hárs, orvosi

Milyen fitoterápiában használatos: nyugati

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): cserző anyagok, cukor, eugenol, farnezol, fenolkarbonsavak, heszperidin flavoglikozid, flavonoidok (asztragalin, izokvercitrin, kvercitrin, tilirozid, hioerozid), geraniol, glikozidok, heszperidin, illóolaj, kumarin, kvercitrin, maláta, mangánsók, arabinogalaktán-poliszacharid (nyálka), sárga festékanyag, proantocianid, szaponinok, tanninok, tanninsav, taraxaszterol, tartrát, terpének, viasz, vitamin E, zsír, sók, uronsav, floroglucin

Mely részét gyűjtik: virágzat, hamu, kéreg, mézga

Leírás: A hársfafélék (Tiliaceae) családjába tartozó, legfeljebb 25 méter magas, lombhullató fa. A kislevelű hárs (Tilia cordata) a fonákján kopasz, a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) a fonákján röviden szőrözött. Mindkettőnek szív alakű levelei és lelógó, fehéressárga virágai vannak. Főként parkokban és sétányokon jellemzőek. Akár ezer évig is elélhetnek. Régebben mágikus tulajdonságaik miatt is becsülték (villámcsapás és “gonosz szellemek” elleni védelem). Összefüggésbe hozzák a hársfát Vénusszal, az érzelmekkel, a vágyakozással, sokszor igyekeztek a lakodalmakat is e fa alatt megtartani.

Betegségek kezelése: A kamilla után az egyik legnépszerűbb gyógynövényünk. Gyakran használják a fekete bodzavirággal (Sambucus nigra) együtt. Szokták kamillával és borsosmentával is használni izzasztó teakeverékek részeként. Izzasztó hatással rendelkezik, ezért teáját nátha vagy megfázás esetén ajánlják. A hársfavirágból és bodzavirágból készült teát olyan forrón kell inni, amilyen forrán csak bírjuk. Az izzasztó hatást csak a második-harmadik csésze után érezzük. Közepesen erős, de igen hatékony vízhajtó. Gyógyászati célokra főzetként, élvezeti célokra csak forrázatként alkalmazzuk! Nyugtató hatású, ezért álmatlanság ellen is használatos. Ezenkívül vérnyomáscsökkentő, görcsoldó, vizelethajtó, fájdalomcsillapító hatással is rendelkezik. Használják még köhögéscsillapítónak, idegerősítőnek, vértisztítónak, enyhe szívműködést serkentőnek; külsőleg bőrápoló szerekhez, toroköblítésre torokfájás esetén, valamint fürdővízbe. A hársak fájából készült szenet (Carbo ligni tiliae) porítva fogporokhoz, sebgyógyító és bőrbajok elleni hintőporokhoz adják, illetve az orvosi szénhez hasonló felhasználása is ismeretes (hasmenés, méreganyagok megkötése, bélfertőzések, bélgázok stb…). A kérgét kivétesen használják vesekő, köszvény, szívkoszorúér panaszok esetén. Érdekesség még, hogy a fakéreg rostjából kalapálással nyert mézgát daganatok és sebek gyógyítására szokták felhasználni. A hársfavirágból készült főzet alkalmas a tavaszi fáradtság leküzdésére. Vesetisztító hatása révén fokozza az életenergiát, hiszen a vese a Hagyományos Kínai Orvoslás (HKO) szerint az életenergia egyik raktározó szerve. Vesetisztító hatása egyrészt vizelethajtó, másrészt vesemelegítő, harmadrészt a vese szűrőrendszerét tisztító, megnyitó hatásának köszönhető. Magas vastartalma miatt jelentős segítő erő a vérképzésben.

Hol honos: A mérsékelt égöv növénye, világszerte előfordul.

]Figyelmeztetés: Hosszabb időn át tartó alkalmazása esetén szívpanaszokfordulhatnak elő. A mindennapos fogyasztása tehát ellenjavallt. (Varró) Mivel vízhajtó, enyhe vérnyomásemelő tulajdonságú, ezért a szívre hosszú távon, rendszeresen, nagy mennyiségben fogyasztva nem igazán jótékony hatású, következményes szívfájdalmat okozhat. Akut vesegyulladás, túlzott epeképzés, a tápcsatorna fekélyes sebei esetén nem javasolt a fogyasztása, anginás hajlam esetén szintén csak mértékkel fogyasztható. Kisgyermekeknél, időseknél enyhébb formában alkalmazzuk, és azokat is csak kúraszerűen (dr. Kmeth)! A népi gyógyászatban valamennyi hársfaféle felhasználása javallott, a hivatalosan azonban az ezüst hársfavirág még nyomokban sem használható az orvosi (patikai) hársfafélék között (lsd. Az ÖSSZETÉVESZHETŐ pontban), mivel a csillagszőrök allergénként hatnak. A hársfa illóolajának a gyógyításban komoly szerepe van, ezért minél frisebb (1 évnél nem idősebb) virágot használjunk!

