A méz számos gyógyító tulajdonsággal rendelkezik. Ez annak köszönhető, hogy a méz előállítása, illetve gyűjtése a méhek saját jólléte és táplálása céljából történik. Ennek megfelelően értékes vitaminokkal és ásványi anyagokkal dúsítják. Lássuk, hogy milyen fázisokon megy keresztül a méz, mire a tányérunkon köt ki.
Szervezett nektárgyűjtés
Egy-egy méhcsalád életében a legfontosabb feladat a táplálék összegyűjtése. Ez egyben a legnehezebb feladat is, hisz fárasztó munkát kell végezniük, s ezt még nehezíti a sok-sok ellenség, és az időjárás is. A nektár és virágpor gyűjtése jól szervezett, a sok kicsi méh összehangolt munkájának eredménye.
A legidősebb, legtapasztaltabb méhek kora reggel felderítő útra indulnak. Méhlegelőt, nektárt és virágport adó növényeket keresnek. Hazatérve kóstolót adnak az otthon maradt fiatalabb társaiknak és táncra is perdülnek, ezzel a sajátságos kommunikációs formával adják társaik tudtára, hogy hol találhatják meg ők is az értékes anyagokat adó növényeket. Meghatározzák az égtájat (irányt) és a távolságot is e módon, hogy társaik könnyebben odataláljanak, hogy segíthessenek a betakarításban.
A gyűjtőméhek nagy súlyt cipelve érkeznek a kaptár röpdeszkájára. Itt átesnek az őrség vizsgálatán, majd befelé sietnek, hogy terhüktől megszabaduljanak. Eddig még mézről szó sem esett, hiszen a méhek nem mézet, hanem nektárt gyűjtenek, mely általában színtelen, sárga, esetleg zöldes árnyalatú. Növénytől, virágtól, időjárástól függően egy-egy méhecskének 60.000-100.000 kirepülést kell végeznie ahhoz, hogy 1 kg mézhez elegendő nektárt összegyűjtsön. Egy-egy kirepülés alkalmával 50-60 mg terhet képes magával cipelni. Ezt a nektárt tölti a tárolósejtekbe, majd elkezdődik a “mézgyártás” folyamata. A kaptárszolgálatot teljesítő méhecskék erős légáramlatot keltenek, s ezzel a víztartalom párolgását idézik elő. A begyűjtött nektár mennyiségének kétharmada elpárolog, s csak egyharmada adja a tiszta és finom mézet. Ha már a víz mennyisége 15-20 % alá csökkent, a sejtet a méhek befedik, s így tárolják a mézet.
A méz jelentősége
A méz előállítása és a természet eme ajándéka miért olyan fontos? Egy kilogramm méz annyi kalóriát tartalmaz, mint 25 db közepes banán, 40 db tojás, vagy 1,7 kg marhahús. Ennél is fontosabb, hogy olyan vitaminokat (B1, B2, B3, B5, B6, B12, C, A, E), nyomelemeket, enzimeket tartalmaz, melyek az emberi életfolyamatokban játszanak fontos szerepet, s kevés olyan táplálék van, melyben ezek ugyanígy megtalálhatók.
A virágpor gyűjtése
A mézen kívül fontos a virágpor gyűjtése is. Míg a nektárt potrohukban hozzák, a virágport a két hátsó lábukon levő kosárkában szállítják a kaptárba. A kaptárszolgálatot teljesítő kis méhek a kicsiny fejükkel beletömik a sejtbe, majd mézet hordanak rá, és végül viasszal lefedik. Ahhoz, hogy a méhcsalád életben maradjon azt az ún. méhkenyeret fogyasztják egész télen át. Egy méhcsalád általában 20-30 kg-ot halmoz fel. A méhészek a virágport is elveszik a méhektől a kaptárnyílásra szerelt különleges ráccsal. A virágpor a mézhez hasonlóan fontos tápanyag, s a gyógyszergyártás nélkülözhetetlen alapanyaga is. A méhészek persze nem vehetik el a begyűjtött tápanyagok egészét, hisz télire szükség van élelemre a méheknek. S ha időközben megcsappanna az éléskamrájuk tartalma, még a pótlásról sem feledkezhetnek meg, hisz tavasztól újra munkába állni csak erős, a telet jól átvészelő méhcsaládok képesek.
További mézgyógyászattal kapcsolatos cikkek IDEKATT találhatók.
