Válság. Bárhol, bármilyen területen érhet bennünk válság. A hozzáállásunk az, ami létfontosságú lehet.

 

Mi van a fókuszodban: vesztességek csökkentése vagy a lehetőségek keresése?

 

MOTTÓ

„Aki csekély bölcsességgel rendelkezik, bírálni fogja az időket. Ez a szerencsétlenség alapja. Aki tapintatosan szól, hasznos lesz, amikor jó idők járnak, és elkerüli a büntetést a nehéz időkben.”

Jamamoto Cunetomo

Hagakure

A szamurájok kódexe

 

szamuráj, harcos, japán, Japán, puritán, fegyelem

A szamurájok élete, életszemlélete és élethez való hozzáállása talán túlságosan rideg, végletes. Pedig szeretetre épül, hűségre, bátorságra, tisztaságra.

Ez – kizárólag ez – vezérelte őket, hogy a legteljesebb életet éljék.

A szívük tisztasága volt a legfontosabb céljuk, erre törekedtek.

A mottó, amit a cikkemhez választottam, talán érthetőbb ennek fényében. Gyakran gondoltam erre a hozzáállásra életem során. Azt hiszem, hogy  segített mindig, amikor úgy kezdetem érezni, hogy „baj van”.

Nem maradtam sokáig ebben a hozzáállásban, a szamurájok kiemeltek a mélypontról. Megnyugvást adtak, mert ugye benne van a körfogás lényege: „… jó idők járnak…” és „… nehéz idők…”

Hozzáállás kérdése. És tudom, tudom… kérlek olvasd végig, adj egy esélyt magadnak, hogy találj egy szempontot, ami most kiemel Téged a „nehéz időkre” vonatkozó gondolatmenetedből.

 

Válság, és a mozdulási irányok

Amikor válság van, két irányba mozdulunk:

  • csökkentjük a kiadásainkat, spórolni kezdünk, visszahúzódunk;
  • megnézzük, hogy a válság valójában hogyan érint bennünket és kiterjesztjük hatásunkat?

 

A hogyan alatt azt értem, gondoljuk végig, hogy egy-egy intézkedés, helyzet közvetlenül vagy közvetett módon lesz rám hatással.

Mi a különbség, hiszen érint bennünket mindkettő? A különbséget abban látom, hogy ami közvetlenül érint, azzal kapcsolatban van cselekvési lehetőséged.

Ami közvetetten érint, ott a hozzáállásod kialakításán van a hangsúly.

Természetesen nem vegytiszták ezek a helyzetek, mert a cselekvés is hozzáálláson alapszik és a hozzáállásból cselekvés fakad.

Mégis a hangsúly, az nem mindegy hol van a különböző esetekben.

Visszatérve a két irányhoz, milyen következményei szoktak lenni egyiknek, másiknak?

Válság – visszahúzódás

A visszahúzódás, a csökkentés választása azt jelenti, hogy fékezünk.

Óvatosak vagyunk, aktivitásunk, proaktivitásunk háttérbe szorulnak és a várakozás, kivárás helyzetébe hozzuk magunkat.

Megnézzük, mások, hogyan járnak el, milyen döntéseket hoznak. A saját helyzetünket másokén keresztül értékeljük, viszonyítási alapként használjuk embertársaink döntéseit.

Mi történik valójában? A kívülről érkező információkat szűrjük a megszokott vagy a helyzethez felvett szemüvegünkön keresztül. Jellemzően több nehézséget, áthidalhatatlan problémát fedezünk fel.

A tehetetlenség-érzetünk fokozódik és ennek megfelelően a várakozás feszítése uralkodik el rajtunk: történjen valami!

Érzések szintjén a félelem, állapot tekintetében az aggodalom tölt el, telíti az energiarendszerünket, húzza lefelé a figyelmünket.

 

Válság – kiterjesztés

A kiterjesztő hozzáállás árnyalja a helyzetet, finomítja.

Mert ebben az esetben az önreflexióval megerősített, belülről kifelé áramló folyamatot indítunk. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy tudatában vagyunk a tényeknek és ezeket tudomásul vesszük.

Tovább megyünk és vizsgálat tárgyaként tekintünk rájuk: mit jelent ez számunkra?

Mi következik ebből a mi életünk vonatkozásában? Nyilván, lesznek dolgok, amik kiesnek a „fogyasztói” kosarunkból, mégis, marad benne valami. A legfontosabb, ami marad vagy kialakul, fejlődik, az a tudatosságunk, a figyelmünk. A kiterjesztő hozzáállás az őrzés feladatának elfogadását és a fejlődési út keresését jelenti még.

Amikor visszahúzódással ellentétben nem a veszteségekre koncentrálunk, hanem arra, ami marad és ami van!

A veszteség is van, ugyanakkor mellé tudunk tenni más, az energiaszintünket emelő tényezőket.

Nyugalmunk lesz, akármi történik, hiszen tudni fogjuk, mi irányítunk. Tőlünk függ, hogyan értelmezzük a helyzetet!

 

Szembenézni a válsággal

Elméleti és mégsem, amit leírtam.

Minden helyzetben ott van az, hogy ha tudatosan viszonyunk hozzá, ha megértéssel és azon túl, cselekvőképességgel társítjuk a felismeréseinket, azt elérjük, hogy mi leszünk életünk irányítói és nem a félelem, a kétségbeesés, aggodalom.

Lehet, hogy nem megyünk nyaralni, vagy nem autóval visszük a gyerekeket iskolába pár hónap múlva.

Sok minden lehetséges ezen a szinten, mégis, belekeseredve megszokott életmódunk elvesztésébe oda vezet, hogy nem fogjuk meglátni a kivezető utat!

A mottóban megfogalmazott gondolat ekkor nyer értelmet, a sztori végén, hiszen, ha

  • figyelmünk arra irányult, amit elvesztettünk, vesztesként érezzük magunkat;
  • fókuszunkat arra vezetjük, ami maradt, a lehetőségre, ami a kivezető út lehet, önbecsülésünket megőrizzük, irányítóivá váltunk életünknek – a külső körülményektől függetlenül.

 

Még egy dolog történik a terjeszkedő hozzáállás következményeként: Te leszel az az ember, aki mozgásban marad a tudatosságának köszönhetően és emiatt nem lesz teljes leállás. Marad annyi energia a rendszerben ezáltal, hogy a körfogás törvényének eleget téve, ismét emelkedő, fejlődési szakaszba lendüljünk. Ha mindenki leáll, ez nem fog megtörténni. Kellenek olyan emberek, akik észreveszik a lehetőséget és példával szolgálnak másoknak, hogy keressék a saját útjukat.

 

KATTINTS IDE A COACHING SZAKÉRTŐK ELÉRÉSÉHEZ!

A szerző