Válság. Bárhol, bármilyen területen érhet bennünk válság. A hozzáállásunk az, ami létfontosságú lehet.
Mi van a fókuszodban: vesztességek csökkentése vagy a lehetőségek keresése?
MOTTÓ
„Aki csekély bölcsességgel rendelkezik, bírálni fogja az időket. Ez a szerencsétlenség alapja. Aki tapintatosan szól, hasznos lesz, amikor jó idők járnak, és elkerüli a büntetést a nehéz időkben.”
Jamamoto Cunetomo
Hagakure
A szamurájok kódexe
A szamurájok élete, életszemlélete és élethez való hozzáállása talán túlságosan rideg, végletes. Pedig szeretetre épül, hűségre, bátorságra, tisztaságra.
Ez – kizárólag ez – vezérelte őket, hogy a legteljesebb életet éljék.
A szívük tisztasága volt a legfontosabb céljuk, erre törekedtek.
A mottó, amit a cikkemhez választottam, talán érthetőbb ennek fényében. Gyakran gondoltam erre a hozzáállásra életem során. Azt hiszem, hogy segített mindig, amikor úgy kezdetem érezni, hogy „baj van”.
Nem maradtam sokáig ebben a hozzáállásban, a szamurájok kiemeltek a mélypontról. Megnyugvást adtak, mert ugye benne van a körfogás lényege: „… jó idők járnak…” és „… nehéz idők…”
Hozzáállás kérdése. És tudom, tudom… kérlek olvasd végig, adj egy esélyt magadnak, hogy találj egy szempontot, ami most kiemel Téged a „nehéz időkre” vonatkozó gondolatmenetedből.
Válság, és a mozdulási irányok
Amikor válság van, két irányba mozdulunk:
csökkentjük a kiadásainkat, spórolni kezdünk, visszahúzódunk;
megnézzük, hogy a válság valójában hogyan érint bennünket és kiterjesztjük hatásunkat?
A hogyan alatt azt értem, gondoljuk végig, hogy egy-egy intézkedés, helyzet közvetlenül vagy közvetett módon lesz rám hatással.
Mi a különbség, hiszen érint bennünket mindkettő? A különbséget abban látom, hogy ami közvetlenül érint, azzal kapcsolatban van cselekvési lehetőséged.
Ami közvetetten érint, ott a hozzáállásod kialakításán van a hangsúly.
Természetesen nem vegytiszták ezek a helyzetek, mert a cselekvés is hozzáálláson alapszik és a hozzáállásból cselekvés fakad.
Mégis a hangsúly, az nem mindegy hol van a különböző esetekben.
Visszatérve a két irányhoz, milyen következményei szoktak lenni egyiknek, másiknak?
Válság – visszahúzódás
A visszahúzódás, a csökkentés választása azt jelenti, hogy fékezünk.
Óvatosak vagyunk, aktivitásunk, proaktivitásunk háttérbe szorulnak és a várakozás, kivárás helyzetébe hozzuk magunkat.
Megnézzük, mások, hogyan járnak el, milyen döntéseket hoznak. A saját helyzetünket másokén keresztül értékeljük, viszonyítási alapként használjuk embertársaink döntéseit.
Mi történik valójában? A kívülről érkező információkat szűrjük a megszokott vagy a helyzethez felvett szemüvegünkön keresztül. Jellemzően több nehézséget, áthidalhatatlan problémát fedezünk fel.
A tehetetlenség-érzetünk fokozódik és ennek megfelelően a várakozás feszítése uralkodik el rajtunk: történjen valami!
Érzések szintjén a félelem, állapot tekintetében az aggodalom tölt el, telíti az energiarendszerünket, húzza lefelé a figyelmünket.
Válság – kiterjesztés
A kiterjesztő hozzáállás árnyalja a helyzetet, finomítja.
Mert ebben az esetben az önreflexióval megerősített, belülről kifelé áramló folyamatot indítunk. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy tudatában vagyunk a tényeknek és ezeket tudomásul vesszük.
Tovább megyünk és vizsgálat tárgyaként tekintünk rájuk: mit jelent ez számunkra?
Mi következik ebből a mi életünk vonatkozásában? Nyilván, lesznek dolgok, amik kiesnek a „fogyasztói” kosarunkból, mégis, marad benne valami. A legfontosabb, ami marad vagy kialakul, fejlődik, az a tudatosságunk, a figyelmünk. A kiterjesztő hozzáállás az őrzés feladatának elfogadását és a fejlődési út keresését jelenti még.
Amikor visszahúzódással ellentétben nem a veszteségekre koncentrálunk, hanem arra, ami marad és ami van!
A veszteség is van, ugyanakkor mellé tudunk tenni más, az energiaszintünket emelő tényezőket.
Nyugalmunk lesz, akármi történik, hiszen tudni fogjuk, mi irányítunk. Tőlünk függ, hogyan értelmezzük a helyzetet!
Szembenézni a válsággal
Elméleti és mégsem, amit leírtam.
Minden helyzetben ott van az, hogy ha tudatosan viszonyunk hozzá, ha megértéssel és azon túl, cselekvőképességgel társítjuk a felismeréseinket, azt elérjük, hogy mi leszünk életünk irányítói és nem a félelem, a kétségbeesés, aggodalom.
Lehet, hogy nem megyünk nyaralni, vagy nem autóval visszük a gyerekeket iskolába pár hónap múlva.
Sok minden lehetséges ezen a szinten, mégis, belekeseredve megszokott életmódunk elvesztésébe oda vezet, hogy nem fogjuk meglátni a kivezető utat!
A mottóban megfogalmazott gondolat ekkor nyer értelmet, a sztori végén, hiszen, ha
figyelmünk arra irányult, amit elvesztettünk, vesztesként érezzük magunkat;
fókuszunkat arra vezetjük, ami maradt, a lehetőségre, ami a kivezető út lehet, önbecsülésünket megőrizzük, irányítóivá váltunk életünknek – a külső körülményektől függetlenül.
Még egy dolog történik a terjeszkedő hozzáállás következményeként: Te leszel az az ember, aki mozgásban marad a tudatosságának köszönhetően és emiatt nem lesz teljes leállás. Marad annyi energia a rendszerben ezáltal, hogy a körfogás törvényének eleget téve, ismét emelkedő, fejlődési szakaszba lendüljünk. Ha mindenki leáll, ez nem fog megtörténni. Kellenek olyan emberek, akik észreveszik a lehetőséget és példával szolgálnak másoknak, hogy keressék a saját útjukat.
