Barion Pixel
Valódi Mirha
valódi mirha

Milyen fitoterápiában használatos: nyugati, arab

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): illóolaj, gyanta, gumi, keserűanyag, ecetsav, eugenol, dipentén, fehérje, hangyasav, illóolaj, koleszterin, limonén, nyálka, palmitinsav, pinén, terpének, triterpén, szeszkviterpén, kuminaldehid, fahéjaldehid



Valódi Mirha leírás:

A Burseaceae (balzsamfafélék, tömjénfafélék) Maximum 10 méter magas, lombhullató fa. A növény sárga, aromás, gumiszerű gyantát tartalmaz. Összetett levelei kicsinyek, levélkéi szúrós hegyűek. Fehér vagy zöldes színű virágai aprók. A Bibliában gyakorta említett gyógynövény. Ahol a leírások “illatos gyantát” vagy “balzsam”-ot említenek, ott a mirrhát vagy a tömjént kell értenünk. Ilyen az a jelenet például, amikor József féltékeny testvérei elveszejteni szeretnék Józsefet. “Amikor felemelték a szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék”. A mirha alacsony növésű közel-keleti fa. Az esős évszakban a kérgének repedéseiből átlátszó vagy vörösbarna színű, könnycsepp alakban megkeményedő illatos gyanta folyik ki. Eredetileg főleg az ókori Egyiptomban használták balzsamkészítés céljára, később azonban az egész közel-keleten elterjedt, mint illatosító, illetve rovarriasztó szer. Az ókori görög és római gyógyászatban sebek kezelésére, emésztési betegségek gyógyítására és menstruációs panaszok enyhítésére használták. Vallási ceremóniákhoz is a kezdetektől használatos volt és használatos mind a mai napig (gondoljunk itt például az indiai füstölőkre). A mirhát az első amerikai telepesek ismertették meg az újvilággal. Bár a gyógynövényről legtöbbünknek a bibliai kép jut először eszébe, melyet a három keleti bölcs vitt a kis Jézusnak, az első telepesek mégsem vallási okokból vitték magukkal. Elsősorban a kiújuló szájfekély és egyéb szájfertőzések kezelésére használták. A XIX. század amerikai eklektikusai a mirhát külső fertőtlenítő szernek tekintették. A növényt a Krisztus előtti 18. század előtt nem ismerték még Palesztinában, a tömjénnel együtt Sába királynője vitte ajándékba Salamon királynak. Dió nagyságú, sárgás-vörösesbarnás, illatos, esetleg lukacsos gyanta a gyógyító anyaga. Füstölőkbe, illetve holttestek balzsamozására is használják. A balzsamfa fajok törzsén és ágain természetes módon is lassan termelődő nedv kiszivárgását a forró nyári időszakban sok sűrű párhuzamos bevágással gyorsítják. Így jellegzetesen aromás illatú, levegőn besűrűsödő, áttetsző, fajra jellemző színű, lassan v. gyorsabban száradó folyadékot kapnak, mely a nagy melegben gyorsan leülepedik, és tetején összegyűlik a sűrű mélysárga igazi Mekka-balzsam. A ma kapható kereskedelmi mirha többsége az ültetvényeken nevelt tömjén mézgája. A természetes módon lassan kicsepegő és megszilárduló apró szemcsés gyöngy-mirhát sztakte néven különítik el. Az arab mirhafajokat már Hérodotosz, Dioszkoridész, Theophrasztosz is említik, de gyakran keverik a tömjénnel. Erre az alapvető tévedésükre Plinius hívta fel először a figyelmet, valamint arra a tényre is, hogy Vespasianus cs. (ur. 69-79) vitte Rómába az első balzsamfát. Krisztus szenvedéseinek jelképeként is számon tartják. A Biblia szerint Aritmateai József és Nikodémus mirhával és aloéval kenték meg Krisztus testét, lepelbe takarták, majd gyolcsba göngyölték. Az ókori rómaiak sebek, a perzsák szembetegségek gyógyítására használták. Az ókoriEgyiptomban halottak bebalzsamozására használták.

