vidrafű

Milyen fitoterápiában használatos: nyugati

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): flavonoid, szaponin, cserzőanyag, rutin, szerves savak, C-vitamin, jód, meniantol aglikon, alkaloidok, aszkorbinsav, béta-karotin, betulin, cukor, ecetsav, flavin, fólsav, foszforsav, glikozidok, hangyasav, hyperozid, illóolaj, inulin, invertin, keserűanyag, koffeinsav, kolin, kumarin, mentiafolin, loganin, pektin, rutin, rutozid, szalicilsav, szaponin, szekoiridoid, tanninok, tanninsav, triterpén, zsírosolaj, gercianin, enzim, viasz, flobafén, fitoszterin, protokatekinsav

Mely részét gyűjtik: A leveleket hasznosítják.

Leírás: Egyes növényhatározók a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába sorolják, de gyakran olvashatunk arról is, hogy egyetlen fajként saját családjába, azaz a vidrafűfélék (Menyanthaceae) közé tartozik. Évelő vízi növény. Vízszintesen kúszó gyökértörzséből maximum 1 méteres hajtások nőnek. Levelei lóherére emlékeztetnek, hármasan összetettek, de jóval nagyobbak. A levél alapja 5-10 cm hosszú, hártyás szélű hüvely, a levelek elliptikusak, élük hullámos. A latin neve (Menyanthes trifoliata) a görög menyein, azaz kitárulkozik és az anthos, azaz virág szavakból ered. A növény hófehér, piros, vagy lila csúcsi rojtos cimpájú virágai április-júniusban nyílnak. Termése toktermés. A világos, nedves, enyhén savas talajú helyeket a tőzegmezőket, a források környékét, a halastavak partjait, a mocsarakat és a lápokat kedveli. Földünk legrégebbi növényei között tarthatjuk számon, ezért alakja a különböző kontinenseken szinte mindenhol ugyanolyan. A levelei friss állapotban is felhasználhatóak. Alkalmazzák forrázatban és főzetben, porítva és tinktúra formájában is.

Betegségek kezelése: Étvágygerjsztő és emésztést elősegítő tulajdonságai miatt becsülik, amelyek a leveleiben található keserűanyagokra vezethető vissza. Régebben lázra és fájdalomcsillapítóként is alkalmazták, de ma már ez nem szokás. Időnként felhasználják fejfájás elleni homeopátiás gyógyszerek előállítására. A középkorig azt hitték, hogy a vidrafű mérgező. A láz, a hidegrázás, az étvágytalanság és a fogyínysorvadás kezelésére csak a középkortól használják. Napjaink kutatásai alátámasztják a középkori tapasztalatokat: a vidrafű valóban jótékonyan hat az emésztésre, segíti és szabályozza a gyomornedvek kiválasztását, javítja a bélmozgást, mérsékeli a felfúvódást és megszünteti a székrekedést, valamint javítja az étvágyat. Szabályozza az epetermelést, ezzel segítséget nyújt a máj- és epebetegségek kezelésében. Serkenti a vérképzést, és a daganatos megbetegedések gyógyításában is felhasználható. Erősít, növeli az életkedvet és az étvágyat. Por és tea formájában egyaránt használatos (macskagyökérrel és mentával keverve nyugtatja az idegeket és csillapítja a migrént). Reuma, köszvény és háromosztatú arcideg (trigeminus) gyulladása esetén a belőle készített tinktúra (alkoholos kivonat) bizonyítottan hatásos. Hatékony a migrénre nemcsak homeopátiás szer formájában, hanem növényként is: olyan típusú migrénre alkalmazható, melytől az ideges és az emésztési zavarokra panaszkodó emberek étkezés után szenvednek.

Hol honos: Európa, Ázsia és Észak-Amerika

]Figyelmeztetés: Kis mennyiségben alkaloidákat (monoterpén alkaloidokat) is tartalmaz, ezért állapotos és szoptató kismamáknak használata nem ajánlott. Hosszú távú, folyamatos alkalmazása ellenjavallott. A vidrafű keserű íze megakadályozza a túlzott fogyasztását, ami hányást okozhat. Napi adagja max. 1 gramm.

