izsóp

Milyen fitoterápiában használatos: nyugati és kínai

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): ajakos tannin, alfa- és bétapinén, almasav, antibiotikum, a-pinén, benzaldehid, borneol, cineol, cserző anyagok, cukor, eugenol, ferulasav, flavonoidok, flavoglikozid, flavonoid, geraniol, gumi, gyanta, heszperidin, illóolaj, inozitol, jód, kamfén, kámfor, karotinok, karvakrol, kávésav, keserűanyag, keserűglikozid, keton, kolin, limonén, linalool, marrubiin, mirtenol, olaj, pinén, pinokamfon, rozmarinsav, szabinén, szeszkviterpének, tanninok, tanninsav, terpenoid, terpineol, timol, ursolsav, xantofil

Mely részét gyűjtik: A növény virágzó leveles hajtásainak felső, legfeljebb 40 cm hosszú részeit kell levágni. dudva, levél, olaj, virág

Leírás: Az ajakosvirágúak (Labiatae vagy Lamiacae) családjába tartozó illatos félcserje. Legfeljebb 60 cm magas cserje, aromás illatú, lándzsa alakú levelekkel. A virágok 7-9-esével álörvökban állnak, fehér, kék vagy piros színűek; július-augusztusban nyílnak. Fűszerként is használatos. Termése makkocska. A virágból desztilláció útján sötétsárga, keserű és fűszeres ízű illóolajat nyernek, amelynek illata a varádicséra emlékeztet. A növényt szokás “a bibliai fertőtlenítőként is említeni, mivel a Zsoltárok könyve (51:9) azt mondja: “Tisztíts meg engem izsóppal, és én tiszta leszek.” Az ószövetség papjai 2500 évvel ezelőtt az erős illatú izsópot templomok vagy az istentisztelet más helyiségeinek a tisztítására használták. Néhányan úgy vélik, hogy a kérdéses növény valójában az Origanum syriacum, a szír izsóp. A görögök köhögésre, légszomjra írták elő (Dioszkoridész). Hildegard von Bingen herbalista szent rendfőnöknő “szomorúság”-ra, depresszióra ajánlotta, valamint a “tüdő tisztítására”. A XVII. századi angol herbalista Nicholas Culpeper Dioszkoridész-hez hasonlóan mellkasi betegségek gyógyítására rendeli alkalmazni. Aki méheket szeretne a kertjében az ültessen izsópot. A növény alkalmas a szőlő illatanyagainak növelésére és a káposzta hozamának fokozására is, mint köztes vetemény. A napos, száraz helyeket kedveli. Az izsópot gyakran más, az emésztési problémáknál hatékony növényekkel (koriander, közönséges édeskömény, ánizs stb…) együtt alkalmazzák gyógyteák vagy ivóoldatok formájában. A kerti izsóp története az európai civilizáció kezdetéig nyúlik vissza. A Földközi-tenger vidékéről származik. Az ókori népek szent növényként tekintettek rá.

Betegségek kezelése: Kitűnő szer az emésztőtraktus megnyugtatására. Felhasználhatjuk puffadás, teltségérzet és kólika esetén. Hörgőgyulladás és erős nyálkaképződéssel járó légúti fertőzések, valamint torok- és foggyulladás kezelésére alkalmazzuk. Légcsőhurut, tüdőbetegség, asztma, izzadás, étvágytalanság, felfúvódás, vizenyő, csúz, bélféreg, seb- és szájgyulladás esetén is alkalmazható. Az izsóptea tartalmaz egy MAR-10-nek nevezett vegyületet. A kutatások szerint ez a vegyület gátolja a HIV terjedését, miközben az egészséges sejteket nem pusztítja. Gátolja az ajak- és nemi szervi herpeszes fertőzéseket. Gombaölő szerként is ismeretes. Egyes szakirodalmi adatok szerint az izsóp alkalmasa mentruációs zavarok kezelésére is. Sérülések, zúzódások és hegek kezelésében is hatásos. Erősítőszerként kimerülés esetén is hatásos. Forrázatának, tinktúrájának alkalomszerű fogyasztása szünteti a szorító mellkasi érzést. Enyhíti a szív körüli ödémát, nyomasztó érzést. Forrázata borogatásként, tinktúrája bedörzsölőként felszámolja a fejbőr ótvaros fertőzését, koszosodását. A hajban élő tetveket, poloskákat elűzi a tinktúrával, aromaolajjal történő rendszeres, alapos bedörzsölés, áztatás. Régebben zúzott formában vagy egészben a kamrába és a ház falai köré tették, és ezzel riasztották el a rovarokat. Főzete tetvek, bolhák, köhögés, gyomorbántalmak és lepra ellen volt használatos. Közkedvelt fűszernövény. Fertőtlenítő és antibiotikum-szerű hatása miatt alkalmazzák. Fokozza a veseműködést, vizelethajtó, valamint húgyúti fertőzések elleni szer. Külsőleg fürdőkben fertőtlenítésre, zúzódás, vágás és ekcéma borogatására, szem-és fülgyulladásra, rovarcsípésre vagy harapásra használható. Ajánlott még mentsruációs fájdalom csillapítására és éjszakai izzadás csökkentésére, idegnyugtatóként.

