Tervek fogságában

Tervek, tervezés, teljesítés. Miért vagyunk a tervek fogságában?

Tervek, terveink

Amikor azt írom, hogy a tervek fogságában vagyunk, azokra a helyzetekre gondolok, amikor egy terv teljesítése merevvé válik.

Különösen veszélyesnek tartom az „A” terv „B” terv rendszerét.

A téma aktualitását a felsőoktatási felvételi ponthatárok nyilvánosságra hozása adja, hiszen ez alapján már lehet tudni, kinek sikerült az „A” terv és kinek a „B” vagy az sem.

Tervekre szükség van, hiszen a tudatos, megfontolt tervezés az, ami elősegíti fejlődésünket.

 

Több utcás tervek

Mi a gond a két utcás – tehát A és B terv – tervezéssel?

Egyszerűen az, hogy egyszerre csak egy dolog teljesülésére tudunk figyelni.

A tudatunk így épül fel: mindig egy dologra koncentrálunk.

Amikor időben összecsúsznak a teendőink, akkor sem egyszerre végezzük mindet, hanem sorrendet állítunk fel, legrosszabb esetben többször és gyorsan váltunk a teendők között.

Tehát kizártnak tartom, hogy egyenlő mértékben fordítsuk figyelmünket két terv teljesülésére.

A dolog természeténél fogva az „A” terv megvalósítása a cél és nem a „B” tervé. Ilyen egyszerű, tehát a „B” terv szinte felesleges.

 

A több utcás tervek veszélyei

Látszat biztonságot ad, hogy van egy lehetséges másik út is.

A felszínen úgy tűnik, hogy előrelátóak, és megfontoltak vagyunk.

A mélyére nézve a dolognak azonban éppen, hogy a lényeget hagyjuk elveszni a két utcás rendszer alkalmazásával.

Azért történik ez meg, mert a két lehetőség között ingázik a figyelmünk.

Ha fáradunk az „A” tervben, könnyebben feladjuk, hiszen ott a „B”.

A kudarc megélése emiatt elmarad, ami a tapasztalati tanulás folyamatától foszt meg.

Ha nem sikerül az elsődleges célunk, nem fog sikerülni a másodlagos sem.

Hibáink

Analóg módon, a hasonlóság elvét követve ugyanazt a hibát követjük el a másodrendű célunk felé vezető úton – miután az első nem sikerült –, amit az elsőnél is megtettünk.

Hibázni – természetes.

Azonban a hibát nem tudatosítani, nem végig gondolni, hogy mi vezetett a sikertelenség állapotába, ez az igazi hiba.

A következő terveink kudarcának melegágya lesz a nem tudatosított sikertelenség állapota.

Egy olyan folyamat indul el az életünkben, amiben a díszletet a közhelyek biztosítják. Néhány példa:

• Ennek így kellett lennie.
• Ha nem ez történt volna, akkor most nem itt tartanék / tartanál.
• Mindennek eljön az ideje.
• A mi családunkban ez természetes.

 

Közhelyek kihagyása

A közhelyek – nevében benne van – a köz helyét jelölik ki és nem az egyénét.

Pályaválasztási és karrier tanácsadóként arra bátorítom az ügyfeleimet, hogy a saját útjukat megtalálva járuljanak a közösség életének jobbításához. Ebbe például nem fér bele, hogy a családi vállalkozást viszi tovább valaki a hátán, mert ez a család érdeke.

Ez egy csapda, hiszen a család szívbéli, valós érdeke az kellene legyen, hogy a tagjai a maguk kreatív teljességükben, bölcsességük birtokában alakítsák  útjukat és ily módon járuljanak a generációs szintű fejlődéshez. Ha a családi vállalkozás nincs a gyermek szívében, erőszak áldozata lesz, mert nem a maga útját fogja járni, hanem a családét. Döntései, választásai „monitorzás” eredményei lesznek és nem a megfontoltság fogja vezetni tetteit, ami idővel akár anyagi károkban is realizálódhat.

Sikertelenség vagy kudarc esetén, ha nem állunk meg és nézünk lelkünk mélyére, nem elemezzük a cselekedeteinket, amik ide vezettek, nem vizsgáljuk meg, hogyan vettük figyelembe a külső körülményeket, és legfőképpen azt, hogy kire hallgattunk valójában, egészen biztos, hogy megismételjük életünk történelmét.

Kudarcorientáltak vagy úgy is mondhatom, sikerkerülők leszünk.

 

Tervek eredete: belső elköteleződés vagy külső nyomás

Ily módon kerülünk a tervek fogságába: nem belső elköteleződés, hanem külső nyomás vagy kontroll alatt hozunk döntéseket, és ezek között lavírozunk, figyelmünket ösztönösen két irányba fókuszáljuk, míg végül káoszt teremtünk saját életünkben, amit majd idővel vetítünk a környezetünk felé.

A belső elköteleződés egy irányt jelöl meg, hiszen az összpontosított figyelem ezt eredményezi.

Onnan lehet tudni, hogy belülről kifelé áramló folyamatban történt a választás, hogy egyutas.

Maximális elköteleződést, fókuszált tudatot jelent, a tanulás, fejlődés iránti vágyat foglalja magában, beépítve a kudarc lehetőségét is.

Amit nem tartalmaz az egyutas terv, az a feladás.

Az „A” és „B” terv egyfajta könnyed hozzáállása – ha nem sikerül az egyik, ott a másik – kódolt üzenetként hordozza a feladás lehetőségét.

Nem köteleződünk el valójában egyik terv teljesítése mellett sem.

Emiatt a gondolati tudati szint maximálisan működik és fogékonnyá válik a közhelyekre, elméletekre.

Az érzelmi és fizikai, illetve spirituális tudati szintek ilyen esetben elnyomódnak, és a „meztelen igazság” háttérbe szorul.

A következménye ennek az, hogy a tervek fogságában megvalósuló cselekedet értelmetlenné válik idővel az egyén számára – kiégés – munkateljesítménye nem lesz kielégítő önmaga számára sem, ami tovább gyűrűzik élete minden területére.

Önmagát fogja keresni.

Akiknek most nem sikerült az egyetemi felvételi, érdemes megállniuk és végig gondolni a helyzetüket.

Kiderülhet, hogy ami „B” terv volt, értelmetlen számukra.

Ebben ott a lehetősége annak, hogy teljes mértékben elköteleződnek a korábban „A” tervként aposztrofált elképzelésüknek vagy megkeresik a saját útjukat, ami egészen más, mint amit eddig gondoltak.

A felnőtté válás lehetősége van ebben a helyzetben.

 

KATTINTS IDE A MEDITÁCIÓS SZAKEMBEREK ELÉRÉSÉHEZ!