Sok ember már hallott ezt-azt a meditációról. Sokféle tévhit és pontatlan információ kering a meditáció hatásairól az Interneten. Ebben a cikkben igyekszünk összefoglalni, hogy a szorgalmasan és kitartóan végzett meditáció milyen tudati/lelki és – mivel a tudat visszahat a testre, ennél fogva – milyen testi gyógyító folyamatokat indíthat be, illetve milyen pozitív hatásai vannak.
MOTTÓ:
A belső fegyelem fejlesztése időigényes folyamat. Azonnali eredményt várni ebben, a türelmetlenség jele.
Irónikusan szólva ez nem érhető el úgy, ahogy a modern ember szereti megkapni a dolgokat: mindig a legjobbat, a leggyorsabban, a legkönnyebben és ha lehet a legolcsóbban.
A Dalai Láma
Mi is a meditáció?
Azt is mondhatjuk, hogy ha helyesen végezzük, akkor minden meditáció. Meditáció az is, amikor a kisgyerek maga elé bármul: mindent hall, tudatában van a környezetének, mégis egyfajta relaxált állapotban van. A felnőttek erre mondják, hogy “bambul”.
Meditáció például, amikor néz egy hangyát, vagy egy pontot és hirtelen megszűnik körülötte a világ.
Meditációs fázisok vannak az alvásunkban is, feltéve, hogy észrevesszük és van róla tudomásunk. Attól, hogy valaki nem veszi észre, attől még ott van minden alvásban ez a relaxált, meditációs állapot is.
Meditáció az is, amikor egy gyermek folyamatosan énekel egy dalocskát, ami őt felvidítja és hozzá ütemesen mozog.
A sort hosszasan folytathatnánk. Ha valaki meditációs technikát tanul, akkor tudatosan megtanulja megfigyelni a testét, a tudatát, ás a tudatának a folyamatait. A meditáció révén sokkal tudatosabbá válik az élet minden területén: a kommunikációban, a testtartásában, a cselekedeteiben, a gondolataiban, ráadásul egyéb pozitív testi és tudati változásokat is tapasztalhat.
A meditáció hatása a testre
Amikor a tudatunk zavarodott, aggodalmas, szorongó, félünk, neheztelünk, haragszunk, akkor ezek az érzelmek leblokkolják az életenergiák szabad áramlását a testben. A légzésünk is megváltozik, szaporább lesz, mégis kevesebb oxigén jut a testbe. Egyes érzelmi állapotoknál légszomj is keletkezhet.
Ez hosszú távon megbetegedésekhez, fájdalmakhoz, testi tünetekhez vezet.
A meditáció segít ezeknek a tudatállapotoknak a megelőzésében. Segíti az érzelmi kiegyensúlyozást, erősíti az immunrendszert, beindítja az öngyógyító folyamatokat.
Az 1960-as években egy kaliforniai egyetemen mérték először a meditáció fiziológiai hatásait. Ezek a kutatások kimutatták, hogy a meditációnak sokkal erősebb hatásai vannak a szervezetre, mint a relaxációnak, vagy az alvásnak. A meditáló ember szívverése lelassul és a vérnyomása is csökken, valamint csökken a tejsavtermelés, mely utóbbi a harc, vagy menekülési válasz kioldásához szükséges.
Az 1980-as években felmérések bizonyították, hogy a meditáció ugyanolyan hatásos a krónikus fájdalom kezelésében, mint a hagyományos gyógyszeres kezelés.
Az angliai National Institute for Health and Clinical Excellence (NICE) jóváhagyta és közzétette, hogy a meditáció alkalmas a súlyos depresszió és a félelem, valamint a rák, a szívbetegségek és az emésztési zavarok kezelésére.
2004-ben az amerikai National Academy of Sciences nyilvánosságra hozta egy kutatás eredményét, amelyben a hosszú ideje meditálók agyát vizsgálták MRI szűréssel. Eszerint a meditálóknak több szürkeállományuk volt az elülső lebenyekben. További kutatások kimutatták, hogy a meditáció már kezdőknél is növeli azt a szürkeállományt, mely az öregedés lelassításáért felelős.
2007-ben az amerikai National Institutes of Health már 50 felmérést finanszírozott a meditáció hatásainak a kutatására.