Hol honos: Délkelet-Európa és Elő-Ázsia; A Földközi-tenger vidékéről és Nyugat-Ázsiából származik.

]Figyelmeztetés: Gyógyszer mennyiségben csak orvosi felügyelet mellett szabad használni! Ha kisebb kellemetlenségeket – gyomorpanaszokat vagy hasmenést – okoz, alkalmazzunk kevesebbet vagy hagyjuk abba a használatát! Dr. James A. Duke szerint nincs káros mellékhatása a virágos hajtásnak. Egyes szakirodalmi források szerint az illóolajat nem szabad belsőleg használni, mert idegméreg! A HKO ellenjavallja bizonyos állapotok esetén, így: várandósság, szoptatás, szájszárazság, heveny belszervi gyulladás, kóros kiszáradás, lesoványodás esetén. Ezt bizonyos nyugati gyógynövénygyógyász irányzatok is igazolják (pl. Castleman, dr. Kmeth). Egyes internetes források szerint magas vérnyomást okoz. Nem találtam azonban olyan szakirodalmi adatot, vagy kutatást amely ezt alátámasztaná. Erőteljes hatású gyógynövény, hasonló a zsályához, emiatt csak tisztelettel és mértékkel, szakszerűen szabad használni. Stimulálószerként működik, ezért – elsősorban az illóolaj – magas koncentrációban görcsöket és epilepsziás állapotot idézhet elő.

Termőhelye: Franciaországban, Oroszországban és Indiában termesztik, mindenhol könnyen elterjed, elvadul. Magyarországon nagyban termesztik.

Összetéveszthető: Győződjünk meg róla, hogy valóban izsópot (Hyssopus officinalis) szedtünk, mert számos más izsópként ismert növényfaj ismeretes. Ilyen például a csikorkafű (Gratiola officinalis), valamint sok Agastache faj.

Jogszabályi védettség: Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.

Mikor gyűjtik: Évente kétszer aratható. Föld feletti részét júniusban-augusztusban gyűjtik. Mivel a növény leveleit, fiatal, még nem fás hajtásait, virágát használják fel, ezért a Rák- és az Oroszlán-telihold időszakában érdemes gyűjteni, lehetőleg napos kora délután. A begyűjtött növényt árnyékos helyen, papírral, vagy vékony szövettel takarva szárítsuk, hogy az értékes illóolajokból minél kevesebb menjen veszendőbe.

Szinonímák: kerti izsóp

Latin név: Hyssopus officinalis

Angol: Herb hyssop, Azob / Common hyssop / Hyssop

Finn:Iisoppi, Isoppi / Rohtoiisoppi

Francia: Hysope, Hysope officinal, Hysope officinale / Hyssope officinale / Ysope

Holland: Hysop, Echte hyssop / Hyssop

Ír: Íosóip

Japán: ヒソップ

Kínai: 神香草

Kinai (Pinyin fonetikus átírás): niu xi cao

Lengyel: Hyzop lekarski, Hyzop / Jozefek / Lebiodka pospolita

Német: Ysop, Echter ysop / Eisop / Essigkraut / Gewöhnlicher ysop / Isop / Josefskraut

Norvég: Isop

Olasz: Issopo officinale, Issopo

Orosz: Иссоп лекарственный

Perzsa: زوفا

Portugál Brazil: Hissopo

Spanyol: Hisopo

Svéd: Isop

Szlovák: Yzop lekársky

Szlovén: Izop / Navadni ožepek / Ožepek / Ožepek navadni

Török: Arıotu / Kutsalot / Zufaotu / Zulfaotu

Források:

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 177. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 87

dr. Kmeth Sándor: Herbárium, Javasgyógyász Egyesület, Szeged, 2013, ISBN 978 963 85810 82
Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai, Pannon Könyvkiadó, Budapest 1991, ISBN 963 7955 615
Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0

A természet füvészkertje; Reader’s Digest Kiadó Kft. , Budapest, 2003; ISBN 963 9562 01 7

Szalai Miklós: Halimbai füveskönyv; Takács és Fia Bt.; ISBN 978 963 06 7625 0

Dr. James A. Duke: Gyógynövénypatika, Rodale Publishing, Reader’s Digest Kiadó Kft., 2011
Prof. Dr. Thomé, Otto Wilhelm: Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz Band 4 Tafel 56; Jan Kops: Flora Batava 4.Deel, Tafel 298 [Flora Batava]