Betegségek kezelése:

A mirhát a bibliai idők óta használják fertőtlenítésre. A mirha tinktúra dezodoráló és fertőtlenítő hatású, szájzuhanyhoz, gargarizáláshoz és szájöblítéshez egyaránt alkalmazható. A mirhaolaj igen hatásos afták kezelésében, illetve különféle szájpanaszoknál, beleértve a torokfájást, a fogszuvasodást, fogínygyulladást, szájnyálkahártya-gyulladást, fogprotézis okozta gyulladást is. A mirhaolaj az egyik leghatásosabb anyag az afta kezelésében. A német E-bizottság – a német kormány gyógynövényszakértőkből álló tudományos tanácsadó testülete – jóváhagyta a porított mirhát az enyhe lefolyású száj- és torokgyulladás kezelésére, mivel a gyógynövény nagy mennyiségű tannint tartalmaz. Nem csak a mirhaolaj, hanem a porított mirha is hatásos akár kapszulában árulják, akár ömlesztve. Ilyenkor a port kell közvetlenül az érintett felületre tenni. Vízzel elegyítve is hatásos. Napjaink herbalistái a növényt por alakban ajánlják még megfázásra, köhögésre, asztmára és mellkasi panaszok kezelésére is. Firenzei kutatók kísérletekkel igazolták helyi érzéstelenítő hatását. Külsőleg ugyancsak jó tulajdonsága miatt alkalmazzák sebgyógyulás elősegítésére és sebfertőtlenítésre.

Valódi Mirha hol honos:

Afrika (Szomália, Kelet-Afrika), Arábia

Figyelmeztetés:

A XIX. századi amerikai eklektikusok alkalmazták a legáltalánosabban. Figyelmeztetnek azonban, hogy nagy mennyiségben alkalmazva erős hasmenést, izzadást, fejfájást, hányást, valamint fokozott szívdobogást okozhat. Nem bizonyított, hogy a mirha méhösszehúzódásokat okozna, de várandósok kerüljék az alkalmazását, mivel menstruációt serkentő hatása van. Kétéves kor alatti gyermekek ne kapjanak mirhát! Nagyobb gyermekek, illetve 65 évesnél idősebb felnőttek kezdetben gyengébb készítményeket használjanak és – amennyiben szükséges – csak fokozatosan térjenek át az erősebbre. A mirha kizárólag külső használatra ajánlott. Mellékhatása, ha az előírás szerint alkalmazza, nincs, de elhúzódó használat esetén allergiás reakciót válthat ki az arra érzékenyeknél.

Összetéveszthető:

Nagyon sokféle balzsamfa lézetik. Ilyen például a a szomáliai balzsamfa (Commiphora molmol), melyet a valódi mirhának nevez a legtöbb szakirodalmi forrás.

Jogszabályi védettség: Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.

Mikor gyűjtik:

Az esős évszakban a gyantajáratokbn spontán módon, vagy a bemetszések helyén folyik ki. A levegőn megszáradva fehéres, majd barnásvöröses színű lesz. Ez a folyékony anyag, mely az illóolaj és a gyanta keveréke alkotja a mirhát. Általában 20 %-os tinktúra formájában használják, 90 %-os alkoholban oldva.

Valódi Mirha szinonímák:

mirhafű, mexikói tea, balsamodendron, szomáliai balzsamfa

Latin név: Commiphora myrrha; Commiphora abyssinia, Balsamea myrrha, Balsamodendron myrrha, Balsamodendrum myrrha T. Nees, Commiphora mol-mol, Gumiresina myrrha

Angol: Myrrh, Abyssine myrrh / African myrrh / Balsamodendron myrrh / Beerabol myrrh / Bitter myrrh / Common myrrh / Gum myrrh / Heerabol myrrh / Herabol myrrh / Hirabol myrrh / Male myrrh / Myrrh tree / Myrrhe / Somali myrrh / Somali myrrhor / True myrrh

Finn:Mirhami

Francia: Arbre à myrrhe, Balsamier / Myrrh / Myrrhe / Myrrhe amère / Myrrhe beerabol

Holland: Mirrebalsem / Mirreboom / Myrrhe

Izraeli:מור

Kínai: 沒藥樹 / 沒藥

Kinai (Pinyin fonetikus átírás): mo yao

Lengyel: Balsamowiec / Mira / Mirra somalijska

Német: Echter myrrhenbaum / Myrre / Myrrhe

Norvég: Myrra

Olasz: Mirra

Orosz: Ми́рра / Коммифора мирровая / Мирра

Portugál Brazil: Incenso / Mirra

Spanyol: Arbol de mirra / Mirra / Mirra somalí

Svéd: Afrikansk myrra / Hanmyrra / Hirabolmyrra / Medicinskt myrraträd / Myrra

Szlovák: Mira

Források:

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 321. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 249

Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0

A természet füvészkertje; Reader’s Digest Kiadó Kft. , Budapest, 2003; ISBN 963 9562 01 7

Dr. James A. Duke, Gyógynövénypatika, Rodale Publishing, 2011, ISBN 9789639562868; Michael Castleman: Gyógynvény enciklopédia, Esély Kiadó 1991, ISBN 9635830440

Franz Eugen Köhler’s Medizinal-Pflanzen, Vol.II


VISSZA A GYÓGYNÖVÉNYKERESŐBE