A barit általános jellemzői, keletkezése

A barit, más néven súlypát, nevét a görög “barüsz” = nehéz szóból kapta, utalva ezzel nagy sűrűségére.

Báriumtartalmú, rombos rendszerű ásvány.

Formáját tekintve a legváltozatosabb ásványok egyike.

Több mint kétszáz ismert kristályformája ismert.

Régen fehér fedőfestékként is használták. A bakelitlemezek töltőanyaga is volt. Használja a papíripar műnyomó papírok sűrűségének növelésére, az olajipar mélyfúrásoknál a fúrószerkezet öblítőiszapjának nehezítőanyagaként, az autóipar fékbetétekhez, a vegyipar festék-, zománc-, és műanyagadalékként.

Jó sugárzáselnyelő tulajdonsága miatt hasznosítják a nukleáris technika területén atomreaktorokban sugárzáselnyelő cement adalékaként. Ugyanezen tulajdonsága miatt az egészségügyben is ismert, sugárvédő ernyők és vakolat készül belőle, illetve röntgenvizsgálatoknál kontrasztanyagként használják.

Az üvegipar ólomkristály adalékaként, míg a híradástechnikai ipar katódsugárzás alkalmazására hasznosítja. Mindezek mellet a nehézbeton egyik komponensét is barit alkotja.

Elsősorban az iparból vízben oldódó báriumvegyületek kerülnek ki, amelyek megtalálhatóak a tavakban és folyókban.

Ezért a vízi állatok testében felhalmozódhat. A talajban a legtöbb helyen a belső rétegekben található bárium, de azokon a veszélyes hulladékot tartalmazó területeken a magasabb rétegekbe is bejuthat.

A barit színe:

Átlátszósága:

Porának színe:

Kristályszerkezete:

Mohs-keménység:

Képlete:

BaSO4

Előfordulása:

Németország, USA,Nagy-Britannia, Kanada, Mexikó, Algéria, Oroszország, Románia, Franciaország stb.

A barit hatása:

Pozitív biológiai és élettani hatása nem ismert, mérgező hatása viszont annál inkább!

Átlagos koncentrációja az emberi szervezetben 0,3 mg/kg.

Ennek csaknem 9/10-ét a csontokban találjuk, ahol a kalciumot (illetve a magnéziumot) helyettesítve halmozódik fel (szárazanyagra számolva kb. 2 mg/kg).

A bárium a csont felületi rétegében koncentrálódik, annak belsejébe jóval kevesebb jut. A Ba/Sr hányados az életkorral változik.

Az emberi szervezetbe főleg a táplálékkal kerül.

Vízben oldható vegyületei (klorid, nitrát, acetát, karbonát, szulfit) mérgezők!

A baritot szigorúan tilos vízben áztatni, mosni és fogyasztani!

A légutakból nemcsak vízoldható vegyületei szívódnak fel könnyen, de korlátozottan még az oldhatatlanok is – az emésztőrendszerből viszont még az oldható báriumvegyületek is csak részlegesen szívódnak fel.

A keringési rendszerbe jutott báriumot a vérplazma (a többi alkáli földfémhez hasonlóan) gyorsan eljuttatja a csontokba.

Biológiai felezési ideje 8–9 nap (Takács, 2001).

A bárium vízben, illetve savakban oldható vegyületei kivétel nélkül mérgezőek; a bárium-karbonátot patkányméregnek használják.

A báriumvegyületek a beidegzés helyétől, módjától függetlenül valamennyi izmot erősen és tartósan ingerlik.

Szűkítik az ereket, fokozzák a bélmozgást, feszítik a harántcsíkolt izmokat; ezt a központi idegrendszer depressziója követi (Kvlex).

Az akut mérgezés tünetei: erős nyálfolyás, kólika, hasmenés, hányás, szívritmuszavarok, a vázizomzat bénulása, és a légzés bénulása. Kezeléséhez ellenanyagként vízben oldható, nem mérgező szulfátot – például nátrium-szulfátot vagy magnézium-szulfátot – kell alkalmazni, mert a bárium azzal oldhatatlan csapadékot képez.

A barit segítségével csökkenthető a szervezetben felhalmozódott kis mennyiségű mérgező bárium mennyisége és segítheti annak kivezetését, azzal,hogy kioltja annak rezgését és emlékezteti a szervezetet annak felismerésében.

Nem csodatevő, ezért valós megállapított mérgezés esetén azonnali orvosi kezelés szükséges!

Akut mérgezés gyanújával forduljon azonnal orvoshoz!

Ellenjavallatok:

Pozitív biológiai és élettani hatása nem ismert, mérgező hatása viszont annál inkább!

A baritot szigorúan tilos vízben áztatni, mosni és fogyasztani!

A kristályok használata nem helyettesíti a szakorvosi ellátást csak kiegészítheti azt!

A képek és a tartalom szerzői jogvédelem alatt állnak!