Hatóanyagok bejuttatásáról már biztosan mindenki hallott, hiszen minden hatóanyagnak be kell jutnia valahogyan a szervezetünkbe. Vizsgáljuk meg, mik erre a legmegfelelőbb módszerek!
Hatóanyagok bejutása, bejuttatása
Mi a leghatékonyabb módszer?
Élből rávágná mindenki, hogy a teázás.
Vagy tinktúra szájon át, mert az alkohol erős extraháló és értelemszerűen több ágense jut a kivonatba bármely növénynek, s ezt a véleményt még azok is osztják, akik jobban tisztában vannak vele, milyen anyagok miben tudnak jól vagy rosszul oldódni.
Hát nincs ez így. Miért?
Pont azért, mert rengeteg féle hatóanyag van: vízoldékony, zsíroldékony, van amely csak alkoholban tud kioldódni, van, amelyiket kalcinálni kell.
De ha csak teázunk, mi oldható ki?
Sokan csalódnak a teázásban: vagy azért, mert nem készítik el jól, rossz a víz, rossz a melegítés, rossz a hőfok, rossz az áztatási idő, friss a növény, száraz a növény, alkalmatlan módon száradt a növény (általában nem elég kíméletesen), nem is az van a zacskóban, aminek lennie kellene, elöregedett az alapanyag, nem elég hosszú ideig tart a kúra stb.
Annyi minden nem mindegy. Az utóbbi talán a leggyakoribb probléma.
Meddig kell teázni, hogy a hatóanyag bejutása optimális legyen?
Esetek többségében 6-8 hétig minimum.
Ritka kivételekkel kell ennyi, néha még több idő.
De miért kell ilyen hosszú idő? Miért nem beszél erről senki mélyebben? Kínos a téma.
Szokássá vált a gyors megoldás: az kell, ami azonnal hat.
A teázás nem ilyen egyszerű eset. Mire szájon át fogyasztva elkezd hatni, 2 hét is eltelik.
Kinek van ideje, türelme azt kivárni? Mikor ott a patikai szer, ami fél órán belül érezhető enyhülést adhat.
Gyógyfürdők, és a pórusok
A gyógyfürdőknél már nem kell ennyi idő, ráadásul az erősebb hatású gyógynövények olyan rapid módon tudnak gyógyítani, hogy sokszor megegyeznek a vényköteles szerek gyorsaságával.
Nem csak azért van ez, mert a gyógynövények ún. „erős hatásúak”, hanem mert bőrön keresztül – hihetetlen, vagy sem – egyszerűen hamarabb felszívódnak.
Ez nagy vitaindító azok esetében, akik nem hajlandóak elismerni, hogy azokon a pályákon, amelyeken keresztül a bőr kapcsolatban áll a külvilággal (izzad, lélegzik), azokon befelé is van út, nem csak kifelé.
A pórusokon nagyon kevés dolog nem jut át.
Ráadásul kihagyva az emésztő traktust, így a hatóanyagok elemeikre bontás nélkül érkeznek meg azokra a helyekre, amelyek közel vannak a test külső burkához, vagy valahogy kapcsolatban is állnak vele.
Félreértés ne essék: jó dolog a teázás, van, amit csak így lehet megoldani, de amikor gyorsnak kell lenni, krémeket, géleket, maszkokat, pakolásokat, ülőfürdőket, teljes testfürdőket sokkal érdemesebb bevetni, mert nem kell heteket várni a hatásukra.
Sok embernél azért nem tudatosul, milyen mértékben mérgezi magát tusfürdővel, bolti szappanokkal, samponokkal, kencékkel, szépségápolási szerek tömkelegével, mert abban a hitben él, hogy ezt csak magára keni, aztán lemossa, de a bőr hermetikusan zárt rendszerként él a fejében, hát abból biztos nem kerül befele semmi.
Pedig kerül.
Vagyis a bőrön keresztül bejuttatott szerek – egészséges vagy egészségtelen hatású – a második leghatásosabb módszer hatóanyag bejuttatásra.
Van egy hátránya: a bőr barrier rétege kiszűr azért ezt-azt. De nem sokat.
Hatóanyag bejuttatás – inhalálás
Ami még ennél is gyorsabb és hatékonyabb módszer azonnali felszívódás szempontjából, az az inhalálás.
Az ókorban három féle eljárást ismertek: a közvetlen füstölős égetést – leveleknél, virágoknál, a gyanták égetését közvetlenül felhevítve és az izzó parázs – szén közelébe helyezett éghető anyagok lassú „elszublimálását”.
Mindhárom módszer rituális körülmények megteremtésére vagy elmélyítésére szolgált, vagy a gyógyítást megelőző közvetlen feltérképezést, állapotfelmérést szolgálták.
Esetleg egyszerűen csak „hangulatba hoztak” az így inhalált szerek. De azon nyomban.
A tüdő kapilláris hálózatán keresztül bármi felszívódik: tényleg bármi, minden gát nélkül.
Ez így ugyan a leghatékonyabb, de a legnagyobb szakértelmet is kívánó módszer, ugyanis könnyű túladagolni még a legártalmatlanabb szert, azokról nem is beszélve, amelyeket egyébként sem egyszerű kimérni ideális dózisban.
Keserű tapasztalatom volt néhány éve egy római katolikus misén közvetlenül az úrasztala környékén ülve egy hagyományos tömjénes füstölővel kapcsolatban: akkora dózisban kaptam az „áldásból”, hogy ki kellett rohannom a friss levegőre átlélegezni a tüdőmet, mert nem tudtam elviselni a hirtelen kapott brutális erős füstöt, néhány percig azt hittem, megfulladok.
A tömjén virucid, baktericid és fungicid, nagyon emelkedett hatást gyakorol a lélekre is, nem véletlenül használta ezt az egyház a legádázabb időkben is nagy sikerrel.
De még egy ilyen nagyszerű szer is sok tud lenni túladagolva.
Hatóanyagok bejuttatása a tüdőn keresztül
A tüdő a kulcs.
Ami azon bemegy, az biztosan a véráramba jut, és úgy, abban a formában, ahogyan a tüdőbe került.
Szerintem az aromaterápia határait nagyban ki kellene szélesíteni, mert amit ezzel és a felszívódó krémekkel lehet elérni, az bizonyos esetekben hatásosabb, mint a teázás.
Nem tudok már dízel autók közelében maradni, ha jár a motor.
A benzines autókkal még nincs akkora intoleranciám, de a dízeleket nem bírom már.
Sokkal-sokkal tisztább levegőre, környezetre volna szükség.
Ha az erdőben vagyok, nem érzem magam annyira betegnek, nem érzem magam olyan gyengének és nem kapkodom a levegőt.
Az ember az istenek otthonában egészségesebb.
A szerző
