A barit általános jellemzői, keletkezése A barit, más néven súlypát, nevét a görög „barüsz” = nehéz szóból kapta, utalva ezzel nagy sűrűségére. Báriumtartalmú, rombos rendszerű ásvány. Formáját tekintve a legváltozatosabb ásványok egyike. Több mint kétszáz ismert kristályformája ismert. Régen fehér fedőfestékként is használták. A bakelitlemezek töltőanyaga is volt. Használja a papíripar műnyomó papírok sűrűségének növelésére, az olajipar mélyfúrásoknál a fúrószerkezet öblítőiszapjának nehezítőanyagaként, az autóipar fékbetétekhez, a vegyipar festék-, zománc-, és műanyagadalékként. Jó sugárzáselnyelő tulajdonsága miatt hasznosítják a nukleáris technika területén atomreaktorokban sugárzáselnyelő cement adalékaként. Ugyanezen tulajdonsága miatt az egészségügyben is ismert, sugárvédő ernyők és vakolat készül belőle, illetve röntgenvizsgálatoknál kontrasztanyagként használják. Az üvegipar ólomkristály adalékaként, míg a híradástechnikai ipar katódsugárzás alkalmazására hasznosítja. Mindezek mellet a nehézbeton egyik komponensét is barit alkotja. Elsősorban az iparból vízben oldódó báriumvegyületek kerülnek ki, amelyek megtalálhatóak a tavakban és folyókban. Ezért a vízi állatok testében felhalmozódhat. A talajban a legtöbb helyen a belső rétegekben található bárium, de azokon a veszélyes hulladékot tartalmazó területeken a magasabb rétegekbe is bejuthat. A barit színe: Átlátszósága: Porának színe: Kristályszerkezete: Mohs-keménység: Képlete: BaSO4 Előfordulása: Németország, USA,Nagy-Britannia, Kanada, Mexikó, Algéria, Oroszország, Románia, Franciaország stb. A barit hatása: Pozitív biológiai és élettani hatása nem ismert, mérgező hatása viszont annál inkább! Átlagos koncentrációja az emberi szervezetben 0,3 mg/kg. Ennek csaknem 9/10-ét a csontokban találjuk, ahol a kalciumot (illetve a magnéziumot) helyettesítve halmozódik fel (szárazanyagra számolva kb. 2 mg/kg). A bárium a csont felületi rétegében koncentrálódik, annak belsejébe jóval kevesebb jut. A Ba/Sr hányados az életkorral változik. Az emberi szervezetbe főleg a táplálékkal kerül. Vízben oldható vegyületei (klorid, nitrát, acetát, karbonát, szulfit) mérgezők! A baritot szigorúan tilos vízben áztatni, mosni és fogyasztani! A légutakból nemcsak vízoldható vegyületei szívódnak fel könnyen, de korlátozottan még az oldhatatlanok is – az emésztőrendszerből viszont még az oldható báriumvegyületek is csak részlegesen szívódnak fel. A keringési rendszerbe jutott báriumot a vérplazma (a többi alkáli földfémhez hasonlóan) gyorsan eljuttatja a csontokba. Biológiai felezési ideje 8–9 nap (Takács, 2001). A bárium vízben, illetve savakban oldható vegyületei kivétel nélkül mérgezőek; a bárium-karbonátot patkányméregnek használják. A báriumvegyületek a beidegzés helyétől, módjától függetlenül valamennyi izmot erősen és tartósan ingerlik. Szűkítik az ereket, fokozzák a bélmozgást, feszítik a harántcsíkolt izmokat; ezt a központi idegrendszer depressziója követi (Kvlex). Az akut mérgezés tünetei: erős nyálfolyás, kólika, hasmenés, hányás, szívritmuszavarok, a vázizomzat bénulása, és a légzés bénulása. Kezeléséhez ellenanyagként vízben oldható, nem mérgező szulfátot – például nátrium-szulfátot vagy magnézium-szulfátot – kell alkalmazni, mert a bárium azzal oldhatatlan csapadékot képez. A barit segítségével csökkenthető a szervezetben felhalmozódott kis mennyiségű mérgező bárium mennyisége és segítheti annak kivezetését, azzal,hogy kioltja annak rezgését és emlékezteti a szervezetet annak felismerésében. Nem csodatevő, ezért valós megállapított mérgezés esetén azonnali orvosi kezelés szükséges! Akut mérgezés gyanújával forduljon azonnal orvoshoz! Ellenjavallatok: Pozitív biológiai és élettani hatása nem ismert, mérgező hatása viszont annál inkább! A baritot szigorúan tilos vízben áztatni, mosni és fogyasztani! A kristályok használata nem helyettesíti a szakorvosi ellátást csak kiegészítheti azt! A képek és a tartalom szerzői jogvédelem alatt állnak!