Milyen fitoterápiában használatos: nyugati

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): nincs adat

Mely részét gyűjtik: termés

Leírás: A nyírhez erősen kötődik, más fafajokon eddig még nem találták meg. Mindenekelőtt idősebb vagy legyengült fákat támad meg, többnyire az ágcsonkokon keresztül hatol be a törzsbe. Fiatalon a nyírfatapló ehető, idősebb korban azonban keserű és élvezhetetlen.

Betegségek kezelése: A legrégibb időktől fogva használják fertőtlenítő tulajdonságai miatt. Ötzi, az 5000 éves “jégember” testét tanulmányozó régészek két, bőrszíjjal összefűzött, dió nagyságú gumóra bukkantak. A gumókat a nyírfatapló (Piptoporus betulinus) gyümölcseként azonosították, amely egy fertőzésgátló vegyületet, poliporénsavat tartalmaz. Ez a felfedezés akkor vált különösen érdekessé, amikor a tudósok Ötzi gerincén a Trichuris trichiura parazita ostorgiliszta petéire bukkantak; ez a féregfertőzés poliporénsavval gyógyítható. Luigi Capasso antropológus a cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy “…a jégember tudott a benne élő bélparazitákról, és a Piptoporus betulinus meghatározott adagjainak szedésével küzdött ellenük.”

Hol honos: Az északi félgömbön széles körben elterjedt, és mindenütt gyakori, ahol nyírfák nőnek.

Jogszabályi védettség: Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.

Szinonímák: nyírfa kérgestapló

Latin név: Piptoporus betulinus, Polyporus betulinus

Angol: Birch Polypore / Bitch Conk / Piptoporus betulinus

Finn:Pökkelökääpä

Norvég: Knivkjuke

Svéd: Björkticka

Források:

nincs

nincs