A változás folyamata lehet egyértelmű, vagy nehezen felismerhető is, de mindenek előtt tudatosítanod kell magadban: változol vagy változtatsz?
A „változás örök” és a változtatás „…csak felszínes tévelygés…”
– e két mondat hatására jellemzően eltávolodunk önmagunktól.
Mintha lebénulnánk, hiszen úgy tűnik, felesleges erőfeszítést tennünk a változásért – mert az úgyis van, ha mi nem cselekszünk.
A változtatás meg önmagában nem lényegre törő.
- Miért beszélünk erről egyáltalán?
- Milyen képzeteket rendezünk e szavak köré?
- Mit jelentenek?
- Mi a hozzájuk kapcsolódó valóság?
- Mi az értelme annak, ha különbséget teszünk a két szó között?
A kérdések megválaszolásával bízom benne, hogy változnak a változással, változtatással kapcsolatos előítéletek.
A változás folyamata
„A változás egy pillanat műve.”
Ez a mondat sokkal jobban illik a változás valódi természetéhez, mint a bevezetőben említett, közismert szólás. Miért? Mert a változás tényleg egy pillanat alatt történik meg és nem várt, kreatív, mondhatni művészi módon kerül a látóterünkbe. A változás mindig a lelkünkben van és nem alakul mentális folyamattá. Ez utóbbival mi, emberi módon, a gondolataink, érzéseink által vezetve, kialakítjuk a változás létrejöttének feltételrendszerét.
A változás belső történés és a változás folyamata a gyakorlati életben nézőpont váltást jelent. Egy helyzetet elkezdünk más szempontból látni. Például bántást érzünk valaki részéről és neheztelünk rá, egészen addig, míg a kapcsolatunk ellehetetlenedik. A feszültség ennek hatására megnövekszik bennünk, a figyelmünk beszűkül és arra fókuszálunk, hogy
- bántottak,
- aki bántott, mit kellett volna tennie és mit kell tennie a jövőben.
Amikor már nagyon szűk a látóterünk és nem vesszük észre, hogy mennyi minden – például szeretet – van bennünk és körülöttünk, a lelkünk fellázad és kinyílik.
Ez az a pillanat a „Mit tettem én, hogy ez így alakult?” kérdéshez kapcsolódó felismerésbe csap át, kiröpítve a bezártságból.
A saját szerep nézőpontjába helyezi át figyelmünk fókuszát, a korábbi, másik emberre irányuló hozzáállásunkat lecserélve. A szabadság érzete kíséri a pillanatot – innen lehet tudni, hogy a változás megtörtént.
Érdekes kettősség jellemzi a változást: egyrészt van egy emberi szándék a változás megélésére, másrészt tudatosan, gondolatok által vezérelve nem idézhető elő.
Kell a belső munka, ami kétségektől gyötörve, a bizonytalanságot megtapasztalva, a gondolataink hálójába ragadva, az érzelmeink csapdájában vergődve adja magát. Arra sarkall, valamit másképpen kell tennünk.
Eleinte biztosan a külső környezetünkben keressük a választ, azaz változtatni kezdünk.
A változtatás
A változtatás előkészíti a változást, megjelenik a változás folyamata, majd a lezáró részként ismét cselekvés(sorozat)ban kap értelmet. A változás egy szabad térben jön létre. Szükség van helyre, hogy arrébb vigyük a fókuszpontunkat, hogy mozoghassunk, körbejárjuk azt, aminek változnia kell. Valójában nem is tudjuk, minek kell változnia, ezért aztán változtatunk – vagy azt is mondhatom, kísérletezünk ezzel-azzal. Új: frizura, ruhatár, költözés, munkahely, partner, hobbi, életmód, a teljesség igénye nélkül, például ezek jönnek szóba.
Tudható, hogy önmagában véve egyik újdonság sem lesz elég a változáshoz, sőt összesen is kevésnek fognak bizonyulni. Mégis, ezek a változtatások tágítják a teret, a látókörünket, még akkor is, ha közben egyre keservesebben érezzük magunkat. Ez a lényeg, ezért történik minden, mert a változáshoz előkészületre van szükség. A beszűkült tudat és a belső hajtóerő együttműködéséből fakad az az energia, ami a változást létrehozza bennünk. Tekinthetjük szertartásnak a változtatás folyamatát, amit évekig fenntarthatunk életünk fontos részének gyógyítása érdekében.
A változás, a változás folyamatának felismerése
A változás megtörténik, felismerjük kik vagyunk, újra alkotjuk az életünket. Abban az esetben is igaz ez, ha egy kis szeletre vonatkozik a változás. Mert lehet, hogy „többet nem tesszük be a lábunkat egy helyre…”, ennek következményei vannak. Máshova fogunk menni, más emberekkel fogunk találkozni, más hatások fognak bennünket érni és ezekre reagálni fogunk. A változást követően másképpen, mint azelőtt tettük volna.
A változtatás tehát a változás következménye is. A változás után nem tehetünk úgy, nem élhetünk úgy, mint régen, mint azelőtt. A régi élet odavan, új szakasz indul. Változtatásokkal, amelyek ezúttal tudatosak. Ez az egy különbség van a változást előkészítő és a lezáró változtatások között. Tudottan, tudatosan hozunk döntéseket. Lehet, hogy úgy döntünk, „minden marad a régiben”. Ez csapda! Mert belül történt valami, ami, ha nem figyelünk oda tudattalan módon kezd hatni és kezdi ezáltal uralni az érzéseinket, gondolatainkat, cselekedeteinket.
Szeretek algoritmusokban gondolkodni, vagyis az ismétlődésekre figyelek és abból indulok ki tanácsadóként.
Minden gondolatod, érzésed rendszert alkot, így kerül a látóteredbe a környezeted és nyer értelmet az életed.
A mozgatórugó minden esetben ugyanaz, például szeretetre vágysz és ezért mindent megteszel. Hogy mi a Te rendszered lényege, ezt Te magad meg tudod határozni.
Arra is képes vagy, hogy figyelmedet a lényegből fakadó következményekre irányítsd. Ez a tudatosodás folyamata, és ebből fakad, hogy változást követően megváltoztatod a viszonyulásodat önmagadhoz és a környezetedhez. A viszonyulásod fogja alakítani azt, hogyan szólalsz meg, milyen módon kapcsolódsz a világhoz, milyen hozzáállással éled az életed.
KATTINTS IDE A COACHING SZAKÉRTŐKHÖZ!
A szerző
