A csend hatalma sokszor nem látványos, észrevehető, de ha kicsit figyelünk, megláthatjuk fontosságát.
Hétvégén a zen meditációról tartottam egy gyakorlással és tapasztalatmegosztással egybekötött előadást. Készültem az előadásra, folyamatosan jegyzeteltem, majd újra írtam az előadásom anyagát. Vázlatokat készítettem, sorba rendeztem a témákat. Az utolsó jegyzetet és vázlatot az előadás napjának reggelén írtam meg – majd otthon hagytam. Nem vittem magammal egy darab papírt se.
Mikor erre rájöttem, egy pillanatra meglepődtem, mert nem szoktam csak úgy otthon hagyni dolgokat, néha persze előfordul. Volt időm, visszafordulhattam volna, alig tettem meg néhány száz métert az otthonomtól. Úgy döntöttem, nem lesz rá szükségem, folytattam az utamat. Jól döntöttem, mert nem hiányzott a papír, a jegyzet.
A csend hatalma csoportos meditáció esetében
Elkezdtem az előadást, körbe néztem a teremben ülőkön és azt vettem észre, hogy nem beszélek, hanem hozzájuk szólok. Nagyon régen éreztem ezt, hogy kapcsolat alakul ki a hallgatóságom és köztem – ehhez hozzájárul a két év karantén. A belső órám működött, ahogyan felosztottam a rendelkezésemre álló másfél órát, úgy történt a valóságos időzítés is.
Eljött a meditáció gyakorlásának, a zazennek az ideje. A szokásostól eltérő módon, nem egyszerre indult a meditáció, hanem aszerint, ki mikorra vette fel a helyes testtartás és légzés pozícióját. Mire körbe értem a teremben azt láttam, hogy mindenki mozdulatlanul ül. Csend volt, az a mély típusú, amikor csak a légkondi zúgását halljuk, de az se zavar. A csend terjedt a teremben, néztem a meditálókat – én most ebben nem vettem részt aktívan.
A hetedik percben éreztem, mintha a szívem megnyílna. Ahogy körbe néztem, továbbra is a mozdulatlanság és egyfajta derű az arcokon köszönt vissza rám. A zazen sokak számára idegen volt, éppen ezért jöttek, hogy megtudják, milyen ez a meditációs forma. Néztem a meditálókat és hallgattam a csendjüket, ezen keresztül kapcsolódtunk. Tisztaság és nyugalom volt a teremben.
A csend
Eddig is tudtam, hogy a csendben áramlik a legtöbb információ. Tapasztaltam sokszor, amikor meditáltam és amikor megszólaltam, pedig nem kellett volna. Mert elrontottam a tökéleteset vagy olyan irányba tereltem a dolgot, amivel megbántást, felesleges köröket idézett elő, vagyis hibáztam. A csend ismét bizonyított. A csendben megszólal az ember szíve. Beszélni kezd, a maga módján. A csend hatalma szinte kézzel fogható.
A szívünk könnyekkel segít kifejezni azt, hogy érez. Mindegy, mit. A könnyek mutatják az érzést, hogy van. Lehet, hogy örömünkben vagy bánatunkban sírunk. Ezek az emberségünk mutatói. Mikor sírtál utoljára? Mi váltotta ki? A csend nyitja meg a szívünket az érzéseink előtt és a zaj zárja be. Amikor véget ért a meditáció, megszólaltam és úgy tűnt, nehéz a csend után újra beszélni.
A csendben megváltozik a tudatunk és a szavak értelmet nyernek, azok is, amiket nem mondunk ki. Jelentősége lesz a szavaknak, mert tudjuk, a csend többet mond el rólunk, a másikról. A csendben több információ áramlik, mint a kimondott szavak segítségével. Szóval, miután újra megszólalunk, alaposan megválogatjuk, mit mondunk ki. Aki volt már csendben tudja, miről van szó.
Kimondani a kimondhatatlant a csend hatalma, mint kommunikációs eszköz
A mély csendet a meditációban tapasztalhatjuk meg legtisztábban. És vannak szerelmes vagy fájdalmas pillanatok, amikor a csend „mindent” elmond. Azt is, amit a szavakkal nem vagyunk képesek kifejezni. A megszólalás, ami megtöri a csendet, szinte félelmetes. Olyan, mint amikor elveszítünk valami értékeset. A kommunikációnk értékét az adja, hogy csendben tudunk maradni.
A csend nem csak abból áll, hogy nem beszélünk. A csendben a gondolataink sem működnek – legalábbis a mély csendben képesek vagyunk nem beleragadni elménk mentális termékeibe. Hagyjuk, hogy a maguk módján létezzenek, mert a csend, a mozdulatlanság fontosabb minden másnál. A csend a lenyugvás útja, a békéhez vezető folyamat kulcseleme. Zajban nem halljuk egymást.
A zaj nem csak kint van, úgy veszem észre a „fejünkben” is zaj van. Mert el kell igazodnunk egy egyre bonyolultabbá váló világban. Egyre több szempont kerül a látóterünkbe, ezek közül azonban a legtöbb nem vonatkozik ránk. Ezeket ki kell szűrnünk. Zajban nem lehet fókuszálni, koncentrálni. Lenyugodni és kiválasztani az értékeset csak csendben lehet. A jó döntések csendben születnek.
A meditáció gyakorlása során megtapasztalod a mély csendet. Azt, ami kell ahhoz, hogy az életed ura legyél. Hogy tudd, mi a helyes számodra – beleértve a Hozzád Közel Állókat is. A feléd áradó információból kiszűrni az igazat, csendben tudod. Ahhoz, hogy igazat szólj, előtte szintén a csend, belső, mély csend megélése szükséges. A szívünk szavát csak csendben tudjuk meghallani.
KATTINTS IDE A MEDITÁCIÓS SZAKEMBEREK ELÉRÉSÉHEZ!
A szerző
