Mi az az új-zélandi spenót és hogyan használható?

Növényünk a talpunk alól, a Föld másik oldaláról, Új-Zélandról származik és gyönyörűséges latin neve van: Tetragonia tetragonoides.
10 évig se ültetni, se locsolni, se gyomlálni nem kell ezt az általam oly kedvelt egynyári ehető kerti növényt.

Az új-zélandi spenót gondozása

Valóban, ha egy szép tavaszon elvetjük a magjait egy napos-félárnyékos helyre, csak addig kell a gyomokat kiszedegetni, még jó későn, úgy május második felében elő nem bújik. Lassan kezd növekedni, de nyárra begyorsít és kb. július második felétől már szedhetők a levelei, egészen az első fagyokig.
A levelet le kell csípni a szárról. A száron pár hét múlva újra levelek fejlődnek, újra szedhető a spenót, és ez folyamatosan ismételhető.
Persze nagyobb szárazságban növényünk meghálálja a locsolást. Célszerű ilyenkor este belocsolni, és akkor reggel szárazságban is szépen felduzzadt leveleket szüretelhetünk.
Gyönyörű zöld, egészséges levelei vannak.
Betegséget, kártevőt 30 év alatt nem láttam rajta.
Ha kissé sárgás árnyalatúra váltanak a levelek, az tápanyaghiányt jelez. Új helyre kell majd ültetni a növényt, vagy trágyázni kell.
A levelek hónaljában hozza november végén-télen a feketére érő magjait. Ha télre a lassan elfagyó növényt a helyén hagyjuk, akkor télen a magjait elhullajtja.
Tavasszal kihúzgáljuk az elszáradt növényeket, helyét felássuk, elgereblyézzük és spenótunk önmagát elvetve újra teremni fog.
10 évig ez közepes földben biztosan ismételhető, ezután vagy nagyon gyenge földben trágyázni kell, vagy más helyre ültetni a kertben.

Az új-zélandi spenót története

Az őslakosok által ritkán levélzöldségként használt fajt először Cook kapitány említette. Ezt a zöldségfélét ugyanis a partraszállást követően azonnal felszedték, megfőzték és pácolták, hogy segítsen a skorbut elleni küzdelemben. Magukkal vitték az Endeavour legénységének.

A növény akkor terjedt el, amikor Joseph Banks felfedező és botanikus a 18. század második felében elvitte a magokat a Kew Gardensbe.

Két évszázadon keresztül a Tetragonia tetragonoides volt az egyetlen termesztett zöldség, amely Ausztráliából és Új -Zélandról származik.

Vannak arra utaló jelek, hogy a Māori-k rendszeresen ették a kōkihi-t, azaz az új-zélandi spenótót. Murdoch Riley szerint “Ennél a gyógynövénynél az idősebb levelek keserűségének ellensúlyozására a Māori-k a convolvulus (pōhue) gyökereivel főzték a spenótót”, utalva a ma Calystegia-ként besorolt Convolvulaceae fajokra. A spenót hegyét lecsíphetjük, és nyersen vagy főzve fogyaszthatjuk.

Tápértéke

Forralás / főzés után fogyasztva az új-zélandi spenót 95 % vizet, 2 % szénhidrátot, 1 % fehérjét és elhanyagolható zsírt tartalmaz. Miközben csak 12 kalóriát ad. 100 grammos referencia mennyiségben a spenót különösen gazdag K-vitaminban, mely a napi érték 278 %-át adja.
Jelentős mennyiségű B6-vitamint, C-vitamint és mangánt is tartalmaz (18-25 %-a a napi ajánlott mennyiségnek).

Hogyan kell szüretelni az új-zélandi spenót leveleit?

Reggel kezdem a szüretelést.
újzélandi spenót
Levélnyél nélkül érdemes a leveleket lecsipkedni, akkor nem kell külön leszedegetnünk róla.
újzélandi spenót
Erről a kis helyről ennyi levél jött le.
újzélandi spenót
Az egészről pedig ennyi, kb. 4-6 kg és kb. másfél óra munkával.
újzélandi spenót
Recept variációk
Sokan azt hiszik a spenót csak főzeléknek készíthető el. Pedig számtalan ételrecept kering a neten.
Magam utoljára kagylócska tésztára öntve, kevés pörkölttel keverve ettem, épphogy fokhagymás ízét most is érzem. Köszönet a szakácsnak!
Egy másik recept:
Ropogósra pirítva a tészta, és arra ráöntve a spenót. Esetleg egy kis kecske, vagy báránysajt, fokhagymával, oregánóval.
Örülj! Mosolyogj! Hát élsz!