcionális zavarokat úgy kell értelmeznünk, mint inadekvát rekciókat. A pszichés ingerre a pszichés válasz helyett – a személyiség hierarchikus felépítésének megfelelően – egy alacsonyabb szintű, szomatikus (vegetatív) rendszer veszi át a feszültség levezetését célzó válaszadást. Az orvos első terápiás feladata a nemiség természetes és általános érvényű elfogadtatása. Ennek legegyszerűbb megközelítési módja és eszköze az orgazmus és anorgazmus beillesztése a biológiai sémába. A szexuális szükségletet a lét és fajfenntartás mükődési mintájával demonstráljuk. Közvetett módon és általánosítva juttatjuk el a szükséges információkat a páciens tudati és emocionális élményvilágához. Kétféle ösztönszükségleti körünk van: a LÉTFENNTARTÓ és a FAJFENNTARTÓ. Müködési elvük hasonló. A létfenntartási szükséglet az evés, az ivás, az alvás. A fajfenntartás szükséglete nemcsak az utódnemzés, hanem a szexuális kielégülés is. A kétféle szükségleti kör közös müködési elvének összehasonlitására induljunk ki az evés biológiai sémájából. A nyugalmi helyzetet a jóllakottság jelenti. Majd amikor a szerveztünk feldolgozza a működtetéséhez szükséges tápanyagot, újabb energiaforrást igényel! A folyamat egy idő után újra kezdődik. Abban a döntő szakaszban, amikor a szükséglet kielégítésére már motiváltak vagyunk, de még nem kezdtük meg a cselekvési sort lép vagy léphet be a központi idegrendszer gátló mechanizmusa. Ha nincs időnk, vagy más ok miatt nincs lehetőségünk a folyamat zavartalan lefolytatására, a szükséglet azonnali kielégítésére, a motivációs szakaszt gátoljuk. Ez végbemehet tudatosan vagy nem tudatosan, akaratunktól függően vagy függetlenül. Ha például gyakran nem tudunk a megszokott időben ebédelni, a gátlási folyamat automatizálódhat. A szexuális feszültségek levezetésének sémája is azonos az éhség levezetésének sémájával. A szexuális feszültség is oldódásra, a szexuális cselekvésre motivál. Az orgazmus után nyugalmi stádium következik. Ha a legegyszerűbb biólógiai sémát követjük, akkor a következő folyamatot találjuk: HORMONSZINT NÖVEKEDÉS, bizonyos szint után LIBIDÓ, késztetés a szexuális cselekvésre (nőknél annak elfogadására) kezdeményezés, előjáték, aktus, orgazmus és drive-redukció azaz nyugalmi állapot. A libidó az a statikus potenciál, amely dinamikussá alakulva felgyorsítja vagy gátolja a cselekvést A lényeges különbség a lét- és a fajfenntartó ösztönszükségleti körök között az, hogy míg a létfenntartó ösztön szükségletünkhöz tartozó feszültségeket csak egy bizonyos ideig gátolhatjuk, mert azon túl a gátlás az egyed pusztulásával jár, addig a fajfenntartó ösztön szükségleti körünk kielégítésének gátlása nem az egyed, hanem csak a faj kihalásával fenyeget! A differenciált alkalmazkodás során a magasabb rendű élőlény számára a fajfenntartás jutalommal, orgazmus-élménnyel társult, a létfenntartási szükségletek kielégítetlensége viszont halálbüntetéssel jár. Az ember szexuális késztetése akár egy életen át is büntetlenül blokkolható . Mégis bizonyos következményekkel jár, ha a drive-reakció nem megy végbe adekvát szinten. A rendezetlen szexualitású emberek többnyire kiegyensúlyozatlanok. A libidó energiája is szublimálható, elaborálható, elfojtható. A feldolgozatlan energiák veszélyeztethetik a személyiség pszichés, illetve biológiai egyensúlyát, neurózist vagy pszichoszomatikus tüneteket okozhatnak, nem is szólva a szexuális magvú antiszocialitásokról. Köszönöm, hogy olvastatok!