Jelenleg Magyarországon is folynak kutatások a meditáció hatásainak vizsgálatára az ELTE Pszichológiai Intézetében. A kutatás célja a választott meditációs módszer és a személyiség összefüggéseinek, illetve a meditáció személyiségre gyakorolt közvetlen és hosszú távú hatásának vizsgálata. E meditációs vizsgálatban – mint kutatási alany, aktív meditáló – e cikk szerzője is részt vesz.
A meditáció hatása a tudatra
A tradicionális pszichoterápia szerint meg kell változnunk és meg kell küzdenünk a negatív gondolatainkkal, és ez kemény munkával, hosszas pszichoterápiával sikerülni fog. A meditációs technikák mást kínálnak.
J. Mark G. Williams, az Oxford Mindfulness Centre professzora, aki maga is meditációs technikákkal kezel: “gyakran a gondolkodásban belegabalyodunk a történetbe. A tudat csak körbe-körbe jár. Akár foglalkozunk az üggyel, akár háttérbe szorítjuk, mindig visszatér. A tudatosító technikákkal a páciensek megtanulják, hogy ne belülről nézzenek kifelé, hanem kívülről lássák a hangulatukat.”
A meditációs technikáknál a saját tudatunkat vizsgáljuk, a külvilágot csak annyiban vizsgáljuk, hogy bennünk mit vált ki. De ezt nem a külvilág okozza, a saját tudatunkért, a saját reakciónkért mi vagyunk a felelősek. Ez a meditációban megtapasztalható.
A kiélesedett érzékelés következtében hangok hallása is előfordulhat, érezhetünk energiaáramlást. De az is lehet, hogy “csupán” lazábbak, rugalmasabbak leszünk, jobban fogunk aludni és jobban tudunk a munkánkra koncentrálni, könnyebben találunk majd megoldást a stresszes helyzetekben.
Mi a meditáció célja?
A meditáció esetében célokról nem beszélhetünk. Olyan értelemben legalábbis nem, mint a világi életben: kitűzöm, hogy elvégzek egy iskolát, megszerzem a diplomámat és megcsinálom. Utána jöhet a következő cél… Általában ez így megy egy egész életen át.
Ha már valamilyen célt meg szeretnénk határozni, akkor talán az értelmetlen szokásoktól, és hiedelmektől való megszabadulás és egy elengedett állapot létrehozása. A tudatnak ez a felszabadulása automatikusan magával hoz egy szabadság, boldogság, öröm érzést, melyet áthat a szeretet és együttérzés ereje. Ettől automatikusan jobban érezzük magunkat. Megszűnnek a feszültségek, a szorongás, haladó gyakorlóknál megszűnik mindenfajta félelem, még a legősibb szorongás, a halálfélelem is. Segít abban, hogy ne legyünk dühösek, enerváltak, kiábrándultak, ne gyötörjenek kételyek minket a saját képességeinkben, és hogy növekedjenek bennünk a pozitív minőségek.
Ezt azonban nem lehet “akarással” elérni, tehát olyan módon, mint a világi céljainkat.
Amikor meditációról beszélünk, sokfajta hagyományról és meditációs rendszerről beszélhetünk.
A hajdani jógik és gyakorlók SOHA nem gyakoroltak például vezetett meditációt. Olyan előfordult, hogy a Mester jelenlétében, vagy erőterében meditáltak, hiszen ezáltal intuitíve érzékelhettek valamit abból a tudatállapotból, melyet el kívántak érni. Az viszont nem fordult elő, hogy a Mester a meditáció közben folyamatosan beszélt volna. A tanításokat a tényleges meditáción kívül adta. A tanítványok nyilván ezen is kontemplálhattak, elmélkedhettek, de a meditációs technikák gyakorlása közben nem volt beszéd.
A meditációnak ugyanis pont az a lényege, hogy a tanítvány befelé figyeljen, elmélyedjen magában és a belső munkát a Mester felülgyelete alatt, önállóan végezze el.
A mai rohanó korban az emberek többsége szétszórt, nehezen nyugszik meg, ezért a Mesterek sokszor úgy döntenek, hogy meditáció közben is adnak iránymutatást, hogy segítsék tanítványaikat.
A végső cél azonban mindenképpen az, hogy magunk tanuljuk meg elérni azt a tudatállapotot, magunk tanuljuk meg azokat a technikákat, melyekkel Mestertől függetlenül is képesek vagyunk önmagunk felszabadítására. Így nem alakulhat ki függőségi viszony sem Mester és Tanítvány között, ezért a Mester úgy jár el helyesen, ha a tanítványait rászoktatja az önálló meditációs munkára.
