Barion Pixel

Miért jó és hasznos a hódok tájformáló jelenléte? Mégis miért nem tetszik ez olyan sok embernek?

Mikor azt vesszük észre, hogy a környezetünkben nem pont úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt elképzeltük, az annak a jele, hogy nem vagyunk tudatosak afelől, hogy egy komplex és élő rendszerben élünk, bonyolult kölcsönhatásokkal és visszacsatolási folyamatokkal.

Mióta radikálisan átalakítjuk a tájainkat, általában nem számolunk ezzel a rendszerrel.

A problémák jelentkezését követően pedig még mindig nem a gyökérproblémát kezeljük, hanem a jelentkező tüneteket igyekszünk eltüntetni.

Így van ez abban az esetben is, ha olyan élőlények élőhelyét sajátítjuk ki, amelyek képesek rá, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez és így is folytatják élettevékenységüket, amellyel esetleg nem kedveznek egy bizonyos tájhasználatnak.

A hódok tevékenysége kifejezetten hozzájárul ahhoz, hogy vízi ökoszisztémáink önszabályozó és klímaváltozást mérséklő hatását javítsa. Ugyanakkor konfliktust okoz az ártérbe települt más területhasználatokkal.

Ezen és hasonló konfliktusok feloldására vannak létező megoldások, amelyekkel immáron több fórumon is foglalkoznak, többek között az ELTE kutatói is ezt vizsgálják.

Az eurázsiai hódok visszatelepítése és jelentősége

Az eurázsiai hód, amely a 19. század közepén kipusztult a Kárpát-medencéből, ma már újra jelen van Magyarország legtöbb vízfolyása mentén. Ahogyan egyre jobban belakják élőhelyeiket, úgy bontakozik ki e különös rágcsálók tájat át- (vissza-) alakító, helyenként konfliktusokkal járó szerepe.

Az intenzív vadászat pusztította ki az őshonos hódokat a Kárpát-medencéből a 19. század derekára. Egy időre az eurázsiai hód teljes eltűnése is felrémlett – világszerte csak mintegy 1200 egyede maradt meg. A 20. század elejétől Európában lassan újra növekedni kezdett az állomány. Magyarországra Ausztria és Horvátország felől spontán módon települt vissza a határhoz közelebbi élőhelyekre. 1988-ban védetté nyilvánították. 1996-tól pedig a WWF Magyarország több mint 10 éven át tartó sikeres visszatelepítési programot indított, többek közt a Mártélyi holtágnál is engedtek szabadon hódokat.

Ma már 10-11 ezerre teszik a Magyarországon élő példányok számát.

 

A folyók és patakok szabályozása és a hajdani mocsárvidékek lecsapolása nyomán a visszatelepülő hódok nem olyan tájat találtak a vízfolyások környékén, amilyenen elődeik éltek. Ma a gazdálkodók legtöbb helyen szinte a partig felszántják a földeket.

magyarázza érdeklődésünkre Juhász Erika, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének munkatársa.

A korábban tartósan vagy ideiglenesen vízjárta területeket feltörték, növényeket termelnek ott, néhol pedig épületeket emeltek. Az ártérben sok helyen gazdasági haszonért telepített nemesnyár-ültetvények vannak. Másutt kiskertek vagy parkerdők húzódnak szinte a vízig. A hód életmódjával járó tájátalakító tevékenysége egyes helyeken érdeksérelmet okoz e területek használóinak.

hód, hódok, állat, hódvár, gát, patak

Háromféle módon formálják át a tájat e nagy testű, hatékony rágcsálók

Hód gát, vagy hódvár építése

Gátakat, várat építenek, utóbbinak a bejárata a víz alatt van, hogy így is védelmezzék élőhelyüket és családjukat. A hódok gátjai részleges és időleges akadályt képeznek a vízen, lassítják annak áramlását, növelik mélységét, fokozzák a vízvisszatartást a felszínen és a talajban.

hód, hódok, állat, hódvár, gát, patak, árterület, hódos mocsár

Az állatok csatornákat, üregeket ásnak

Így megkönnyítik, hogy a mederből a víz kiáramoljon a környező területekre.

hód, hódok, állat, hód rágás, fa

Elrágnak és kidöntenek fákat

Gyakran a meder közvetlen közelében álló, idős nyárat és fűzet.

A hódok tájformáló szerepe

A hód jelenléte ökológiai változásokat indít meg. A rágással például segítik a part menti növényzet megújulását.

A kidőlt törzsek, gallyak visszatartják a vizet, a holtfák táplálékot biztosítanak gombáknak, rovaroknak, így közvetve más, ezeket fogyasztó élőlényeknek is, továbbá búvó- és szaporodóhelyként is szolgálhatnak.

Nő a biológiai változatosság, a kialakuló hódmocsarak sok kétéltűfajnak nyújtanak táji szinten fontos szaporodóhelyet.

Az ember által átalakított, ökológiai szempontból leszegényített tájat a hódok jelentős mértékben újraformálják.

Juhász Erika szerint ez hoz magával konfliktusokat a hód és a természet, a hód és az ember között. Előbbire példa az őshonos, szép, öreg vízparti puhafák kirágása a Tisza árterében, ahol a rágás nyomán nem a nyárak és fűzek újulnak meg, hanem özönfajok foglalják el a helyüket. Ám ebben az esetben is csak arról van szó, hogy a hód felgyorsít egy már amúgy is megindult folyamatot.

Árvízvédelmi kockázat?

Ember és hód viszonylatában előfordul – de nem gyakori – hogy a víz visszatartása árvízvédelmi kockázatot jelent, bár általánosságban a víz hódgátak általi meglassítása éppen hogy csökkenti az árvízveszélyt.

A hódrágás kárt okozhat a telepített erdőkben, az üregásás pedig a part menti utakban. A hód tájátalakító munkája miatt visszamaradó víz károsíthatja a közeli földeken a termést.

A vízpart és a mélyfekvésű területek helyreállítása azonban egyszerre természeti, társadalmi, sőt tágabb értelemben gazdasági érdek, hangsúlyozza a kutató. A konfliktusokat megfelelő kommunikációval és együttműködéssel oldani lehet.

Felvetésünkre, hogy a hód jelenlétének előnyei sokfelé oszlanak, az általa okozott kár viszont kevés embert aránytalanul súlyosan érinthet.

Juhász Erika azt feleli: a helyi emberek érdekét mindig be kell kalkulálni, hiszen általában nem ők a hibásak abban, hogy a természeti adottságoknak nem megfelelő gazdálkodás alakult ki.

Az érintettekben meg van a szándék az együttműködésre, vannak már kidolgozott eszközök, jó gyakorlatok, de ezek megvalósítására nincs elég forrás.

A fő irány az, hogy a hód általi vízvisszatartás tájszintű előnyeinek kihasználására induljanak jól kidolgozott projektek.

 

Forrás: WWF

 

Képek forrása: https://www.visithusrb.com/hu/cikkek/regionk/tajformalo-hodok-9678

A szerző