Összetéveszthető: A Tilia (Hársfa) nemzetség 30 fajt számlál. A hársfaféléket gyógyértékük szempontjából két csoportba soroljuk: orvosi hársfák (ún kőhárs) és ipari hársfák. Az orvosi hársfák (ún. kőhárs) csoportja: kislevelű hárs (Tilia cordata Mill vagy Tilia parvifolia Ehrh.), a nagylevelű hárs (Tilia grandifolia), valamint a széleslevelű hárs (Tilia patyphyllos Scop.). Az ipari hársfavirágot az ezüst- vagy molyhoslevelű (Tilia argentea Desf. vagy Tilia tomentosa Münch.) szolgáltatáják. A kislevelű hársak levelei kopaszok, felszínükön sötétzöldek, fonákukon kékeszöld színűek. A levelek fonákján, az erek elágazásásnál vörösbarna szőrcsomók vannak. A nagylevelű hársak lomblevelei mindkét oldalukon csaknem egyformán zöldek, többé-kevésbbé szőrösek, vagy kopaszak, fonákukon, az erek elágazásánál, fehéres szőrcsomók találhatóak. Az ezüstlevelű hársak lomblevelei felszínükön sötétzöldek, fonákukon azonban többé-kevésbé ezüstösen fehéren molyhosak. Az erek elágazásainál nincsenek szőrcsomók. Az orvosi hársfavirágok illata enyhébb, de finomabb, kellemesebb, mint az ezüst hársak virágaié. Helyenként amerikai hársfákat (Tilia americana L.) is ültetnek, melyek lomblevelei a fonákukon nem fehéren molyhosak, és legfeljebb csak az oldalerek elágazásaiban, alig észrevehetően szakállasak. Magyarországon hivatalosan szintén nem értékesíthető orvosi (patikai) célokra.

Jogszabályi védettség: Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.

Mikor gyűjtik: Júniusban gyűjtik, de a gyűjtés idejét kellő alapossággal kell megválasztani. Nem tartalmazhat sok bimbót, de termést sem a virágzat. Akkor kell gyűjteni, amikor a virágocskáknak kb. 2/3 kinyílt. A szárítás alatt a nyílásban elmaradt virágok is ki fognak nyílni. A gyűjtéskor a fákat kímélni kell, csak a virágzatokat viselő ágvégeket lehet ollóval levágni. Ha a holdfázisokat is figyelemmel szeretnénk kísérni a gyűjtés során, akkor érdemes a hársfa virágát Bika telihold környékén begyűjteni.

Szinonímák: kislevelű hárs, európai hárs, holland hárs, szádokfa, száldokfa, nagylevelű hárs, széleslevelű hárs

Latin név: Tilia cordata,Tilia europaea var. c L. / Tilia microphylla Vent. / Tilia parvifolia Erhr. / Tilia ulmifolia Scop. / Tilia grandifolia / Tilia patyphyllos Scop. /

Angol: Small leaved lime/ Basswood / Common linden / Greenspire linden / Lime tree / Linden / Linden-tree / Little leaf linden / Little-leaved linden / Littleleaf lime / Littleleaf linden / Small-leaved basswood / Small-leaved linden

Finn:Metsälehmus / Lehmus / Niinipuu

Francia: Tilleul à petites feuilles / Tilleul à feuilles en coeur / Tilleul / Tilleul de bois / Tilleul des bois / Tilleul d’hiver / Tilleul mâl / Tilleul sauvage / Tilluel à petites feuilles

Görög: Τίλιο

Holland: Kleinbladige linde / Winterlinde

Ír: Teile

Izraeli:טיליה לבובה / טיליה

Japán: コバノシナノキ / ふゆぼだいじゅ

Kínai: 小叶椴 / 石椴

Lengyel: Lipa drobnolistna / Lipa szerokolistna

Német: Winter linde/ Berglinde / Kleinblättrige linde / Kleinblättrige steinlinde / Linde / Stein-linde / Waldlinde / Winter-linden / Winterlinde. kleinblättrige linde

Norvég: Lind / Lend / Lenn / Linn / Vanlig lind

Olasz: Tiglio selvatico / Tiglio / Tilia

Orosz: Ли́па сердцеви́дная / Липа мелколистная / Липа сердцевидная

Perzsa: نمدار برگ‌ریز

Portugál Brazil: Tília / Tília cordata

Spanyol: Tilo norteño / Tilo / Tilo de hoja pequeña / Tilo de hojas pequeñas / Tilo silvestre

Svéd: Lind / Skogslind

Szlovák: Lipa malolistá

Szlovén: Lipovec

Török: Ihlamuru

Források:
Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Laza Aristide: Gyógynövényismeret, Ceres Könyvkiadó, Bukarest, 1984
Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 169. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 80

dr. Kmeth Sándor: Herbárium, Javasgyógyász Egyesület, Szeged, 2013, ISBN 978 963 85810 82
Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai, Pannon Könyvkiadó, Budapest 1991, ISBN 963 7955 615
Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0

A természet füvészkertje; Reader’s Digest Kiadó Kft. , Budapest, 2003; ISBN 963 9562 01 7
Barbara és Peter Theiss: Erdők, mezők patikája, Microtrade Kft., Eger, 1989, ISBN 963-85035-0-5

Dános Béla: Farmakobotanika, A gyógynövénytan alapjai (kemotaxonómia), Argumentum, Budapest, 2006, ISBN 963 446 204 9

Franz Eugen Köhler’s Medizinal-Pflanzen, Vol.I; Flora Danica Hft. 10, Tab. 553; Flora Danica Hft. 46, Tab. 2722