Termőhelye: Az északi földteke mérsékelt és szubarktikus területein terjedt el, azaz Észak-Európában, Szibériában, Kanadában és Japánban, főleg a hűvösebb, magasabban fekvő vidékeken. Lápos, zsombékos helyeken terem.

Jogszabályi védettség: Bár a Természetvédelmi Világegyesülés Vörös Listáján LC kategóriás (azaz a legkevésbé veszélyeztetett), azonban e növény élőhelye vészesen fogy, a magyar jogszabályok (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) szerint védett, természetvédelmi értéke 10.000 Ft, ezért Magyarországon nem gyűjthető! A védelem alól kivételt jelent a gyógyászati célra feldolgozott származéka.

Mikor gyűjtik: Virágzáskor gyűjtendő a hármas levele (áprilistól júliusig), legfeljebb 3 cm hosszú tőkocsány résszel lecsípve, majd szellős helyen kell szárítani. Beszáradási aránya 6:1.

Szinonímák: vidraelecke, keserű lóhere, bolyhosvirág, keserű vidrafű, vízi elecke, keserű háromlevelűfű, hármaslevelű vidrafű, mocsári lóhere, lázas lóhere, keserű lóhere

Latin név: Menyanthes trifoliata, Menyanthes palustris, Trifolium castoris

Angol: Menyanthes, Beckbean / Bog Buckbean / Bog Myrtle / Bogbean / Bogbean / Buchbean / Buck bean / Common bog bean / March Trefoil / Marsh Clover / Marsh Trefoil / Water Shamrock

Finn:Raate, Apilamainen raate

Francia: Ményanthe trifolié, Trèfle d’eau, Trefle d’eau / Trefle des marais / Trèfle-d’eau

Holland: Waterdrieblad

Ír: Báchrán / Bearnán lachan

Japán: ミツガシワ / みつがしわ

Kínai: 睡菜

Kinai (Pinyin fonetikus átírás): ming-ts’ai

Lengyel: Bobrek trójlistkowy

Német: Fieberklee, Bachgräslein / Bachgräsli / Biberklee / Bitterblad / Bitterblatt / Bitterklee / Bocksbohnenblätter / Bohnenblad / Butterklee / Dreeblatt / Dreiblatt / Dreiblättriger Fieberklee / Feverkrut / Fröschekohl / Gallkraut / Gottvergessentee / Hasenohr / Kreuzklee / Magenklee / Monatsblume / Moosklee / Scharbocksklee / Sumpf-Bitterklee / Sumpfklee / Wasserfieberklee / Wasserfieberkraut / Wasserklee / Ziegenlappen / Zottelblume / Zottenblume

Norvég: Bukkeblad, Beskekløver / Geitklauv / Groblokka / Saltgras / Triblekkje

Olasz: Trifoglio fibrino

Orosz: Вахта

Portugál Brazil: Trevo Dagua

Spanyol: Menyanthes, Castor / Menyanthes trifoliata / Trébol de agua / Trébol fibrino

Svéd: Vattenklöver

Szlovák: Vachta trojlistá

Szlovén: Navadni mrzličnik, Mrzličnik navadni

Török: Su yoncası, Acı yonca / Atesyoncasi / Suyoncasi

Források:

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 284. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 257

Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0

A természet füvészkertje; Reader’s Digest Kiadó Kft. , Budapest, 2003; ISBN 963 9562 01 7

VITAE KLUBMAGAZIN, 2014/07-08, Vladimír Vonásek: Vidrafű, a gyógyító szépség

Franz Eugen Köhler, Köhler’s Medizinal-Pflanzen, 1897, Flora Danica Hft. 10, Tab. 541, Carl Axel Magnus Lindman: Bilder ur Nordens Flora; Tavl. 79, Prof. Dr. Thomé, Otto Wilhelm: Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz Band 4 Tafel 79